Szakítva a Mao halála után kialakult hagyománnyal Hszi-Csinping kínai pártfőtitkár úgy kezdheti meg második, a fenti hagyományok alapján elvben utolsó ötéves ciklusát, hogy nincs egyértelmű utódjelöltje. A hagyomány alapján a párt főtitkárát két ötéves ciklusra választják meg, és a második ötéves ciklusra – Hszi most ezt kezdi meg – már az állandó bizottság tagjai közé választják a potenciális utódját. Idén ez alapján legalább egy, már a hatvanas években született vezetőt be kellett volna választani a testületbe, ehhez képest most a legfiatalabb új tag, a királycsinálónak tartott, a párt személyzeti politikájáért felelős Csao Lö-csi is már elmúlt 60, vagyis a legközelebbi pártkongresszus idején már 65 éves lesz, három évnyire a nem hivatalos nyugdíjkorhatártól, amely után már nem illik posztot vállalni.

A héttagú állandó bizottság másik hat tagja mind idősebb 62 évesnél, így elméletileg nem lehetnek Hszi utódjai. Már ha Hszi egyáltalán úgy tervezi, hogy 2022-ben távozik. Vannak ennek ellentmondó jelek, például az, hogy az idei kongresszuson egyhangú döntéssel a pártalkotmányba foglalták Hszi ideológiáját, a „Hszi Csin-ping-i Gondolatot”, amivel Hszit gyakorlatilag is Mao szintjére emelték – rajtuk kívül nincs nevesítve más kínai pártvezető a pártalkotmányban.

A pártalkotmányba foglalással új központi ideológiává emelt Hszi Csin-ping-i Gondolat bizonyos részei kifejezetten progresszívek. Ilyen például az „ember és természet harmonikus együttélése”, amely minden bizonnyal a megújuló erőforrások szerepének már folyamatban levő növelésére utal.

Más részei viszont a személyi kultusz időszakát idézik, például az a pont, amely szerint „a pártnak teljhatalma van a néphadsereg felett”, különös tekintettel arra, hogy most zajlottak le a valaha volt legnagyobb személycserék a Népi Felszabadító Hadsereg vezetésében. Hszi már a haderőreform részeként megkezdte a központosítást, a párt vezető szerepének pártalkotmányba foglalása ennek csak a hivatalossá tétele volt.

Ez a fajta centralizáció amúgy is jellemzője volt Hszi eddigi országlásának is. Részben ezt a célt szolgálta a korrupcióellenes harc a papíron jól hangzó programja is. Hszi első öt évében egymillió pártfunkcionáriust távolítottak el korrupció gyanújával, ami nagyszerűen alkalmas volt arra is, hogy eltakarítsa pártbeli vetélytársait.

Ezek a külön-külön is egyirányba mutató lépések a nyilvánvaló utódjelölt hiányával együtt valóban felvetik a kérdést, hogy vajon mik Hszi hosszútávú tervei. Az egyeduralmat korlátozó kollektív vezetés visszaszorítása és az utódlás bizonytalansága legalábbis sejteti, hogy Hszi öt évnél hosszabbra tervez Kína élén.

A gyanút az új állandó bizottság összetétele sem oszlatja el, abban egyértelmű többségbe kerültek Hszi közeli szövetségesei:

• Vang Hu-ning, Hszi külpolitikai főtanácsadója, a „neo-autoritarianizmus” neves teoretikusa, aki maga is nagy híve a hatalom központosításának, és akinek eddig is nagy szerepe volt Hszi gondolkodásának alakításában;
  
• Li Csan-su, Hszi kabinettfőnöke, vagyis legbizalmibb embere, aki mind Hszi egyeduralmának megerősítésén, mind a Hszi Csin-ping-i Gondolat pártalkotmányba foglalásán keményen dolgozott;
  
• Han Cseng, aki akkor volt Hszi helyettese, amikor a főtitkár rövid ideig Sanghaj párttitkára volt;
  
• Csao Lö-csi, aki eddig a párt káderpolitikájáért felelt, és akinek az apja Hszi apjának a jóbarátja. Most ő lett a korrupcióellenes harc főfelelőse, aminél kevés bizalmibb állás van, lásd fentebb.
  

Két kakukktojás is akad:

• Vang Jang, Kína kereskedelmi főtárgyalója, aki kínai léptékkel igazi liberálisnak számít, mert legalább névleg elismeri a civil társadalom létjogosultságát;
  
• és Li Ko-csiang, a miniszterelnök, akit az előző főtitkár, Hu Csin-tao emberének tartanak, és akinek a hatalmát Hszi már eddig is erősen korlátozta. Li már 67 éves, vagyis hosszú távon biztos nem jelent veszélyt Hszi hatalmára, a következő pártkongresszus előtt szinte biztosan visszavonul.
  

Mindazonáltal vannak azért jelei, hogy Hszi is gondolkozik már az utódlás kérdésén. A párt második legfontosabb testületébe, a 25 tagú politikai bizottságba azért bekerült Hszi négy, fiatalabb protezsáltja, akiknek a munkásságát a következő öt évben közelebbről is megfigyelheti a pártvezetés. (A BBC - 1, 2 -, a Guardian, a Financial Times és a New York Times tudósításai alapján.)