• Pénteken a katalán parlament kihirdette, hogy a tartomány elszakadt Spanyolországtól.
  
• Szombat reggel a spanyol kormány leváltotta a teljes katalán politikai és rendőri vezetést, és új tartományi főnököt nevezett ki Madridból.
  
• A katalán vezetők passzív ellenállásra szólították fel a köztisztviselőket és a lakosságot. 
  
• Nem látszik a megoldás, de tüntetések és ellentüntetések sorát hirdették meg, a jövő héten pedig a spanyol rendőrök megpróbálhatják elvinni irodáikból az ellenálló katalán vezetőket. Veszélyes a helyzet.
  

Szombat délelőtt a spanyol kormány úgy határozott, hogy Soraya Saenz de Santamaria, Spanyolország miniszterelnök-helyettese irányítja mostantól Katalónia tartományt. 

Leváltották továbbá a katalán rendőrség vezetőit is. A spanyol kormány teljesen át akarja venni az irányítást a helyi közigazgatásban és rendfenntartásban. 

Ám közben a katalán kormány közölte, hogy a tartományban már nem érvényesek a spanyol törvények, és a lakosságot erőszakmentes passzív ellenállásra szólították fel.

A jelenlegi állás szerint nem látszik, hogyan lehet a patthelyzetet erőszak nélkül feloldani, hacsak valamelyik fél nem tesz lényegi engedményt. Ennek egyelőre semmi jele. A hétvégére több tüntetést is bejelentettek Katalóniában a függetlenség mellett és ellen is. Madridban szintén tömegtüntetés lesz, ott csak az egység mellett.

Egy hónapig lebegtették a mostani jogi összeomlást

A helyzet fokozatosan durvult el. Katalóniában évszázados hagyománya van a szeparatizmusnak, amit egy ideig mérsékelt, hogy a 80-as évek óta a tartomány egészen széleskörű autonómiát élvez: saját elnöke, kormánya, rendőrsége, közszolgálati tévéje van, az iskolákban és a hivatalokban is elsősorban a katalán nyelvet használják. A rendszer emlékeztet az Osztrák-Magyar Monarchia politikai modelljére: lényegében csak a külügy, a hadügy és a pénzügy a közös, bár az a fontos különbség megvan, hogy Ausztria-Magyarország esetében csak a két közös ügyet fedező pénzügyek voltak közösek, míg a spanyol kormány jelentős adóbevételeket vesz el Katalóniától. Éppen ez az egyik fő sérelmük a katalán szeparatistáknak.

A katalán függetlenségi mozgalom 2010-ben kapott új lendületet, amikor a spanyol alkotmánybíróság több pontban is útját állta a katalán törekvéseknek: nem engedte az adóbevételek feletti fokozottabb autonómiát, és néhány szimbolikusabb, az önálló nemzeti identitást érintő ügyben is megálljt parancsolt. A helyzetet rontotta  a gazdasági válság, ami miatt a katalánok úgy érezték, hogy ők tartják el a szegényebb spanyol tartományokat.

A helyzet idén október 1-je óta igazán drámai. Aznapra a katalán kormány népszavazást írt ki az elszakadásról, ám azt előzőleg a spanyol alkotmánybíróság alkotmány-ellenesnek minősítette. A népszavazást mégis megtartották, de több alkalommal is a spanyol rendőrök  igyekeztek fizikailag megakadályozni a szavazást, ami dulakodáshoz, erőszakhoz is vezetett. Ennek ellenére a lakosság 43 százaléka szavazott, és 90 százalékuk a függetlenségre voksolt.

Azóta lógott a levegőben a mostani éles összeütközés, de a felek közel egy hónapot kivártak a sorsdöntő lépésekkel, annak ellenére is, hogy közben jottányit sem közeledtek álláspontjaik.

Nem ismerik el egymás törvényeit

Péntek délután a katalán kormány a helyi parlamentben szavazásra bocsájtotta a függetlenséget, és szűk többséggel (70 képviselő szavazta meg a 135-ből) elfogadták azt. Éneklő ünneplő tömeg és tűzijáték köszöntötte a parlament előtt a döntést. A katalán kormány bejelentette, hogy a spanyol törvények ezentúl nem érvényesek Katalóniában.

A katalán parlamenti szavazás után szinte azonnal felfüggesztette Katalónia autonómiáját a spanyol kormány, és december 21-re rendkívüli választást írt ki a tartományba. Erre jött szombatra az a gyakorlati lépés, hogy leváltották a katalán kormány tagjait és a helyi rendőrség vezetőit, feloszlatták a parlamentet és felszólították a katalóniai köztisztviselőket, hogy ezentúl a Madridból küldött vezetőknek engedelmeskedjenek. A leváltott katalán kormány azonban arra kérte ugyanezeket az embereket, hogy ne engedelmeskedjenek.

Sokan attól tartanak, hogy ha hétfőn a spanyol rendőrök el akarnák vinni a katalán kormány tagjait hivatalukból, akkor a függetlenségpárti tüntetők a saját testükkel igyekeznek majd ezt megakadályozni. Az is kétesélyes, hogy a 17 ezer katalóniai rendőr közül hány fog engedelmeskedni az új, spanyol parancsnokoknak. 

Közben a katalán rendőrök eddigi főnökét zendülés vádjával bíróság elé állították, és a jövő héten a spanyol ügyészség vádat akar emelni a függetlenségpárti politikai vezetők ellen is. A spanyol alkotmánybíróság várhatóan hétfőn megsemmisíti a katalán függetlenség kikiáltásról szóló tartományi törvényt.

A katalán elnök nemzetközi közvetítést sürgetett a válság megoldásáért, ebből azonban a spanyol kormány nem kér, a problémát belügyként akarják kezelni. A legfontosabb nyugati nagyhatalmak egységesen kiálltak a spanyol egység mellett, így az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország is. A nagyhatalmak közül egyedül Oroszország mutat nyitottságot a katalán függetlenségre, jelezték, hogy amit lehetett Koszovónak, azt lehessen Katalóniának is. (Egyébként a Jugoszláviából kiszakadt Koszovót az orosz kormány nem ismerte el.)

Hogy lehet ezt megoldani? 

A megoldás egyáltalán nem látszik, de a politikai - jogi lépések mostanra teljesen összeegyeztethetetlenné váltak, és félő, hogy ha senki sem enged, akkor erőszak tör ki. Éppen erre utalva mondta azt Barcelona polgármestere, hogy a függetlenség kihirdetői kamikaze módjára viselkedtek. Pedig egyébként ő sem híve a madridi kormánynak.

Míg a katalóniai pártok erősen megosztottak a függetlenség ügyében, addig a spanyol pártok egységesen kiállnak a madridi kormány határozottsága mellett, és a spanyol szocialisták teljes támogatásukról biztosították a néppárti kormányt.

A spanyol tőzsde nem drámaian, de esik, és a spanyol állampapírok is nehezebben találnak gazdára, mint a válság előtt.