"A reformáció emlékévében szerte a világon és Magyarországon is arra emlékeznek, hogy Luther Márton Ágoston-rendi német szerzetes, teológus 1517. október 31-én függesztette ki az egyházi megújulást követelő 95 tézisét a wittenbergi vártemplom kapujára" - olvasható a kormany.hu-n és sok más oldalon az eredetileg az MTI által megírt cikk. 

Luther iszonyú izgalmas figura, aki

• korának igazi celebje volt, akinek fellépéseit tömegek követték; 
  
• híresen jó szónok volt és igazi grafomán, aki egymaga jegyzi a 16. század első felében kiadott német nyelvű könyvek harmadát; 
  
• közben megreformálta a kereszténységet és a német nyelvet; de egyes értelmezések szerint az egész modernitás vele kezdődött; 
  
• továbbá imádta a gyerekeket és a jó vicceket, és utálta a zsidókat. 
  

Vagyis Lutherről mindenféle érdekes és/vagy fontos dolgot lehet nagy bizonyossággal állítani - 

de azt speciel nem, hogy azt a 95 tételt kiszögelte volna a templomajtóra. 

A történészek ugyanis abban egyetértenek, hogy ez minimum erősen kérdéses.

A komolyabb források már régóta fenntartásokkal kezelik a kérdést, és a korrektség kedvéért hozzá kell tenni, hogy az elmúlt napokban már az MTI is úgy fogalmazott, hogy "a hagyomány szerint" ekkor függesztette ki a téziseit Luther. A hivatalos evangélikus honlap, a luther.hu például így összegzi az eseményeket: 

1517. október 31-e előtt Luther már többször is prédikált a búcsúcédulák kereskedelme ellen. De ezen a napon - miután a búcsúcédula instrukcióját elolvasta - írt egy levelet egyházi feletteseinek. Abban reménykedett, hogy a nézeteltéréseket és visszaéléseket megszüntetik. A levélhez csatolta 95 Tételét, melyet disputájának alapjául szánt. Az, hogy Luther ezen a bizonyos napon Luther a tételeit hangos kalapácsütésekkel valóban kiszegezte-e a wittenbergi vártemplom ajtajára, kérdéses, de legenda szól erről is.

A műalkotások sorát ihlető, évszázadokon át mesélt történetet először Erwin Iserloh Luther-kutató kérdőjelezte meg 1961-ben, akiről soha nem felejtik el megemlíteni, hogy katolikus volt. Ettől még az érvei meggyőzőek voltak: 

• A saját tetteit amúgy nagy kedvvel dramatizáló, hihetetlen mennyiségű írást és levelet hátrahagyó Luther soha nem állította, hogy kiszögelte volna a tételeit bárhová.
  
• Nincsenek szemtanúk.
  
• A tézisek kifüggesztésének első ismert említése Luther halála utáni. 
  

Ez a bizonyos első említés a Luther jobbkezeként ismert Melanchton Fülöptől származik, aki 1517-ben még nem is élt Wittenbergben, vagyis nem láthatta az akciót. Ha tehát tényleg fabrikáció a tételek kiszögelése, akkor Melanchton alkotta meg a történelem egyik leghatásosabb álhírét. 

Iserloh elméletéről természetesen hatalmas vita kezdődött, de az első meggyőző ellenérvre 2006-ig kellett várni. Ekkor talált rá Martin Treu, a szászországi Luther Emlékközpont munkatársa Luther titkárának feljegyzésére a tételek kiszögeléséről, méghozzá az Újszövetségnek egy olyan példányában, amelybe Luther enkezével is beleírogatott. A felfedezést azonban maga Treu sem tartja perdöntő bizonyítéknak, szerinte ez csupán növeli a valószínűségét annak, hogy a kiszögelés tényleg megtörtént. 

Az mindenestre beszédes, hogy a New Yorker kritikusa az évfordulóra megjelent tudományos könyveket összehasonlító írását azzal kezdi, hogy bár a szakmunkák számtalan ponton eltérnek egymástól, abban viszont szép nagy egyetértés látszik lenni, hogy Luther nem függesztett ki a templomajtóra semmit.

Ettől még az az 500 évvel ezelőtti nap tényleg megváltoztatta a történelmet - éppen ezért érdemelné meg a pontosságot minden emlékezőtől.