Az amerikai űrkutatási hivatal (vagy ahogy mindenki ismeri: NASA) bejelentette, hogy a Földet a Nap UV-sugárzásától védő ózonrétegen az Antarktisz felett keletkezett lyuk 1988 óta nem látott méretűre zsugorodott.

A Föld légkörét védő ózonrétegen keletkezett rés idei legnagyobb kiterjedését szeptemberben érte el (19,6 millió km² volt), majd a hónap közepétől kisebb lett.

2017-ben az ózonlyuk maximum-kiterjedése majdnem kétszer akkora volt, mint az Egyesült Államok területe, mégis nagyjából 2 millió km²-rel kisebb a tavaly, és 5,3 millió km²-rel kisebb a 2015-ben mértnél.

Paul Newman NASA-nál dolgozó tudós szerint az atmoszféra alsó rétegeiben tapasztalt viharos időjárás felmelegítette a levegőt, és ezzel elejét vette a bróm- és klórvegyületek ózont pusztító hatásának.

Mínusz 78 Celsius-fokon kialakulnak ún. sztratoszférikus felhők, amik az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluorklór-szénhidrogénekkel (FCKW-k) lebontják az ózont. Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont „agresszívvá” válnak.

A szakember szerint idén a csökkenés főleg természetes okokra vezethető vissza, de nem elhanyagolható az 1987-ben aláírt sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló Montreali Jegyzőkönyv óta tapasztalható, kisebb léptékű, de folyamatos javulást mutató trendnek a szerepe sem.

Az ózonlyuk legnagyobb eddigi kiterjedését 2000-ben jegyezték fel, az UV-sugaraktól védő pajzson akkor közel 30 millió  km²-es rés tátongott.

Az ózonréteg feladata az élővilág szempontjából a Napból érkező káros ultraibolya-sugárzás elnyelése. Az ózon magas napvédő faktorszáma nélkül nem létezne a szárazföldi élet, az ultraibolya sugárzás darabokra törné az élő szervezetek DNS-ét, és felbontaná a sejtjeikben lévő kémiai kötéseket. (MTI)