Kertész egyik legközelebbi barátja, a temetésén is beszédet mondó Spiró György így emlékezett a Török utcai lakásra, az íróra és első feleségére: 

Akkor voltunk először abban az egyszobás garzonban, amelyet Kertész kíméletlen pontossággal írt meg A kudarcban, s aztán, sok-sok éven át hetente legalább egyszer ott fürdőztünk Kertész szellemében és Albina szövegelésében, meg ők is gyakran vendégeskedtek nálunk, miután elkészült a lakásunk végre, amelyben, macskaőrzés címén, Kertész gyakran dolgozott, amikor mi elutaztunk valahová. Albina, a pincérnő, a hajdan szabadkai úrilánynak született későbbi börtöntöltelék és TEFU-sofőr, a család egyetlen keresője, aki minden világnyelven tudott, és szerbül is lehetett vele beszélgetni, remekül főzött abban a kicsi beugróban, amit konyhának neveztek ki – mosogatni a kádban lehetett –, Kertész pedig legelegánsabb – egyetlen – tréningruhájában királyként trónolt az ingatag, pozdorjából készült fotelban az állólámpa alatt és filozofált.

Most emléktáblát avattak a Török utca 3. alatt, ahol Kertész évtizedekig lakott. Van egy kis ellentmondás a dátumokban: a Kertész Intézet honlapján az olvasható, hogy 1954 és 1995 lakott ott, és Kertész maga is azt mondta egy interjúban, hogy 42 évig volt az otthona. Ehhez képest az emléktáblán az áll, hogy 1991-ig lakott a házban. De erre még lehet értelmes magyarázat, az emléktábla avatása körül viszont sok olyan körülmény van, amire nem.

Az emléktáblát a Schmidt Mária-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és az általuk az író hagyatékának gondozására és emlékének ápolására alapított Kertész Imre Intézet állította, akik emlékmúzeumot is terveznek az épületbe. A Kertész Intézet indulására a kormány egy tavaly decemberi kormányhatározatban ítélt meg irodalmi léptékkel csillagászati összeget, egymilliárd forintot. Épeszű ember csak örülhet neki, ha Kertész emlékét méltó módon ápolják, az új intézet mégis számos kritikát kapott.

Ezeket két fő probléma köré lehet csoportosítani. 

Egyrészt a Kertész Intézet is úgy jött létre, ahogy oly sok kormányzati projekt. Sem a kormány, sem Schmidték nem egyeztettek senkivel, és a sajtó érdeklődésére se hajlandóak elárulni érdemi információkat. De arra nem is lehet értelmes választ adni, hogy miért egy irodalommal nem foglalkozó közalapítvány kapta ezt a feladatot, amikor számos hozzáértő állami intézmény alkalmas lehetne rá, a Petőfi Irodalmi Múzeumtól az OSZK-ig. Arról nem is beszélve, hogy létezik már egy Kertész Archívum: a Berlini Művészeti Akadémia 2002 óta tárolja és gondozza Kertész írásos hagyatékát az író megbízásából. Kertész még 2000-ben menekítette külföldre "autográf anyagait". Ahogy naplójában írta: "biztonságba helyezem szellemi lenyomatomat". A Magyar Narancs kérdésére a berlini archívum igazgatója januárban azt mondta, a 35 ezer oldalas anyag mindenképpen náluk marad.

A másik visszatetsző körülmény, hogy Schmidt közalapítványa erősen átpolitizált. Maga Schmidt például a nekrológjában Kertész emlékét és műveit szinte már parodisztikus durvasággal használja fel a kormányproganda állításainak alátámasztására. A "búcsúzásban" előkerülnek például a tömeggyilkosokat és terroristákat védő civilek, a templomokban összeadott melegek, de megkapja a magáét a "liberálisnak hazudott politikailag korrekt kánon", a baloldali értelmiség és a "türelmetlen és bigottan vallásos bevándorlók" is. 

Ez a kettő, az erőszakosság, az egyeztetés hiánya, illetve a politikai propaganda finoman szólva is megnehezíti, hogy a Kertész Intézet az irodalmi és múzeumi világ konszenzusos szereplője legyen, a kialakuló Kertész-kultusz pedig mindenki közös ügye.

Ez látszott csütörtök délben, Kertész születésének 88. évfordulóján, az emléktábla avatásán is. Balog miniszter olykor személyes hangú beszédet mondott, de azt nem felejtette el megemlíteni, hogy Kertész élete végén  meglátta az Európát érintő migrációban azt a fenyegetést, amely "nemcsak életformánkat, hanem végső soron az európai szabadságot is veszélyezteti". Ezek után arra is felhívta a figyelmet, hogy Kertész emléke nem kisajátítható. 

Ehhez képest az eseményre nem hívták meg se Kertész Imre kiadóját, a Magvetőt, se a Kertészt tagjai között tudó Szépírók Társaságát és Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát. Kertész emléktábláját először fideszes politikusok koszorúzták meg: Balog miniszter és Schmidt Mária után Láng Zsolt II. kerületi polgármester. Őket követte Prőhle Gergely korábbi államtitkár, a PIM igazgatója, majd a Kertész Intézet irodalomtörténésze, az író szerkesztője, Hafner Zoltán, végül pedig a Magyar Írószövetség képviseletében Ács Margit.

Ez utóbbi jól mutatja a helyzet fonákságát. Mert bár Ács maga Kertész egyik első értő kritikusa volt, de az Írószövetségből Kertész már azelőtt kilépett, hogy az írók tömegesen elhagyták az akkor és ma is nyíltan Fidesz-barát szervezetet, miután annak egyik vezetője zsidózni méltóztatott. Kertész akkor, 2004-ben azt írta a Die Zeitba, hogy "a Magyar Írószövetség antiszemitái még nem ismerik az európai etikettet, és nyíltan, zavartalanul végzik munkájukat. Sem törvény, sem társadalmi tiltakozás nem állja útjukat". A Magyar Nemzet akkori összefoglalója szerint azt is hozzátette, hogy "hiányzik Magyarországról egy modern, konzervatív jobboldal. A radikális erők értelmes párbeszéd, a nemzet valós problémáinak feltárása helyett megbélyegző kijelentéseket hangoztatnak, mint hazaáruló, idegenszívű, zsidó-liberális, illetve fasiszta, kommunista és hasonlók."

Felavatták hát Kertész emléktábját. Mivel az eseményről se a közalapítvány, se a minisztérium nem tájékoztatta a nyilvánosságot, ezért csak azok tudtak ott lenni, akiket ők értesítettek. Nem voltak ott Kertész barátai, nem volt ott egyetlen író sem.  Ennek okaira szerettünk volna rákérdezni Balog Zoltánnál és Schmidt Máriánál, de nem akartak nyilatkozni. 

FRISSÍTÉS 15.28

Úgy tűnik, az MTI-nek nyilatkozott Schmidt Mária, és többek között azt is elmondta, hogy a Kertész Imre Intézet céljaira a közalapítvány megvásárolta a Benczúr utca 46. szám alatti villaépületet 600 millió forintért a fővárosi önkormányzattól. Terveik szerint még idén sikerül kiírni a rossz állapotban lévő épület felújításáról szóló közbeszerzést.