Tavaly augusztusban 72 ember kapta el a lépfenét Szibériában, egy 12 éves kisfiú pedig belehalt a fertőzésbe. A betegség, amit az ott élő rénszarvasok is terjesztenek, utoljára 1941-ben fordult elő a környéken. Aztán tavaly, 75 év után váratlanul 2300 állat pusztult el lépfene miatt, és a csordával foglalkozó nomád törzs tagjai is megbetegedtek. Mint kiderült mindannyian egy 1941-ben elhullott rénszarvas teteme miatt kapták el a betegséget. A tetem akkor azonnal megfagyott, és így évtizedekig nem jelentett veszélyt az állatokra és velük foglalkozó nomádokra, de tavaly szokatlanul meleg volt a nyár, a szarvas teteme kiolvadt, és így újra aktivizálódott a kórokozó.

Az elmúlt hetekben az Atlantic és Vox is arról közölt cikket, hogy a szibériai eset nem egyedi, sőt, egyre gyakrabban kell hasonlóra számítani.

A globális felmelegedés miatt a sarkkörön túl egyre nagyobb területek olvadnak fel, a földől pedig több tízezer éve hibernálódott kórokozók kerülhetnek elő.

A permafroszt kifejezés arra utal, hogy egy földterület állandóan fagyott, nyáron sem enged fel. A talaj legfelső néhány métere a rövid nyári időszakban azért kiengedhet, de annál mélyebben fagyott marad a föld. A globális felmelegedés miatt ezen a fronton nagy változások vannak: egyre nagyobb területen és egyre mélyebben olvad fel a talaj.

Ezeken a területeken a kőkeményre fagyott föld miatt korábban az embereket sem lehetett igazán mélyre temetni, az elhullott állatok pedig a felszínen megfagytak. A lépfene miatt lebetegedett nomád törzs például hagyományosan a föld felszínén, fából ácsolt koporsókban hagyja a halottait, ez korábban sosem jelentett problémát nekik. Most viszont, ahogy melegszik az idő az emberek és az állatok tetemei felolvadnak, oszlásnak indulnak, az addig hibernált kórokozók pedig bekerülnek a talajvízbe.

Ahogy egyre nagyobb területek olvadnak ki egyre mélyebben, úgy aktiválódnak egyre régebbi organizmusok.

2013-ban egy orosz kutatócsoport 40 méter mélyre ásott a permafrosztban, és egy látszólag érintetlen, fagyott gyümölcsöt hoztak a felszínre. Mikor kiolvasztották és elültették a magját, akkor az kicsírázott és fehér virágokat hozott. Két francia virológus mintát kért a kiolvadt földből, amit az oroszok el is küldtek nekik. Ezek után egy amőbát juttattak a mintába, ami bizonyos típusú vírusoknak kedvelt célpontja. Nekik is tátva maradt a szájuk, amikor az Oroszországból származó mintából egy addig sosem látott óriásvírus tűnt elő, amit Pithovirus sibericumnak neveztek el. Ez a vírus legalább 30 ezer évig "pihent" lefagyasztva a gyümölcs mellett földben 40 méter mélyen, amíg az oroszok ki nem ásták, és a franciák elő nem csalogatták.

Pithovirus sibericum egyáltalán nem veszélyes az emberre, de a fagyott földben nyilván bármilyen kórokozó rejtőzhet.

A sarkkörön, például Grönland bizonyos részei rengeteg természeti kincs található, amit eddig nem nagyon aknáztak ki, pont mert az állandó fagy nagyon megdrágította a kitermelést. A melegedés miatt egyre könnyebb lesz hozzáférni ezekhez a nyersanyagokhoz, ami pont akkor hoz beruházást, infrastruktúra fejlesztést, és ezzel együtt egy csomó embert a környékre, amikor ezek a több tízezer éve hibernált organizmusok újra magukhoz térnek. Ráadásul a bányászat, vagy az útépítés pont rengeteg földmozgatással jár, növelve a résztvevő emberek számára a kockázatot.

Ettől teljesen függetlenül a felolvadó talajból az üvegházhatást erősítő gázok is felszabadulnak, ami csak gyorsítja a felmelegedést, amitől egyre nagyobb részen olvad fel a talaj, és így tovább.

A francia virológusok arról beszéltek, hogy nem ismerjük pontosan a neandervölgyi ember eltűnésének okait, simán rejtőzhetnek olyan kórokozók a mélyben, amivel utoljára nekik kellett megküzdeniük.