Életének 91. évében hétfőn meghalt Tóbiás Áron író, újságíró, a búcsúztatásáról később intézkednek – közölte a Kortárs Kiadó az özvegy kérésére az MTI-vel.

Tóbiás Áron 1927. június 17-én, Szekszárdon született, apja postai alkalmazott volt. Tóbiás az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult, 1947-ig az SZDP, majd az MKP, illetve az MDP tagja volt. 1946 óta dolgozott a Magyar Rádió munkatársaként, és megszakításokkal, de 60 évet lehúzott a rádióban.

Az 1956-os forradalom idején rádióriporterként érkezett október 23-án a Bem téri tüntetésre, majd este Nagy Imre mögött állt a Parlamentben, hogy beszédét telefonon közvetítse a Rádió szerkesztőségébe. Október 30-tól a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottsági tagjaként a forradalmi kormány mellől, első kézből tájékoztatott. November 14-én Varga Domokossal együtt indulnak az Írószövetségből a Nagy-Budapesti Munkástanács alakuló ülésére, hogy Bibó István kibontakozási javaslatát elő- majd szétterjesszék. Novemberben és decemberben sorra kereste fel az írókat Kassáktól Sinkáig, hogy mint kiadói szerkesztő a kézirataik megjelentetésére bírja őket.

1957 májusában letartóztatták, és a „kis íróper” vádlottjaként 1 év börtönre ítélték, és a szabadulása után évtizedekig nem írhatott. (Ennek ellenére ekkor is készített interjúkat nagy emberekkel.) A szabadulása után a bakonyi erdőgazdaságban volt földmérő, majd a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott, később pedig az Országos Filmtudományi Intézetben helyezkedett el. Az 1980-as években az Olvasó nép című folyóirat szerkesztője, 1992-től 1996-ig a Magyar Nemzet főtitkár-helyettese, majd szerkesztőbizottsági tagja volt.

Tóbiás Áront megkapta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytoll díját és a Pethő Sándor-díjat is. 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.