Pedofília, egy 17. századi bíboros, farkasok, egy mongol mobiltelefon, egy francia kultúrdiplomata és egy egészen elképesztő szökés Szibériából – ezek az összetevői 2017 leghihetetlenebb történetének, amely néhány napja ért véget az észak-franciaországi Nantes-ban. A filmre kívánkozó sztoriban egészen valószínűtlen fordulatok követik egymást, de a valóságtartalmát még senki sem cáfolta.

A történet Irktutszkban, a Bajkál-tó partján, Szibéria kvázi fővárosában kezdődik. Itt dolgozott Yoann Barbereau francia kultúrdiplomata, a helyi Alliance Française, a francia nyelv és kultúra népszerűsítésén dolgozó intézmény vezetőjeként. Relatíve békés állásnak tűnik, de 2014-ben

tíz ismeretlen elrabolta, elverte, majd szabadon engedte Barbereau-t.

Hogy miért, arra máig nincs magyarázat. A pletykák francia cégek oroszországi piacszerzéséről, nagyon fontos gazdasági érdekek keresztülhúzásáról szólnak. Lehet, hogy a kultúrdiplomatának nem is volt semmi köze ezekhez az esetekhez, csak valakik egy francia állampolgár bántalmazásával akarták megmutatni, hogy bármire képesek, bárki ellen. Maga Barbereau szerint az is lehet, hogy túl jóban volt Irkutszk polgármesterével, aki pont akkor pengetett Putyin-ellenes húrokat, amikor egyébként is nagy volt a feszültség az ország és a nyugati hatalmak közt a Kelet-Ukrajna megszállása után bevezetett Oroszország elleni gazdasági szankciók miatt.

Az viszont biztos, hogy Barbereau rémálma ekkor még csak elkezdődött. Következő lépésként valakik feltörték a számítógépét, és az azon található családi képeket, amiken többek közt a négy éves kislányával volt látható félig meztelenül, valódi gyerekpornóval keverve feltöltötték egy orosz anyáknak szóló honlapra.

Barbereau-t az oroszok 2015 februárjában letartóztatták, majd 71 nap börtön után átrakták egy elmegyógyintézetbe. Ez utóbbi egyébként az orosz rendszer egyik bevált taktikája, gyakran próbálják a rendszer ellenségeit diliházban megtörni. Ez történt például azzal a Grigorij Rodcsenkovval is, aki az orosz állami doppingrendszert irányította, majd árulta el. Közben Barberau családja hazautazott Franciaországba, felesége pedig, akivel egyébként válófélban voltak, végig azt hangoztatta, hogy férje ártatlan és semmi köze pedofíliához.

A franciát ugyan az elmegyógyintézetből kiengedték, ám csak házi őrizetbe, ráadásul állandóan egy nyomkövető karkötőt kellett viselnie. Nyolc hónapot töltött így, de végül 2016 szeptember 11-én nyoma veszett.

Barbereau azt állítja, a nyomkövetőt egyszerűen azzal hatástalanította, hogy alufóliába tekerte. Ami viszont ennél is érdekesebb, hogy tíz nappal később a Szibériával szomszédos Mongólia fővárosából, Ulánbátorból frissítette a Facebookját azzal a rejtélyes üzenettel, hogy

„semmi nincs a világon, aminek ne lenne egy meghatározó pillanata, és ezt a pillanatot ismerni és elkapni az igazi.”

Gyorsan kiderült, hogy ez egy idézet, ami attól a bíborostól származik, aki a 17. században szökött meg Barbereau otthonából, Nantes-ból, ahol szintén házi őrizetben volt. Barbereau azonban egyáltalán nem volt Ulánbátorban, állítása szerint csak a mobiltelefonját tette fel egy Mongóliába tartó buszra, hogy megkavarja az őt üldöző oroszokat. Ő maga a másik irányba indult, és hamis papírokkal, egy telekocsi app segtségével eljutott a moszkvai francia nagykövetségre.

Barbereau állítása szerint a „gyáva” francia diplomatáktól nem sok segítséget kapott. Azt megengedték, hogy a követségen maradjon, de egy éven át egy rejtett szobában kellett meghúznia magát, és alig találkozhatott másokkal. Közben távollétében egy orosz bíróság 15 év szibériai kényszermunkára ítélte, így végképp nehéz helyzetbe került ő is, és az őt bújtató diplomaták is.

Barbereau azt állítja, mivel úgy érezte, hogy a francia állam nem fog rajta segíteni, 2017 őszén kénytelen volt saját kezébe venni a sorsát. Korábban bőven volt ideje térképeket tanulmányozni és memorizálni, felszerelkezett egy hátizsákkal, harapófogóval, bicskával, elemlámpával, telefonokkal és SIM-kártyákkal, majd anélkül, hogy bárkinek szólt volna, egy biztonsági rést kihasználva kiszökött a francia követségről, és elindult nyugat felé.

A következő napok eseményei homályosak, részben szándékosan, mert Barbereau állítása szerint voltak segítői, köztük oroszok is, akiknek az életét nem szeretné veszélybe sodorni. A Telegraph szerint a balti államok valamelyikébe jutott át, miután útja utolsó szakaszán tíz órán át gyalogolt egy medvékkel teli erdőben, ahol állítása szerint két farkassal is szembetalálkozott.

„Az egyik nagy veszélyt a határ orosz oldalán lévő kutyák jelentették, amik nem ugatásra vannak idomítva, hanem arra, hogy ha kell, letépjék a karod. De náluk is rosszabbak az itt szolgáló orosz mesterlövészek”

– mondta Barbereau, akinek ennek ellenére sikerült átjutnia a határon. Amint nem orosz határőrökbe futott bele, azonnal segítséget kért tőlük, innentől pedig már viszonylag könnyen mentek a dolgok, és az egykori irkutszki kultúrdiplomata a múlt hét csütörtökén Nantes-ban ismét találkozhatott a családjával. Interjúkat adott és sajtótájékoztatót tartott, amin ismertette több éves kálváriájának és szökésének részleteit.

Hogy pontosan mi igaz Barbereau történetéből, mennyiben kapott esetleg segítséget a francia titosszolgálatoktól, mennyire kellett mások védelmében elhallgatni vagy megváltoztatni sztorija részleteit, talán majd egyszer kiderül. Mindenesetre az oroszok, akik már korábban is az Interpollal kerestették a franciát, pénteken bejelentették, hogy újabb intézkezdéseket hoznak ellene.

(via France24, Telegraph. Lásd még: A hosszú menet)