Az Orbán-rendszer elvitathatatlan érdeme, hogy annak ellenére tudta újra divatba hozni a politikai-közéleti festészetet, hogy egyébként ez a XX.-XXI. század legkulturálatlanabb magyar politikai rendszere. Nem is feltétlenül abban az értelemben, hogy az Aktuális Uralkodó Osztály tagjai egyénileg lennének bunkóbbak a korábbi balliberális, kádárista komcsi, rákosista komcsi és horthysta csókosoknál, hanem azért, mert a rendszert magát tényleg egyáltalán nem érdekli a kultúra.
Talán ennek ellenére, talán éppen emiatt, de újra meglepően sok jó képzőművész választja témának a közéletet és az aktuálpolitikát.
Az önmagát "posztmdern manieristának" tartó Pálfi Balázs képeivel nemrég találkoztam először, amikor Vágó Gábor aktivista, egykori LMP-képviselő kiposztolt a Tumblrre egy festményt, méghozza egy vicces barokk lázálmot, amin maga Vágó, illetve Gulyás Márton überaktivista és Schilling Árpád, az állandóan a felesége nevében nyilatkozó rendező-aktivista láthatók, amint éppen gombákat helyeznek el, a kép címe ugyanis
Az ellenállás gombákat helyez el
A kép maga egyszerre vicces, teátrális, látványos és rejtélyes. Az még oké, hogy a teljesen megkészült Vágó rájárhatott a gombára, és jól kiütötte magát, de alapvetően hol járunk és mi történik? Egy kormánypárti őrjárat éppen leleplezi a civil ellenállás gombaszállítmányt csempésző hangadóit? Na de mi volt a céljuk a gombákkal és mitől van félnivalójuk? Talán varázsgombát akartak csempészni a kormánypárti parlamenti képviselők rántottájába? Mitől ijedt meg ilyen látványosan Schilling és mit mutat Gulyás ezzel a dacos szájtartással? Hogy ekkora gumibottal üthettek, akkor se hagyom abba a magic omlettet? Egy jól sikerült teátrális neobarokk képnek feltétlen előnye, hogy potenciális sztorik serege kezd a néző fejében pörögni. Én annyira kíváncsi lettem, hogy egy jó kortárs festő miért választja témának Gulyásékat, hogy megkerestem a művészt, és nekiszegeztem pár kérdést.
Mi inspirálta a tematikát, és vannak-e más közéleti képeid?
- kérdeztem tőle nyitásnak. Azt már ekkor tudtam, hogy a gomba nála nem véletlen motívum, hiszen lelkes magángombászról van szó, ezt a terítéket is ő maga szedte például:
Ezen kívül azt is tudtam róla, hogy ő a kortárs magyar mezőny egyik legjobb címadója, olyan képcímekkel, mint a
A testképzavaros leány és a rúdugrónő szövődő kapcsolata a Mária-úton
Mint mindenkit, foglalkoztat a közélet - vágott bele a 41 éves, a Képzőn 2000-ben végzett festő. Az, hogy én képben gondolkodom, az egyszerűen véletlen - a festő az az ember, aki gondolatait, nézeteit, esetleges kritikáit a világról képben fogalmazza meg - így jártam. Szerintem csak konkrét okkal és céllal érdemes festeni. Képeim mostanában kultúrtörténeti témák, etikai, morális és ökológiai kérdések mellett időnként egészen egyszerűen az emberi butaságról szólnak. Van képem, amin Dr. House Ross Gellerrel és Pierre Fournier csellistával chemtrailtől mérgezett asszonyt gyógyít (Kedves emberek segítenek a chemtrailtől mérgezett asszonyon)
homeopátia Katherine Heigllel (Labdacsnyi nosztalgia):
Ajánlom még a "HOMO BVLLA" címűt, ami számomra az élet értelméről szólna, barátságról, zenéről, Gulyás Nagy György és Hámori Máté karmesterrel.
Ezen a ponton megpróbáltam kiugratni a nyulat a bokorból, hogy kiderüljön, a művész tényleg ismeri-e a gombákat, vagy csak kamugombászról van szó:
444: Egy pillanatra visszaugorva a betépett vágós képhez, milyen gombát szedtek az aktivisták? Valami tölcsért?
Pálfi: Óriás tölcsérgomba.
444: Még sosem mertem rápróbálni, pedig a Pilisben néhol több van, mint falevél.
Pálfi: Igen, ilyen szárazabb helyeken nő, és nem tűnik izgalmasnak. A képen kicsit a bömbi-ordibátor forma miatt raktam - a "forró ősz", tudod.
444: A hangosbeszélőre gondolsz?
Pálfi: Aha. Most, hogy mondod, betépésre egyáltalán nem gondoltam, úgy látszik, én alapból ezt nyomom.
444: Azt hittem, ez a festő megoldása Vágó Gábor híres eltűnésére, még képviselő korából, amikor pár napig senki se tudta, hol van, aztán meglett, de zavaros válaszokat adott, hogy mi történt vele!
Pálfi: 😁 Ez jó! Hát, úgy látszik, már elkezdődött a kép élete...
A festő aztán tovább beszélt arról, mostanában miért választ gyakran - bár közel sem mindig! - közéleti-poltikai tematikát:
„A közéleti tárgyú képeket megpróbálom általános érvényűvé formálni. Elsőre inkább valami festészeti trollkodásnak tűnhet, de mindig vannak mélyebb rétegei az aktuálpolitikánál, például rengeteg a művészettörténeti utalás. Talán inkább stiliszta játékok, melyek egyben rejtvények is.
Van képem arról, hogyan 'védik meg' a kultúránkat, működhet-e ilyesmi, mint a kultúra ennyire 'kézi-vezérelve'? Címe: Az vérszopó szelendek, világnak tolvaja Fidész úrfiak az gyönge Szent Cecélia leánt derekában ketté nem szakaszták, vérét földre nem bocsáták, de űtet igen megoltalmazák.”
444: Igen, ez a rogános kép nagy hatással volt rám, egyből az jutott eszembe, hogy „nagy rájuk a kabát”, vagyis a palást.
Pálfi: Nem igazán tudják, mit kezdjenek vele...
Egy másik valahol az empátiáról szólna, emellett a tehetség, a felkészültség és az igyekezet viszonyáról. Végső soron a saját munkámról. Meg persze arról, ki kivel nem beszél. Címe: Ruszalka, a kivételesen tehetséges és módfelett jóindulatú vízitündér energiával tölti fel a kimerült és túlhajszolt fiatal politikust."
Igen, kedves olvasók, jól látják, az említett képen Orosz Anna a főszereplő, sőt a mestertől azt is megtudtam, hogy
„a Nyomentum a lila korlát, ami mögött ül.”
A művész mesélt arról, milyen érzés közéleti témában nyomulni a villámgyors megosztás korában:
„Az ellenzéki aktivistás képemet természetesen a zseniális Németh Szilárd találta ki, csülkös pacal főzése közben, de sajnos latinul mondta, nem biztos, hogy jól értettem. Csak én vagyok ennyire lassú, nekem másfél hónapba telik, hogy összehozzak belőle egy épkézláb netes mémet.”
Végül szóba kerültek Pálfi képcímei:
444: Nekem festők a szüleim, festők között nőttem fel, úgyhogy már eleve kész vagyok attól, hogy tudsz címet adni. Ezt titokzatos okból a legjobb magyarok sem tudják általában megugorni.
Pálfi: Eleinte nagy gondom volt vele, mert nem is szerettem volna. Aztán mindenki ráaggat mindenfélét, úgyhogy megszoktam, ha valami komolyabb kép, akkor olyat adok, amivel már eleve irányt szabok a dolgoknak. Meg elindítok valami asszociációs láncot.
Aki ezek után kiváncsi Pálfi műveire, az kezdje az ismerkedést a mester weboldalán.
A végére pedig itt van két vonatkozó olvasmány közéleti témában is festő szuper kortársakról:
Hecker Péter "Magukból kivetkőző asszonyok szimpatikus fiatalokat vernek" című képe nem az idei október 23. után készült. Valós történelmi előzménye van, de így is kijár neki a látnoki jelző. Borzongani fogsz!
és
Botrány az Élet és Irodalom szerkesztőségében: György személyeskedve szállt bele Máriásba, aki válaszul aktképet festett a szétett lábú esztétáról, de a festményt nem voltak hajlandók kiakasztani.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.