• Németország mostanra olyan erős lett, mint amiről a 19. század óta a császáraik és kancellárjaik mindig is álmodoztak. Övék a legerősebb európai gazdaság, és a britek bezárkózása nyomán a kontinens politikáját is ők határozzák meg.
  
• Ám az ország híres politikai stabilitása vasárnap megroppant, és ez az EU-t hosszabb távon is megbéníthatja.
  
• A németek még nem láttak olyat, hogy a politikusaik egyáltalán nem tudnak megegyezni, és most már azt találgatják, hogy az egész Merkel-korszaknak a végét jelenti-e a mostani dráma. 
  
• Megy a találgatás, hogy a szabad demokrata párt (FDP) jobbos fordulata képes lesz-e alapjaiban felforgatni az NSZK pártszerkezetét.
  

Az most a legvalószínűbb, hogy hamarosan meg kell ismételni a parlamenti választást Németországban. Ilyen még sosem fordult elő a modern NSZK történetében, a német politika mindig is arról volt híres, hogy nagyon stabil, ha kell, akkor nagykoalícióban kormányoznak a legfőbb riválisok is, szeptemberig sosem voltak szélsőségesek a parlamentben, az SPD vagy a CDU mindig kormányon volt, nagyon kulturált és steril demokráciának tűnt az ottani. 

Az elhúzódó kormányválságok, a kisebbségi kormányzás, a feloldhatatlan patthelyzetek Bonnban majd Berlinben elképzelhetetlenek voltak. Onnan nézve csak a hisztérikus forró helyeken, például Olaszországban vagy Spanyolországban volt ez elképzelhető, vagy az alkudozásokba rendre belemerevedő Hollandiában, vagy az etnikailag megosztott Belgiumban, vagy éppen abban a Csehországban, ahol az egyik miniszterelnököt mezítelenül fotózták Berlusconi kertjében, a másik szeretője pedig a katonai titkosszolgálattal figyeltette meg a feleségét. Vagyis mindenütt máshol lehettek botrányos kormányválságok, de Németországban sosem.

Ahogy a német márka stabilitására is évtizedekig szigorúan vigyáztak, úgy a német politika sem csúszhatott el soha eddig érzelmekkel túlfűtött, bizonytalan irányba. Voltak persze plágiumbotrányok, kampányfinanszírozási balhék, de azt mindig lehetett tudni, hogy ki van hatalmon. 

Most viszont először történik olyan Németországban, hogy nem lehet tudni, hogy mi lesz.

A legutolsó órában borított az FDP

A szeptemberi választás után hetekig alkudozott négy párt a kormányalakításról, és vasárnap éjfélig adtak egymásnak időt, hogy megegyezzenek egy közös programról. Vasárnap éjfél előtt 10 perccel, vagyis az utolsó pillanatban az egyik párt, az FDP elnöke közölte, hogy ők kiszállnak, mert "nem kormányozni is jobb, mint rosszul kormányozni". 

A többiek azóta azt mondják, hogy az FDP-sek az egészet előre eltervezték, bolondot csináltak a többiekből, felelőtlenek és önzők, nem az ország érdekeire figyelnek. Az FDP-s vezetők viszont azt állítják, hogy sok nagyon fontos ügyben "csak morzsákat" kaptak, miközben Angela Merkel kancellárjelölt a Zöldekkel sokkal jobban bánt, nekik egész zsemlék is jártak.

Az események hétfőn felgyorsultak: Angela Merkel közölte, hogy nem akar kisebbségi kormányt alakítani, de nem is mondott le arról, hogy 12 év kormányzás után megint kancellár legyen. Azt mondta, hogy készen áll az előre hozott választásra.

A szociáldemokraták megerősítették, hogy nem akarják folytatni a nagykoalíciót, és ők is készen állnak az előre hozott választásra.

Az első közvélemény-kutatások szerint az AfD, vagyis a szeptemberben először parlamentbe jutott szélsőjobboldali, EU-ellenes párt választói örülnek a legjobban a koalíciós tárgyalások bukásának, lelkesebbek az FDP szavazóinál is. Viszont a vasárnap óta mért egyetlen országos kutatás szerint éppen az AfD támogatottsága csökkent a legjobban, most 11 százalékon állnak, nemrég mérték őket 15-re is.

Miért nem ment?

Úgy tűnik, hogy azt senki sem hiszi el az FDP vezetőinek, hogy a határidő előtt tíz perccel döbbentek rá, hogy mégse akarják a közös kormányzást. Az kezdettől világos volt, hogy kőkemény tárgyalások elé néz a CDU - CSU - Zöldek - FDP négyes, főleg mert a Zöldek és az FDP választási ígéretei sok területen eleve kizárták egymást. Annak ellenére is, hogy mindkét pártnak a nyugati, nagyvárosi, jobban kereső és magasabban képzett németek a törzsközönsége. Csak míg a Zöldek bőven balra állnak a kereszténydemokratáktól, addig az FDP jobbra van tőlük. Sokáig úgy tűnt, hogy Angela Merkelnek tökéletes lesz majd, hogy az egymással vitatkozó két kicsi hozzá rohangáljon, hogy igazságot tegyen, és ezzel erős kézben tudja majd a tartani a sokszínű koalíciót. Ebből azonban semmi sem lesz.

A Zöldek azt állítják, hogy belementek egy csomó engedménybe, például hogy évente legfeljebb 200 ezer menekültet fogadjon be Németország (eredetileg elleneztek bármiféle korlátozást), belementek, hogy 2030 után is lehessen új benzines autókat árulni, és hogy ne zárják be nagyon gyorsan a szénerőműveket se. Az FDP viszont utálta azokat az engedményeket, amiket ezért adnia kellett. Ám ezen túl lehettek más okai is a pártnak arra, hogy új választást provokáljon ki.

Egyrészt amikor utoljára, 2009-13-ban a CDU-val koalícióban kormányoztak, akkor nagyon rosszul jártak. A párt akkori miniszterei többször is úgy érezték, hogy Merkel hátba szúrta őket, úgy kavarta a lapokat, hogy mindig hülyének tűnjenek, és végül nagy ígéreteiket (adócsökkentés!) sem tudták teljesíteni. 2013-ban kiestek a szövetségi parlamentből, először a világháború óta. 

Már nem a 2013-as gárda vezeti a pártot, de az utódok nyilván szívesen törlesztettek most Merkelnek, és igyekeztek nagyon kemény garanciákat szerezni arra, hogy nem csinál a kancellár hülyét belőlük. Azt is nyilvánvalóan érezték, hogy Merkel sokkal jobban megtalálta a hangot az alapvetően EU-párti és rugalmasabb Zöldekkel, akik nem olvasták az egész választási kampányban a fejére, hogy minek engedte be 2015-ben a menekülteket.

Mert meglovagolnák a migránsügyet

És most érkeztünk el a legfontosabb lehetséges okhoz, ami miatt az FDP felborította az asztalt. Ők kezdettől azt erőltették, hogy sokkal szigorúbb menekültpolitika kell, és nem kell az EU-t tovább integrálni, nem kell más országok adósságaiért jót állni, a görögökkel is túl puha volt az előző Merkel-kormány. 

Az egyébként az európai liberális frakcióhoz tartozó párt ezekben az ügyekben olyasmiket mond, mint a leprásként kezelt AfD. Csak sokkal kulturáltabban fogalmaznak, és nem a náci párt nyelvi fordulatait élesztik újjá, hanem piacpárti-kapitalista szószba ágyazzák követeléseiket.

Az FDP-ben megérezték, hogy egy új választás hatalmas áttörést hozhat nekik: megmutatták, hogy migráns-ügyben mennyire kemények voltak Merkellel szemben, viszont mégsem vádolja őket senki azzal, hogy nácik. Christian Lindner pártelnökre erősen hatott a német lapok szerint Sebastian Kurz, aki az osztrák néppártot jobbra tolta, és októberben fényes győzelmet aratott, és most éppen koalícióra készül az osztrák szélsőjobbal. Valószínűleg arra játszanak, hogy egy új választáson bőven elszedhetnek szavazatokat a német sajtóban nagyon cikinek számító AfD-től, és akár a CDU - CSU-t is tovább tudják gyengíteni.

Egy előre hozott választáson a Zöldek is erősödhetnek, hiszen a 12 éve ellenzékben lévő párt megmutatta, hogy nem is olyan radikálisok, lehet velük érdemben tárgyalni, és frissebbek mint a szeptemberben nagyot bukó szociáldemokraták.

Az nem látszik, hogy a két nagy, a CDU és az SPD hogyan tudná megfordítani egyre romló teljesítményét.

A német belpolitika legnagyobb dilemmája, hogy ha erősönek is a kisebb pártok, attól még egy új választás után megváltozik-e érdemben a mozgástér egy új koalíció létrehozására. Egyelőre nincs nyoma a felmérésekben, hogy a 30 százalékon álló CDU és a 20 százalék körüli SPD erősödni tudna, azonban az se látszik, hogy belátható időn belül megkerülhetők lennének. És ha nem lesznek azok, akkor hogyan lesz alkalmasabb egy új parlament egy működőképes koalícióra.

És persze az is izgalomban tartja Németországot, hogy a 12 éve kormányzó Angela Merkel karrierje túléli-e ezt az egészet. Most a német alkotmány szerint az a legvalószínűbb, hogy kétszer egymás után őt kell jelölnie az államfőnek kancellárnak, és ha nem kapja meg a többséget egyszer sem, akkor jöhetnek az előre hozott választások. Két parlamenti fiaskó és egy elromlott koalíciós egyeztetés után képes lesz Merkel győzelemre vezetni ismét a CDU-t? Illetve elhiszi majd a pártja, hogy vele a legjobb belevágni egy újabb kampányba? Nem lesz túlzott nyomás a sajátjai és a CSU felől, hogy nekik kellene jobbra tolódniuk, mielőtt az FDP a kárukra nagyon felszívja magát? Merkel egyelőre határozottan kitart nyilatkozataiban, hogy ő akarja vezetni továbbra is a pártot és az országot, de egy előre hozott választás biztosan beindítja a pártjában azokat, akik szerint itt az ideje valami látványosat újítani, hiszen 2013 óta legalább 2,5 millió szavazót vesztetettek. Akik közül több mint 1 millióan az FDP-hez álltak át. 

Szorongás Európában

A mostani német kormányválság önmagában se nem különös, se nem súlyos, és bár Németországban nem szokott ilyen történni, az ilyen helyzet természetes velejárója a demokráciáknak, főleg ott, ahol arányos választási rendszer van, vagyis nem érvényesül a "győztes mindent visz" elve, mint például Franciaországban vagy Nagy-Britanniában.

Viszont Németország annyira fontos az EU-ban, hogy nélküle megbénul az egész kontinens. Idén többek között azért halasztottak el fontos döntéseket az EU-ban, mert meg kellett várni a német választásokat. Most úgy néz ki, hogy tavasz közepéig, végéig kell várni ezekkel, ami leginkább a francia kormányt aggaszthatja, hiszen Emmanuel Macron merész reformtervekkel készülne. 2019-ben EP-választások lesznek és az Európai Bizottság mandátuma is lejár, vagyis jövő ősszel már emiatt lesz késő átfogó reformokba kezdeni, ráadásul addig még az EU-s integráció iránt most éppen elkötelezett olasz kormány is megbukhat.

A berlini patthelyzet ezért az egész EU-t fékezi abban, hogy komoly döntéseket hozzon, és leginkább ezért hajlamos az európai sajtó aggódni, és átvenni a német publicisták zsörtölődő aggodalmait, akik a nagy német stabilitást siratják máris, csak azért, mert még sosem láttak közelről ilyet.