Egy ma megjelent interjúból úgy tűnik, hogy Dzsudzsák Balázs középpályás idegrendszere nem bírja a kritikákat. A színvonalas bajnokság helyett az Emirátusokban pénzt kereső focista - talán a negyven fokban játszott alibibajnokság miatt - az EB óta gyengén játszik a válogatottban, és elég sok kritika érte. Dzsudzsák személyes pechje, hogy miközben ő az al Wahda csapatában fényezi a Lamborghinit, az a vele egyidős belga Dries Mertens, akit pont az ő pótlására vittek el annak idején a PSV-be, ahol a magyar játékos híres lett, azóta a világ egyik legismertebb csatára lett, nem függetlenül attól, hogy ő nem 24 éves korában kezdett gyenge, de jól fizető csapatokban levezetni a Kaukázusban.

Szóval Dzsudzsák hosszú, indulatos, mondhatni kiborult interjút adott a Nemzeti Sportnak, ami ha nem is végig, de jelentős részben arról szólt, hogy a szélső, ha már ilyen képességei vannak, miért adta fel az igazi focistakarriert a pénzért. A felvetésre Dzsudzsák többször is azzal válaszolt, hogy ő Nyírlugosról származik, és ezt csinálja utána bárki, bár a kérdés egyszer sem ez volt:

Mi a véleménye arról a vádról, hogy a pénzt választotta a karrier helyett?

Aki azt akarja, úgyis ezt látja bele. Én nem így látom. Nagyon-nagyon elégedett vagyok. Mindig oda kanyarodok vissza, hogy egy háromezerötszázas településről, Nyírlugosról származom, és ezt büszkén vállalom itt, Abu-Dzabiban, vagy a világ bármely más pontján is. Mindenkinek kívánom, hogy elérje ugyanezt.

Az interjúban Dzsudzsák végig sírásra álló szájjal, hisztérikusan bizonygatja, hogy mennyire elégedett, pedig az egész beszélgetés pont az ellenkezőjéről árulkodik. Amikor próbálják sarokba szorítani, a válogatott csapatkapitánya igazi anti-csapatkapitány módjára a többiekre próbája kenni, hogy ők a bénák:

De egy olyan tehetséges futballistának, mint Dzsudzsák Balázs, nem kellene ugyanúgy cikáznia az andorrai védők között, mint Lionel Messinek a spanyol bajnokság sereghajtói ellen?

Ez igaz, de azért a futball nem annyiból áll, hogy kezedbe veszed a PlayStationt, és irányítod, amerre akarod. A pályán tizenegy embernek tizenegy felé kell mennie, mindenkinek jó napot kell kifognia, és ha két-három játékos kiesik, akkor eleve nehéz dolgod van.

A messze legjobb rész viszont az, ahol hősünk minden eddigi focistánál tömörebben és hatásosabban mondja ki, hogy a sokat szapult magyarfocisták - mint ő is - miért olyanok, amilyenek. Az újságíró arról kérdezi, hogy látta-e azt a nyílt levelet, amit a Nemzeti Sport főmunkatársa, Sinkovics Gábor írt neki nemrég. Mire Dzsudzsák beül a Karinthy-féle igazmondó székbe és kivágja:

Nem olvasok semmit!

Igen, azt, hogy

Neked pont ezért érdemes elolvasnod, hiszen az interjú ezeken felül tele van egy rakás olyan instant klasszikus aranyköpéssel, mint: 

Senki sem látja, mennyi munka van ebben. Oké, Luxemburg, Andorra...