Önkormányzati, építőipari dolgozóktól és pályázatokkal foglalkozóktól is arról értesültünk, hogy komoly baj van az EU-s kiírásokkal: olyan tempóban emelkednek az árak az építőiparban, és annyira kevés a munkás, hogy sok településen nem bírják megépíteni az elnyert pénzből azt, amire leszerződtek.

A kormány igyekszik legalább papíron minél gyorsabban lekötni az összes EU-s támogatást, és az önkormányzatoknak szánt TOP nevű programban is jól haladnak ezzel. Rengeteg pályázatot írtak már ki, nagy részüket el is bírálták, elvben minden készen áll, hogy a parlamenti választásokig, de legkésőbb a 2019-es önkormányzati választásokig egy csomó építkezés látványosan haladjon.

Csakhogy mostanában polgármesterek százai vakarják a fejüket idegesen, mert egyre több helyen derül ki, hogy a megnyert pénz nem elég arra, amit a pályázatban megnyertek.

Minden sokkal drágább, mint tavaly

Az építőiparban egészen meredeken emelkednek az árak mostanában, bőven az általános infláció felett. Nagyon gyorsan drágulnak az anyagköltségek és a bérek is. 

Utóbbi összefügg az építőiparban tapasztalható munkaerő-hiánnyal. Annyian mentek már külföldre az építőiparban dolgozók közül, hogy még drágán sem feltétlenül találni kivitelezőt. 

Az áremelkedés összefügg azzal is, hogy az építőipar egy évekig tartó nagyobb zuhanás után most kezd magához térni, és a megmaradt cégek már nem bírják kiszolgálni a növekedő igényeket. A 2008-as pénzügyi válság, a devizahitelek bedőlése is betett az építkezéseknek, és sokat számított az is, hogy 2014-től új pénzügyi ciklus kezdődött az EU-ban, és a régi pályázatok már kipörögtek, az újakat pedig engedélyeztetni kellett Brüsszellel, ki kellett írni és még mindig tart az elbírálásuk.

A Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének november elején közölt adatai alapján 2016 nyarához képest idén nyárra a téglától (10-15%) az elektromos vezetékekig (15%) , a tetőcseréptől (15%) a szigetelőanyagokig (20%) minden építőanyagnak meredeken, jóval az átlagos infláció (2,1%) felett emelkedett az ára. A műszaki vezetők bére pedig 35-40%-kal, a szakmunkásoké 25-35%-kal, a segédmunkásoké 15-20%-kal emelkedett egyetlen év alatt.

Márpedig a pályázatokhoz a költségeket jellemzően egy évvel ezelőtt számolták ki az önkormányzatok, és egy több százmilliós beruházásnál ezek az áremelkedések a teljes költségvetést felboríthatják. Már ha eleve sikerül találni építési vállalkozót, aki ráér, mert sok helyen már ez is nagy gondot okoz.

Versenyt könyörögnek a polgármesterek

A pályázati pénzeket az önkormányzatoknak két csoportban osztja szét a kormány: van egy keret a megyei jogú városoknak, ahol városonként címkézve van, hogy melyik településnek mennyi jut az EU-s keretből. És van egy másik keret a többi vidéki településnek, ahol megyénként osztották ki az összeget. Az egyes beruházásokra pedig egyenként kell pályázni, tehát a megyei jogúaknak is a saját keretük egyes szeleteiért, a többieknek pedig a megyéjük többi településével versengve kellett rámenni az EU-s pénzre.

Azt sehol sem akarják a város vezetői átélni, hogy nagy örömmel bejelentettek egy építkezést, ami aztán elmarad. Márpedig az EU-s pénzek esetében nincs túl nagy mozgástér, elég szigorú az elszámolási rend, a költségek túllépését nehezen tolerálja a rendszer. Az sem egyszerű, hogy menet közben lebutítsák a pályázatot, és így mentsék meg a beruházásokat. (Ilyen lebutítás lehet például ha kihagyják a liftet az új épületből vagy a bicikliutat az új főutcából, stb.) Amúgy marad az, hogy visszalépnek a pályázattól, ami nem csak helyben nagyon kínos, de a kormány sem akarja, hiszen a központi cél is az, hogy minél több pénzt lehessen lehívni Brüsszelből. Sőt, az Európai Bizottság is azt akarja, hogy minél hatékonyabban és minél kevesebb átszervezéssel menjenek ki a pénzek, hogy ezzel is mutathassák hatékonyságukat a nettó befizető tagállamok felé.

Ebben a helyzetben az egyetlen megoldás az lehet, hogy magyar pénzt kell az EU-s mellé rakni valahonnan. Az önkormányzatok mozgástere azonban meglehetősen szűk, feladataikkal párhuzamosan bevételeik nagy részét is elvették tőlük 2014-től.  Azóta nem vehetnek fel hitelt sem a kormány engedélye nélkül. Vagyis egyetlen lehetőségük a helyi adók emelése volna, amihez választás előtti évben ott sem nyúlnak szívesen, ahol egyébként lenne még esély több pénzt beszedni a helyiektől.

Éppen ezért hatalmas nyomulásba kezdett számos polgármester, hogy a kormánynál lobbizzon, hogy a központi költségvetésből kapjanak kiegészítést a pályázataikhoz. 

A megyei jogú városok vezetői Kósa Lajosnál, a frissen kinevezett, megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszternél nyomulnak, míg a többieknek Varga Mihály és az NGM marad. Információink szerint számos településen mozgatják meg a kapcsolatrendszereik a polgármesterek, hogy pénzt szerezzenek a győztes pályázataik megmentésére. (Konkrét példákat most azért nem sorolunk, mert nem szívesen számol be nyíltan egyik település sem a kudarc lehetőségéről, ezért általánosságban számolunk be a problémáról.)

Egyelőre nem tudunk arról, hogy lenne összesítés arról, hogy hány önkormányzati EU-s pályázat van veszélyben, de több helyről is arról hallottunk, hogy országos problémáról van szó, ami 2018-ra lesz igazán kellemetlen, amikor az építkezések legnagyobb részének már haladnia kellene.