Ha van a szólásszabadságnak, sőt az egész liberalizmusnak zászlóra tűzhető jelmondata, akkor az ez a Voltaire-idézet:

„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”

Ezzel csak az a baj, hogy ez nem egy Voltaire-idézet. A 18. században élő, Voltaire művésznéven publikáló François-Marie Arouet egyetlen művében sem szerepel a fenti mondat, és semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy valaha is mondott volna ilyesmit.

Az idézet először 1906-ban, több mint 100 évvel Voltaire halála után volt olvasható Evelyn Beatrice Hall egyik könyvében. Hall 20. századi angol írónő, aki jól ismerte a francia filozófus munkásságát, S. G. Tallentyre álnéven több életrajzi kötetet is írt róla. Az általánosan elterjedt tévedés Hall Voltaire barátai című könyvéből, az ő nem teljesen egyértelmű fogalmazásából ered, és azóta, több mint egy évszázad után is kitörölhetetlen a politikikai ideológiákkal foglalkozó közbeszédből.

A könyv szerzője az egyik fejezetben Voltaire egy kortársáról, a filozófus Helvetiusról ír. A történet szerint Helvetius egy vitatott művét a párizsi parlament és a Sorbonne is elítélte, és a város egyik terén nyilvánosan elégették a kötetet. Voltaire a reakciókat túl hevesnek találta, annak ellenére, hogy ő sem tartotta a művet különösebben jónak. Hall könyvében a történet ezen pontján szerepel a kérdéses idézet, mégpedig pontosan így:

‘Micsoda felhajtás egy omlett miatt!’- kiáltott fel az égetés hírére. Milyen szörnyen igazságtalan így üldözni valakit egy olyan szerény kis műért, mint ez!

‘Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd‘ ez volt a hozzáállása.

A szerző tehát az első mondatról világosan állítja, hogy az személyesen Voltaire-től származik, a szöveg többi része viszont kevésbé egyértelmű, vannak ugyan idézőjelek, de az is ott szerepel, hogy ez Voltaire attitűdje volt, ebből pedig inkább arra lehet következtetni, hogy nem szó szerinti idézetről van szó.

Hall egy 1919-es, Voltaire leveleit szemléző művében is idézi a történetet, benne a kérdéses mondattal, kicsit átfogalmazva:

Foggal körömmel küzdött a könyv létjogosultságáért, tűzön-vízen át, a Voltaire-i alapelvek szerint: “Semmiben nem értek egyet azzal, amit mondasz - és halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd‘

Konkrétan itt sem hangzik el, hogy ezek a szavak Voltaire-től származnak, és abból, hogy Hall kicsit másképpen fogalmaz, mint a korábbi műben, megint lehet arra következtetni, hogy nem szó szerinti idézetről van szó. Ennek ellenére itt sem teljesen egyértelmű, hogy ki a megszólaló. Olyannyira nem, hogy 1920-tól kezdve sok-sok tudományos műben, és kevésbé tudományos folyóiratban is szerepelt a szöveg. Akadt például olyan megjelent könyv, ami bármiféle forrásmegjelölés nélkül idézi a mondást, mint bíztatás, amit Voltaire levélben írt le egyenesen az üldözött mű szerzőjének, Helvetiusnak. Sok későbbi kiadványban pedig a szólásszabadság definíciójánál szerepel az idézet.

Sőt, a Reader’s Digest 1934. júniusi száma beválogatta Idézhető Idézetek rovatába, amivel végképp bevonult a történelembe, mint egy híres ember híres aforizmája.

1935-ben Evelyn Beatrice Hall maga fedte fel az igazságot a Saturday Review egy cikkében:

Nem állt szándékomban azt állítani, hogy a leírt mondatot Voltaire szó szerint használta, sőt meglepődnék, ha bármelyik művében meg lehetne találni azt. Ez inkább csak egy parafrázis Voltaire Essay on Tolerance című műve alapján, amiben azt írja: “Gondolj magadra, és hagyd meg másoknak is a jogot, hogy ugyanígy tegyenek.”

Ennek a tisztázatnak azonban szinte semekkora visszhangja nem lett, sőt egy pár évvel későbbi mégegyértelműbb, mégerősebb Hall-bocsánatkérésnek sem:

A mondat tőlem származik, és nem szabadott volna idézőjelbe raknom. Kérem, fogadják el bocsánatkérésemet, amiért, akaratomon kívül, azt a látszatot keltettem, hogy a szövegrész Voltaire-től, vagy rajtam kívül bárki mástól ered.

Az eredeti idézet Voltaire nevével megállíthatatlanul terjedt tovább, könyv könyv után, szónok szónok után kezdte el használni a soha hitelesen le nem hivatkozott szavakat, egyszerűen csak azért, mert nem tudtak ellenállni egy jónevű híres ember pátoszosan erős, éterien magasztos szavainak, még annyi időre sem, hogy utánanézzenek a forrásmegjelölésnek. 

És ez a helyzet a mai napig sem változott, szinte nincs olyan hét, hogy egy politikával foglalkozó közéleti szereplő ne próbálna meg erkölcsi fölényt mutatni ezzel a mondattal, anélkül hogy fogalma lenne róla, kinek a szavait használja.

Csak az utóbbi idők megszólalásaiból szemlézve, Puzsér Róbert és Fuchs Péter médiakutató a Harry Potter-sorozat fajelmélete kapcsán egyeztek meg abban a HírTV egyik műsorában a napokban, hogy Voltaire meghalna bárki véleményszabadságáért, aztán pedig Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere hivatkozta le rosszul ugyanezt az idézetet, amikor közösségi oldalán azt illusztrálta, miért  zavarja őt független politikusként a Jobbik plakátjainak rendőri és önkormányzati asszisztálással zajló eltüntetése.

A rosszul citált jelmondat úgy tűnik örökre megmarad a leghíresebb Voltaire-idézetnek, annak ellenére, hogy nagyon sokszor kinyomozták és megírták már valódi eredetét, a tévedés alaposan dokumentálva van az interneten. Írt már cikket a témában a Quote Investigator, a Business Insider, sőt a BBC is, de az eredeti forrásért elég akár csak Voltaire angol nyelvű Wikipédia oldaláig eljutni.