A találmány korántsem új, nincs mögötte forradalmi gondolat, fesztiválokon évek óta működik a visszaváltható, többször használható műanyag poharak rendszere.

Az ember először fizet a pohárért egy minimális letéti díjat, majd ragaszkodik a saját példányához, ha pedig befejezte az ivást, visszaváltja, megszabadulva a kolonctól.

Ezt a rendszert próbálják most városszinten alkalmazni Freiburgban, a cél az eldobható kávés poharak kiszorítása.

Nem látszik, de az egyszer használatos poharak legalább akkora problémát jelentenek, mint a kávékapszulák, ha nem nagyobbat. Évente 2,8 milliárd apró kis pohár futja be tiszavirág életű karrierjét, csak Németországban.

A papírpoharakat újrahasznosítják, ugye?

A probléma egyrészt a mennyiség, másrészt az nehézkes újrahasznosítás. A legtöbb cég által használt pohár nem túl környezetbarát. A tökéletes vízzáró hatásért egy polietilén réteggel vonják be a papírcsészéket, ez pedig megnehezíti a hulladék-újrahasznosító üzemek munkáját, a két anyag szétválasztása csak speciális eljárással lehetséges.

Összesen 18 amerikai nagyvárosban gyűjtik ezeket szelektíven, amit aztán csak 3 feldogozóüzemben (a 450-ből) tudnak újrahasznosítani. Az Egyesült Királyságban csak 2 ilyen létesítmény működik.

Tehát a legtöbb ilyen pohár a szemétdombokon, szemétégetőkben végzi, nem lesz belőlük újabb pohár. Bár akadnak próbálkozások, a briteknél szétválasztás helyett gyantát gyártanának az évente náluk keletkező 30 000 tonnányi hulladék pohárból.

A Starbucks már évek óta ígéri a könnyen újrahasznosítható poharakra való áttérést, 2008-ban 2015-öt jelölték meg céldátumnak, de a tervet azóta sem sikerült véghezvinni.

A freiburgi módszer

Más irányból közelítették meg a kérdést a németek. Nem küszködnek a meglévő poharakkal, inkább újra használható, mosható csészéket vezettek be, amelyek egy eurós letétért kerülnek a sietős vendégekhez.

Száz, matricával jelölt üzletben adhatóak le a már kiürült poharak, ahol újra csatasorba állítják őket, az eddigi tapasztalatok szerint körülbelül négyszáz alkalommal.

Azért ehhez a módszerhez kell egy bizonyos szintű önfegyelem, ami pont ellentétes az egyszer használatos életmóddal. Jelenleg az állomány 15 százaléka tűnt el visszaváltás nélkül, a program vezetői remélik, hogy főleg turisták olcsó szuvenírjeként.

De valószínűbb, hogy sokan inkább veszni hagyták az egy eurót, és visszaváltó pont helyett a legközelebbi kukába dobták ki a poharat.