Putyin újra indul az elnökségért
2017 december 06., 16:00
Putyin nagyon vigyáz az orosz katonákra
Néhány nappal azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin december 6-án hivatalosan is bejelentette, hogy indul a 2018-as orosz elnökválasztáson, megjelent egy cikk az orosz mércével relatíve függetlennek számító Vedomosztyi gazdasági napilapban, amelyben először szerepeltek konkrét számok az orosz csapatok veszteségeiről az utóbbi fegyveres konfliktusaiban. Az igazi meglepetés pedig nem az, hogy a számok egyáltalán megjelentek, hanem hogy milyen kevés halálos áldozatról van szó.
Felületes hadászati szaktudással is közismert, hogy a 20. században az orosz hadvezetés nem mindig tett meg mindent a katonák életének megóvásáért. Az Oroszországban nagy honvédő háborúnak nevezett II. világháború iszonyatos veszteségeit semmi sem közelítette meg, de a tábornokok a későbbi konfliktusokban, Afganisztántól Csecsenföldig is relatíve könnyű szívvel használtak katonákat golyófogóként.
Ezekhez a veszteségekhez képest szinte semmiségek a Vedomosztyi által megszerzett számok.
A lap az orosz közbeszerzések adatai között keresgélt, amikor rábukkant a Szogaz nevű, Putyin-közeli tulajdonosokkal rendelkező biztosítócég számaira. Az orosz hadsereg a Szogaznál köt minden állományban lévő katonára élet- és balesetbiztosízást, 2016-ban például összesen 1 191 095 emberre kötöttek szerződést. A Vedomosztyi szerint 2012 és 2016 között 3198 életbiztosítási kárigyényt jelentettek be, és még az öt év közül a leghalálosabb 2014-ben is csak 826-ot.
826 haláleset békeidőben nem kevés, háború idején viszont igen. Márpedig ebben az ötéves periódusban orosz katonák legalább három fronton, a Krím-félszigeten, Kelet-Ukrajnában és Szíriában is harcoltak, még ha ezekről - főleg az első kettőről - hivatalosan nem sokat beszéltek Moszkvában. A 2014-es csúcs is valószínűleg annak köszönhető - írja a Bloomberg -, hogy ebben az évben voltak a legintenzívebbek a harcok Kelet-Ukrajnában, ekkor volt a különösen véres Ilovajszki csata is.
Azonban még ez a 826-os szám is jóva kevesebb annál az 1310-nél, ahány embert az oroszok 2000-ben, a II. csecsen háborúban vesztettek a saját hivatalos adataik szerint. Még ennél is sokatmondóbb, hogy egy ez a 826-os szám azt jelenti, hogy 2014-ben az oroszok 100 000 katonánként 68,8-at veszítettek, míg az amerikaiak 2010-ben, az utolsó évben, amiről már publikusak a számaik, 88,1-et. 2010-ben az amerikaiak nyakig benne voltak az afganisztáni és az iraki háborúban, így van magyarázat arra, hogy miért az ő halálozási rátájuk rosszabb, de így is figyelemre méltó, hogy az emberéletet a közhiedelem szerint nem sokra tartó orosz hadseregben
biztonságosabb volt szolgálni.
Szemben az Afganisztánt és Irakot gyakorlatilag megszálló amerikaiakkal, az oroszok külföldi hadműveletei, hiába vertek nagy hullámokat, nem igényelték katonák tömegeit se Ukrajnában, se Szíriában. Egyszerűen nem kellett orosz kiskatonák tízezreit mozgósítani a katonai célok eléréséhez. Ukrajnában és Szíriában is jó részben helyi szövetségesek, kelet-ukrajnai orosz milíciák, illetve Aszad kormányához hű erők kapták a legveszélyesebb, legtöbb halálos áldozattal járó hadifeladatokat.
Kelet-Ukrajnába bőven érkeztek orosz önkéntesek is harcolni, akik hiába vesztették esetleg az életüket, nem szerepelnek a hivatalos statisztikákban. Ennél is fontosabb pedig, hogy éppen a Vedomosztyi által feltárt periódusban gyűrűzött be Oroszországba is a 21. század meghatározó hadászati újítása, a zsoldoshadseregek feltámasztása.
Az angolul PMC-nek rövített (private military company) vállalkozásokat először az amerikaiak vetették be, elsősorban Irakban. Bonyolultan megfogalmazva az állami erőszakmonopólium magánhadseregkhez outsource-olásáról van szó, de egyszerűbben tényleg csak a középkorból ismert zsoldoshadseregek visszatéréséről. A PMC-k előnyei nyilvánvalóak: a feladatot ugyanúgy elvégzik, de jobban el lehet őket dugni a szaglászó politikusok és a média elől, és többnyire olcsóbbak is, mint mindent szabályosan, lepapírozva, az ország hadseregével elintéztetni.
A PMC-k alkalmazásával járó előnyöket az oroszok is gyorsan észrevették.
A 2010-es évek elején bukkantak fel az első ilyen orosz vállalkozások, 2014-ben pedig megalakult ezek közül a leghíresebb, a Wagner Group. A Wagner nevét alapítójáról, az egykori orosz kommandós Dimitrij Utkinról kapta, akinek ez volt egykor a fedőneve. A Wagnerről a legtöbbet tudó orosz újságíró szerint azonban nem Utkin a főnök, hanem Putiyn elnök egyik legmegbízhatóbb embere, egykori szakácsa, Jevgenyij Prigozsin.
Prigozsin külöböző bűncselekményekért 9 évet ült még szovjet börtönökben, szabadulása óta viszont töretlenül ível felfelé a karrierje. Többek közt hozzá köthető az oroszok világpolitikai terveiben és hibrid háborús stratégiájában szintén fontos szerepet játszó olginói trollgyár, és számtalan egyéb gazdasági érdekeltség mellett a Wagner is. Amit így tulajdonképpen nem is lehet klasszikus PMC-nek vagy zsoldoshadseregnek nevezni, hiszen bár papíron magánékézben van, kétség sem fér ahhoz, hogy ugyanúgy a Kremlből irányítják, mint az orosz hadsereget.
Szíriában ugyan nagyon aktívak az oroszok, de a légitámadásaikkal nem igazán veszélyeztetik a hadsereg katonáinak életét, míg a szárazföldi hadműveletekben a Wagner embereinek jut komoly szerep. Ezek közt pedig sokan még csak nem is orosz állampolgárok, így elvesztésük orosz politikai szempontból tulajdonképpen mindegy.
Szemben Amerikával, Oroszországban nem kell különösebben tartani a szaglászó politikusoktól és a médiától. De Vlagyimir Putyinnak, akit ha jövőre újraválasztanak - márpedig újra fogják választani - legalább 24 éven át fogja vezetni Oroszországot elnökként és miniszterelnökként,
igenis nagyon fontos, hogy minél kevesebb orosz katonát veszítsen.
Putyin pontosan tudja, hogy a Szovjetunió teljes szétesésében milyen fontos szerepe volt az afgán kudarcnak, és hogy elődje, Borisz Jelcin népszerűségét mennyire megtépázta a csecsenföldi fiaskó, a koporsóban hazaszállított orosz kiskatonák tömege. Bár Putyin hatalmát jelenleg semmi nem veszélyezteti, ma Oroszország éppen azért erős, mert erősnek tud mutatkozni. A gazdaság már korábban sem szárnyalt, a Krím megszállása után bevezetett nyugati szankcióknak köszönhetően pedig sokat romlott a helyzet. Erre gyógyír és kiváló propagandaeszköz a világpolitikában vállalt jóval hangsúlyosabb szerep, amibe nem férhet bele a sok halott orosz.
Ezért kell a katonákkal sokáig gyakorlatilag eldobható eszközként használó orosz hadseregben most már vigyázni az emberéletre, az elkerülhetetlen halálesetekből pedig a lehető legtöbbet outsource-olni a Wagnerhez hasonló magáncégekhez. Putyin semmiképpen sem szeretné Gorbacsovként vagy Jelcinként végezni. Ahogy a már említett Bloomberg-cikk írja, nagyon is elképzetlhető, hogy nem véletlen az időzítés, és szándékosan szivárogtatták ki az alacsony halálozási rátát a Vedomosztyinak, hogy az elnök utána jelenthesse be újraindulását, mint a hadsereg legfőbb parancsnoka, aki ilyen gondosan tud vigyázni alattvalói életére.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.