Öt évvel azután, hogy összedőlt a hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrong kártyavára, az amerikai lebukása után négyszer Tourt nyerő brit Chris Froome karrierje került a szakadék széléhez olyan közel, ahonnét már nem nagyon van visszaút. Szerdán a Guardian írta meg először, hogy Froome megbukott egy doppingteszten a szeptemberi Vuelta a Espanán, így az évek óta doppingvádakkal körbevett, azokat mindig tagadó bringás már nem állíthatja többé, hogy soha nem produkált pozitív mintát.

Froome lebukása még nem olyan teljes megsemmisülés, mint amilyen Armstrongnak jutott, akinek szinte minden eredményét törölték és gyakorlatilag egy életre eltiltották a kerékpársporttól. Ő még megúszhatja kevesebbel, de az eddig is ingó szobra most ledőlt.

Froome-tól szeptember 7-én, az idei Vuelta 18. szakasza után vettek vizeletmintát, amiben milliliterenként 2000 nanogramm salbutamolt találtak, miközben a szerből legfeljebb 1000 nanogramm/millilitert engedélyeznek a WADA, a nemzetközi doppingellenes ügynökség szabályai. Froome és csapata, a Sky szeptember 20. óta tudott a pozitív mintáról, de a nyilvánosság csak a szerdai újságcikkekből értesülhetett erről.

A salbumatolt leginkább asztmások használják tüneteik enyhítésére, és Froome évek óta azt állítja magáról, hogy gyerekkora óta asztmás, ennek köszönhetően több TUE-ja (therapeutic use exemption - gyógyászati célú mentesítés) is van a WADA-tól, különböző, normális esetben teljesítményfokozónak minősülő szerekre. A salbutamol egyébként nem ilyen, nem kell hozzá TUE. Froome a szeptemberi pozitív tesztet is a betegségével magyarázta.

„Az asztmám rosszabbodott a Vueltán, ezért a csapat orvosának tanácsára növeltem a salbutamol-adagomat. De, mint mindig, nagyon figyeltem arra, hogy ne lépjem túl a megengedett értéket.”

Sir David Brailsford, a Sky vezetője pedig arról beszélt, hogy

„bonyolult fiziológiai és orvosi tényezők befolyásolják a salbutamol lebomlását és kiválasztását Mindent meg fogunk tenni azért, hogy megértsük, pontosan mi történt ebben az esetben. ”

Egyik nyilatkozat sem szolgál megnyugtató magyarázattal, de ezt Froome és a Sky esetében már megszokhattuk. Brailsford a brit kerékpársport irányítójaként a 2008-as és a 2012-es olimpián is 8-8 aranyérmet nyert, korábban Nagy-Britanniában elképzelhetetlen magasságokba repítve a sportágat. Ebben a szponzorok is meglátták a lehetőséget, a Sky médiaóriás pénzéből 2010-ben született meg a profi csapat, amelynek vezetését Brailsfordra bízták.

A Sky azonnal megdöbbentően sikeres lett. A 2012-es Tourt már egy addig nem különösebben eredményes, viszont már 32 éves angol bringás, Bradley Wiggins nyerte meg, és Chris Froome-nak köszönhetően a dobogó két legfelső fokán két Sky-bringás állhatott. Azóta csak egyetlen Touron nem nyert a Sky, 2014-ben, amikor Froome-nak egy esés miatt fel kellett adnia. A másik négy francia körversenyt Froome nyerte, többnyire nyomasztó fölénnyel vetélytársai felett. A Sky fekete trikós bringásai úgy uralták a bolyt, ahogy tíz évvel korábban Lance Armstrong sötétkékbe öltözött emberei.

A nyomasztó fölényt annak is lehetett tulajdonítani, hogy a Sky jobb anyagi lehetőségeinek köszönhetően a legjobbakat tudta leszerződtetni Froome segítésére. Ezzel a magyarázattal az a gond, hogy a Sky hét éves történetében egymást követték olyan doppinggyanús esetek, amelyek többnek tűntek a haraszt zörgésénél. A leghíresebb ezek közül talán az a 2011-es rejtélyes csomag esete, amelyről bizonyítani ugyan semmit sem sikerült, de több forrás szerint isy teljesítményfokozó szer volt benne Bradley Wigginsnek címezve. A brit doppingellenes ügynökség végül azért nem tudott ebben az ügyben mindent tisztázni, mert a Sky azt állította, hogy sajnos a kérdéses időszakról nincsenek pontos orvosi feljegyzéseik, és egyébként meg a laptopot, amin fontos adatok voltak, sajnos ellopták.

A mostani salbutamol-ügyet még nehezebb lesz kimagyarázni. Az eddigi botrányokná nem volt konkrét bizonyíték a Sky ellen, most viszont Froome pozitív mintájával nagyon is van, és így nagyon sürgősen kell nagyon meggyőző bizonyítékkal szolgálniuk, ha nem akarják a jogi csatát is elveszíteni a pártatlan bringarajongók szimpátiája után.

Akármi is lesz ennek az ügynek a kimenetele, mostantól aki hinni akar Chris Froome ártatlanságában, többek közt azt is el kell higyje, hogy ő akkor is meg tudja verni a világot, amikor éppen súlyosbodik az asztmája. Az olasz Vincenzo Nibali, a 2014-es Tour győztese, aki az idei Vueltán második lett Froome mögött, ehez még annyit tett hozzá szerdán, hogy 

„azokban a napokban Spanyolországban esett, szóval elég nehéz elhinni, hogy pont akkor jött ki a asztmája. Nekem is van asztmám, de ha esik, a pollenek nem bántanak, még inhalálnom sem kell.”

Ha esetleg valaki itt fennakadna azon, hogy pont a világ két legjobb bringása asztmás, nincs egyedül. A világ élsportja tele van asztmásokkal, a kerékpársport pedig végképp. Maga Miguel Indurain, a 90-es évek elején öt Touron győztes spanyol is bukott meg salbutamollal, amit végül a tüdőproblémájára hivatkozva megúszott büntetés nélkül. Asztmás volt az Indurain és Armstrong közötti korszak nagy ígérete, a német Jan Ullrich is, aki aztán más doppingszerrel bukott le.

Lehet, hogy tényleg mindannyian betegek, de van egy másik magyarázat is: az asztmagyógyszerek jót tesznek a tüdőnek, segítik annak oxigénfelvevő-képességét, aminél kevés jobb teljesítményfokozó eszköz van. Így van ez a salbutamollal is, azonban ez a szer esetében van még egy csavar: sok szakértő szerint a milliliterenként 1000-ről 2000 nanogrammra növelt dózis már nem oszt, nem szoroz. A salbutamolnak viszont van még egy fontos tulajdonsága, ahogy azt a WADA tiltólistája megjegyzi: használatával álcázni lehet más, a szervezetben megtalálható szereket. Amik lehetnek akár tiltott teljesítményfokozók is.

Froome abban biztosan igazat mond, hogy mindenben követte orvosai utasításait. Ennek is köszönhető, hogy míg a szeptember 6-i szakaszon kifejezetten rossz napja volt, 7-re megtáltosodott, a legjobbakkal ért célba, és bebiztosította győzelmét a végső összetettben. Azt viszont már elég nehéz lesz elhinni, hogy ezek az orvosok valamilyen szert elnéztek és elszámoltak, ezért ugrott meg Froome salbutamol-szintje.

Az egyetlen sikerrel kecsegtető védekezés az lehet, ha Froome-ék valahogy bebizonyítják, hogy az ő szervezetében egyébként is abnormálisan sok a salbutamol, és a 2000-es érték így annyira nem durva. Ez sem lenne egyszerű, de nem is példátlan a sport történetében, volt már olyan, aki hasonlóan magas számok ellenére sem kapott eltiltást, mert be tudta bizonyítani, hogy ő olyan speciális eset, akinél ez előfordulhat. (Bár azért az rossz ómen, hogy ez pont a később más doppingszerért eltiltott Leonardo Piepoli volt.)

Az utóbbi években két bringás, Alessandro Petacchi és Diego Ulissi is magas, de Froome-énál azért alacsonyabb salbutamol-szinttel bukott meg, és mindkettejüket eltiltották a versenyzéstől, egy évre illetve kilenc hónapra. Ha nem történik csoda vagy a Sky nem áll elő ismét valamilyen a kutya megette a leckém-jellegű magyarázattal, valami büntetés most is lesz. Ráadásul a Sky most rosszabb helyzetben van, mint az elmúlt években bármikor, mivel szeptember óta már nem angol, hanem francia elnöke van az UCI-nak, a nemzetköti kerékpárszövetségnek.

Elég valószínűnek tűnik, hogy Froome-tól elveszik a 2017-es Vuelta-győzelmét, 

és ha csak egy szeptembertől, a pozitív teszt dátumától számított kilenc hónapos eltiltást kap, akkor is le kell mondania a 2018-as Giro D’Italiáról, amin először tervezett elindulni. A júliusban rajtoló Tour de France-on még megpróbálhatna címet védeni, de egy teljes éves eltiltásba már az sem férne bele.

Egy eltiltásból még vissza lehet térni az élsportba, de Froome és a Sky esetében kicsit azért másról van szó. Wiggins kvázi-lebukását még úgy-ahogy le tudta magáról mosni a brit csapat, de Froome-ot, akire az egész csapat épült az elmúlt években, lehetetlennek tűnik. Ha Froome bukik, bukik a Sky, bukik Sir David Brailsford és buknak az utóbbi tíz év brit bringás sikerei is, az olimpiáktól a Tourokig. Az ismét legnagyobb sztárját elvesztő profi kerékpársportról nem is beszélve.