Mocsár és szennyvíztelep mellé költöztetnék a fogyatékos embereket, 22 milliárd forintból

  • Évtizedes probléma, hogy a fogyatékos embereknek otthont adó intézmények zsúfoltak, mindentől távol vannak, és agyonszabályozzák az ott lakók életét.
  • A kormány 85 milliárd forintból hozzálátott ahhoz, hogy a lakókat élhetőbb lakásokba költöztesse.
  • A legnagyobb magyar fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezet utánanézett, hová raknák őket: kiderült, hogy ugyanúgy a világ végén lévő kis falvakba.
  • Aztán pedig buszokkal hordanák vissza őket az intézményekbe, ahonnan ki kellett volna költöztetniük őket.

Gondolt már arra, milyen lenne, ha valaki megmondaná, mikor keljen fel, mikor feküdjön le, mikor egyen és mikor mehet ki az utcára? 21 ezer magyar jelenleg is így éli az életét. Ők azok az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek, akik az ország közel száz, több mint 50 férőhelyes bentlakásos intézményeiben élnek.

Az állam az 50-es években kezdte kialakítani ezeket az intézményeket, a cél az volt, hogy a fogyatékos emberek egyáltalán ne legyenek szem előtt: országszéli falvakba, vagy kisvárosok szélén álló kastélyokba száműzték őket. Aztán a rendszerváltás után változott a szemlélet, és a döntéshozók rájöttek, hogy ezek az intézmények nagyon nem jók:

  • Egyáltalán nem működnek hatékonyan, a lakóik többségének ugyanis eleve nincs szüksége 24 órás felügyeletre.
  • Szegényes infrastruktúrájú, félreeső településeken állnak, így a lakók teljesen el vannak vágva a külvilágtól.
  • Pedig joguk lenne közösségben élni, és ahhoz is, hogy saját maguk dönthessnek a mindennapjai életvitelükről, és ne az intézményi szabályrendszer.
  • Rengeteg jogsértés történik ezekben az intézményekben, legutóbb épp a gödi Topház visszásságai járták be a sajtót.

1998-ban a kormány már egyszer nekifutott annak, hogy ezeket az intézményeket felszámolja, de abból akkor nem lett semmi. 2012-ben viszont újra nekikezdtek, és a kormány elhatározta, hogy 2036-ig mind a 21 ezer bentlakásos otthonban élő fogyatékos embernek új otthon teremt. 2023-ig pedig a pénz is megvan rá, az intézményi férőhelyek kiváltására több mint 85 milliárd forintot szánnak (a pénz főleg az EU-tól érkezik).

Hiába azonban ez a rengeteg pénz, a legnagyobb magyar fogyatékos-érdekvédelmi szervezet, az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Szövetsége (ÉFOÉSZ) szerint a programot azonnal le kellene állítani, mert az nemhogy nem segít, hanem csak újrateremti azokat a körülményeket, amelyektől megmentenie kellene a fogyatékos embereket.

Leültünk és átbeszéltük a szervezet ügyvezetőjével, Kovács Melindával, hogy pontosan mik is a problémáik a több tízmilliárdos programmal.

A zsúfolt intézményekből emberi lakóotthonba

A program célja elvileg az lenne, hogy lakóotthonokat (a törvény szerint támogatott lakhatási férőhelyeket) hozzanak létre a fogyatékos emberek számára. Egy-egy lakóotthonba csak pár ember költözne az intézményből, és ott szakértő segítséggel ugyan, de amennyire csak lehet, önállóan élnének. A fejlesztésekre és egyéb foglalkozásokra pedig bejárhatnak a lakóotthonok közelében létesítendő szolgáltatóközpontokba, amelyek akár nappali ellátóhelyként is funkcionálhatnak, azaz nem csak számukra lenne nyitott, hanem mások számára is.

„A nemzetközi egyezmények, és a szakmai irányelvek is ilyen lakóhelyek létesítése felé mutatnak” - mondta Kovács Melinda.

„Hiszen minek tanulnak például az intézményben pénzkezelést, ha sohasem mehetnek ki a boltba vásárolni?” - tette hozzá.

Az ÉFOÉSZ is fenntart hasonló lakóotthonokat, ahová nagyobb intézményekből költöztek ki fogyatékos emberek. Az egyiket például Tapolcán, ahová három fiatal költözött. Idő kellett nekik, amíg hozzászoktak az önálló élethez, de Kovács szerint nagyon élvezik, és ez minőségében egy sokkal jobb élet számukra, mint a benti volt.

Az intézményekben jelenleg sokféle ember él. Egyesek súlyos, akár halmozott fogyatékossággal rendelkeznek, ők ágyban fekvő, szondatáplált emberek. Mások pedig azért kerültek oda, mert például meghalt az őket eltartó rokonuk, így nem maradt, aki megadja nekik azt a minimális támogatást, ami az önálló életvitelhez szükséges.

A kormány az ápoló-gondozó intézmények bezárást kezdte el, az ÉFOÉSZ szerint azonban tudni kell, hogy ezeken kívül vannak úgynevezett rehabilitációs intézmények is, amelyekkel egyáltalán nem foglalkoznak, pedig az ottlakók nagyrészt ugyanúgy rászorulnának a kitagolásra, sőt szerintük valamennyi nagylétszámú intézményt ki kellene tagolni, függetlenül attól, hogy milyen funkciót lát el.

Az állam hirtelen elkezdett titkolózni

A 2012-ben elkezdett program első kiváltási fázisa tavaly ért véget, ekkor hat intézményből tagoltak ki közel hatszáz embert. Ezek a berzencei, a kalocsai, a mérki, a szakolyi, a bélapaátfalvai és a szentesi intézmények voltak. Kovács szerint a lakók láthatóan jobb helyzetbe kerültek, és ők maguk is úgy érezték, hogy nőtt az életszínvonaluk (a Szilvásváradra költözött lakókról az Abcúg készített korábban videóriportot).

Azonban már akkor is látszottak problémák: a lakók előzetes felkészítése az életmódváltásra hiányos volt, a lakóotthonokat pedig az intézmények körül fekvő kistelepüléseken alakították ki, nem a pedig az akár csak húsz kilométerre fekvő kisvárosban.

„Azt gondoltuk, hogy a második körre ezzel már nem lesz probléma, de tévedtünk” - mondta Kovács Melinda.

A kormány 2017-ben a teljes kiváltási stratégiát újraírta. Ez többek között azt eredményezte, hogy a korábban vétójoggal bíró, és a szakmai kontrollt ellátó Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület szerepét csökkentették. Ezen a testületen keresztül volt rálátása korábban a pályázatokra az ÉFOÉSZ-nak is. A szervezetnél azonban egyszer csak azt vették észre, hogy az állami fenntartású fogyatékosok otthonait fenntartó állami szerv, a Szociáis és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) döntéselőkészítésre hivatkozva nem mutatja meg nekik, milyen szakmai terveket készítettek az intézményeik kitagolására.

A intézményi kitagolás következő fázisára tavaly írták ki a pályázatokat, a tervek szerint 2018 végéig 2500 embert akar kiköltöztetni a kormány a nagy intézményekből 22 milliárd forintból. Az ÉFOÉSZ szerint az SZGYF 29 intézménye (plusz egy albertirsai külsős intézmény) pályázott a férőhelykiváltásra. Végül pert indítottak azért, hogy megkaphassák az állami intézményfenntartó pályázati anyagait, ez jelenleg is zajlik. Közben azonban az EU Stratégiai Államtitkárságától be tudták szerezni a szakmai programokat.

Amikor viszont elolvasták, arra jutottak, hogy inkább megkérik a kormányt, hogy állítsa le az egész intézmény-kiváltási programot.

„Úgy látjuk, hogy a pályázati programok a nagylétszámú intézményrendszer és a nagytömegű ellátási formák további fenntartására és nem a lebontására irányulnak” - írták.

Mocsár és szennyvíztelep mellett is építenének lakásokat

Az ÉFOÉSZ-nak több problémája is van az említett 29 intézmény kiváltásával. Egyrészt úgy látják, hogy központi döntés született arról, mely intézményeket és hogyan kell kiváltani ebben a körben. Ez pedig azt eredményezte, hogy sietős, a központban összerakott tervek készültek arra, hová is akarják kiköltöztetni ezeket az embereket, és erről a lakók és az ott dolgozók feje felett döntöttek.

Kovács szerint a legtöbb esetben egy önkormányzati telken építenék fel a fogyatékosoknak szánt lakóotthonokat. Mivel 12 fős otthonokban gondolkodnak, így ez közel kétszáz lakóotthon kialakítását jelentené országszerte.

Igen ám, de az ÉFOÉSZ szerint a lakóotthonok túlnyomó részét úgy alakítanák ki, hogy egyszerűen leválasztanának egy telket a nagylétszámú intézmény oldalából, vagy pár házzal arrébb vennének egy telket, és oda húznák fel a lakóotthonokat.

Ez történik szerintük például Boldogkőváralján, Drávatamásiban, Kálmáncsán, Szabáson. Kovács szerint arra is van példa, hogy egy intézményből egy másik intézmény szomszédságába költöztetik a lakókat. Szombathelyről például 48 embert költöztetnének így Tápiószentkeresztre.

Azokat a lakóotthonokat pedig, amelyeket nem az intézmények közvetlen szomszédságában akarnak létrehozni, azokat a környező kistelepülésekre szórnák ki. Pár példa (a falu lakosságszámával):

Sopronnémeti (297 fő), Vág (440 fő), Bodonhely (287 fő), Szilsárkány (652 fő), Und (322 fő), Tormásliget (292 fő), Szakony (412 fő), Szabás (622 fő), Drávatamási (393 fő), Pusztaottlaka (474 fő), Vaspör (354 fő), Esztergályhorváti (484 fő), Fülpösdaróc (320 fő), Gacsály (918 fő).

A szervezet szerint a három legnagyobb település, ahová fogyatékos embereket költöztetnének, az Szombathely, Nagykanizsa és Szekszárd.

Budapesten például nem terveznek lakóotthont létrehozni, pedig az egyik bezárandó intézmény épphogy a fővároshoz tartozott korábban (ennek ellenére Zala megyében működik), az ottaniaknak pedig az ÉFOÉSZ szerint sok a budapesti hozzátartozója.

Ennek ellenére a szervezet szerint létrehoznak lakóotthonokat gyalogosan rosszul megközelíthető faluszéleken, “utolsó házként, beépítetlen telkekkel szemben, szegregált településrészeken”, de találtak szennyvízátemelő telep mellett és mocsaras terület mellett létesítendő lakóotthont is.

Fejenként 9 millió forintért semmi sem változna

Mindezekkel az ÉFOÉSZ szerint éppen az a baj, hogy az egész programot azért találták ki, hogy a lakókat vissza tudják integrálni a társadalomba, és elköltöztessék őket a világvégén lévő, szolgáltatásokkal nem, vagy csak hiányosan rendelkező falvakból.

„Nyilván vannak olyan emberek, akik szeretik ezt a falusi környezetet, nem is mondjuk, hogy mindenkinek Budapesten kéne élnie, de ezeken a helyeken nem tudnak közszolgáltatásokat elérni, nem akadálymentes a települések nagy része, nagy az elvándorlás és nincs helyben munka” - mondta Kovács.

Ráadáasul az ÉFOÉSZ szerint a pályázati anyagok úgy képzelik el az új lakóotthonok működését, hogy az azokhoz tartozó szolgáltatóközpontokat majd a kitagolásra szánt intézményekbe helyezik el, amelyeket egyébként nem zárnának be, a legsúlyosabb fogyatékossággal rendelkező embereket ugyanis továbbra is ott látnák el.

„Magyarul semmi sem változna, csak a fogyatékos emberek alvóhelye. Lényegében így a kitagolási program nem éri el eredeti célját, nem hoz változást a fogyatékossággal élők életébe. A lakóotthonokban alszanak, reggel beszállítják őket az intézménybe, ott töltik a napot, este pedig visszaviszik őket” - mondta Kovács Melinda.

Szerinte a kiváltásnak éppen az lenne a lényege, hogy a szolgáltatóközpontokat egy frekventáltabb helyre telepítik, Borsod megye esetében például Miskolcra. Oda aztán a támogató szolgálat buszokkal be tudná vinni a lakóotthonokban élő fogyatékosokat, akik amellett, hogy részt vesznek az ottani fejlesztéseken, még a város szolgáltatásaihoz is hozzáférnek.

„Ideális esetben a szolgáltatóközpont a városban van, mellette egy cukrászda, ahol jobb esetben dolgozik két megváltozott munkaképességű ember. Van egy fodrász, az emeleten egy nyelviskola, és egyébként van egy fogyatékos emberek nappali ellátója is. A fogyatékos emberek szempontjából a társadalmi integráció egyik kulcsa, hogy ott, akkor és úgy vesznek igénybe szolgáltatásokat, ahol, amikor és ahogyan bárki más” - magyarázta Kovács Melinda,

Az igazi pozitívum pedig az lenne, hogy ezekbe a nappali ellátókba a nem lakóotthonokban élő fogyatékos emberek is elmehetnének, így a családjuk el tudná őket helyezni napközben. Kovács szerint azonban ez teljesen ellehetetlenül azzal, ha a nappali ellátóhelyet egy isten háta mögötti kistelepülésen, egy kastélyintézmény első emeletén alakítanak ki. Ez történik például Táplánszentkereszten, ahol a kastély épületének emeletén lesz a szolgáltatóközpont, és az intézetben maradó lakók szobáinak közvetlen szomszédságában lesznek a szolgáltatóközpont közösségi terei.

A szervezet szerint a pályázatok a lakóotthonok kialakításánál sokszor az olyan egyértelmű szabályokat sem veszik figyelembe, mint hogy egy településre maximum csak a lakosságszám 5 százalékával egyenértékű fogyatékos embert költöztethetnek be (van olyan település, ahová több intézményből is vinnének embereket úgy pedig már túllépik a keretet), vagy hogy a lakóotthonok húsz kilométeres körzetében lennie kell egy 5000 fős nagytelepülésnek.

A lakók előzetes felkészítését továbbra sem látják biztosítottnak, pedig Kovács szerint nagyon is kellene velük beszélni arról, hogy gyökeresen meg fog változni az életük, azt már nem is említve, hogy meg kell őket tanítani mosni, sütni, vásárolni. „Ez minimmum egy év” - mondta.

Éppen ezért a szervezet most a folyamat leállítását és újratervezését kéri a kormánytól. Ez nem lesz egyszerű, az információik szerint ugyanis az SZGYF 29 intézménye esetben már folyamatban van a támogatói szerződések aláírása.

2500 embert terveznek kiköltöztetni a nagy intézményekből, Kovács szerint a 22 milliárdos költségvetéssel számolva közel 9 millió forint jut egy kiköltöztetendő fogyatékos emberre. “Ezt át kell gondolni hiszen ezzel csak drágábban fogunk fenntartani egy ugyanolyan szolgáltatást, amelyet ráadásul mások sem fognak tudni elérni” - mondta Kovács Melinda.

Megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot is arról, hogy mi a véleményük az ÉFOÉSZ állításairól. Az EMMI válaszolt is a megkeresésünkre.

A minisztérium a válaszában az ÉFOÉSZ állításaira konkrétan csak annyit reagált, hogy a szervezet közleményével ellentétben nem épül külterületen lakóotthon fogyatékos embereknek. Hangsúlyozták, hogy a kormány „intenzív párbeszédre törekszik a szakmai szervezetekkel, a civil szervezetekkel, a fenntartókkal és az érintettek képviselőivel”, például az Országos Fogyatékosságügyi Tanácson keresztül. A Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság pedig a projekt társadalmi egyeztetése során egy megbeszélést is kezdeményezett, amelyen részt vett az ÉFOÉSZ és például a TASZ is. „A pályázati felhívás az észrevételek figyelembevételével került véglegesítésre és megjelentetésre” - írták.

„A kormány elkötelezett, hogy a fogyatékos emberek számára minél nagyobb mértékben biztosítsa az önálló életvitel és a közösségi élet lehetőségét” - áll a válaszukban. A mostani projekt lezárása után folytatni fogják a kitagolást és 2023 végéig további 7500 embert költöztetnek ki az intézményekből, összesen 55 milliárd forintból. A kitagolási program mellé pedig 2,5 milliárd forintból indítottak egy társprojektet is, amelynek a célja az, hogy szakemberek felügyeljék a programot.

;