Súlyos depressziótól szenved  Liu Hsziao-po özvegye, akit 7 éve tartanak házi őrizetben. Liu Hszia egy versének néhány kézzel írott sorát csempészték ki valahogy Nyugatra,  magyarul így hangoznak szavai:

Túl sok a magány.
Tiltják, hogy szóljak,
Hangos szavam sem lehet.
Növényként élek,
Hullaként heverek.

A költőnő férje 1989-ben a Tienanmen téri tüntetés egyik fontos szervezője volt. Irodalomtudósként és egyetemi tanárként működött sokáig, de közben emberjogi tevékenységével lett világhírű. A 90-es években összesen 20 hónapot töltött kényszermunkatáborokban. 2008-ban fő kezdeményezője volt a Charta '08 mozgalomnak, ami a prágai Charta '77 mintájára követelt demokráciát és jogállamot Kínának. 

A Charta '08 miatt lecsukták, és már sohasem engedték szabadon. Börtönben volt akkor is, amikor 2010-ben Nobel-békedíjat kapott. A feleségét a díj átadása óta tartják házi őrizetben.

Idén nyáron Liu Hsziao-po májrákban meghalt, utolsó napjait kórházban tölthette, de továbbra is őrizet alatt maradt. Akkor a búcsúztatásra az özvegye elmehetett, de egyébként sohasem hagyhatja el pekingi otthonát.

Liu Hszia közvetlenül nem tud kommunikálni a külvilággal, de egy névtelen közvetítő szerint nagyon rossz állapotban van, a teljes elszigeteltség az őrület határára sodorta.

Az 56 éves költőnő támogatói nemzetközi kampányt indítottak, és arra kérik a nyugati kormányokat, hogy járjanak közben szabadon engedéséért. (Guardian)