• A Korrupciókutató Központban több mint 150 ezer, 2009 és 2016 közötti közbeszerzést vizsgáltak meg, és arra jutottak, hogy akár a paksi bővítés árát is eléri az az összeg, ami e nyolc év alatt elfolyhatott. 
  
• A közbeszerzések átlagosan 15-24 százalékkal lehettek túlárazottak, és ez azt jelenti, hogy 2090 - 3300 milliárd forint között lehet az az összeg, amit feleslegesen fizetett ki a magyar állam. Vagy másképpen fogalmazva: ennyi pénzt rakhattak el a győztesek a reális munkadíjukon felül, állami segítséggel.
  
• A tanulmány szerzői arra jutottak, hogy az EU-s pénzek beáramlása lényegesen növelte a magyarországi korrupciót.
  

Összesen 151,457 közbeszerzési szerződést dolgoztak fel az elemzők a 2009-2016 közötti időszakból. Többféle szempont szerint vizsgálták, hogy az egyes kiírásoknál és szerződéseknél mekkora lehetett a korrupció kockázata, vagyis mennyire volt valószínű, hogy az állam többet fizetett a reális árnál. 

A kockázatot felderítő módszerek egymást erősítették, a különböző megközelítések (hányan jelentkezhettek egy pályázatra, nyílt kiírás volt-e, az árakat reálisan határozták-e meg) ugyanazoknál a pályázatoknál mutattak magas vagy alacsony kockázatot.

Leszorították az indulók számát

A kutatók arra jutottak, hogy 2009-től 2015-ig csökkent a verseny a közbeszerzéseken, vagyis kevesebben jelentkeztek, jelentkezhettek egy-egy kiírásra. A 2015 óta hatályos új közbeszerzési törvény valamit javított a helyzeten, így 2016-ban már emelkedett a versenyen elnyert pályázatok aránya.

Kiderült, hogy amikor EU-s pénzből pályáztatott az állam, ott jellemzően kisebb volt a verseny, míg a tisztán hazai finanszírozású munkákért többen indulhattak, ami inkább alkalmas az árak leszorítására. 2016-ra - az új törvény miatt - ez a különbség eltűnt, főleg a kisebb értékű EU-s pályázatokon nőtt meg az indulók száma. A nagy értékű pályázatoknál azonban továbbra sem jellemző a verseny.

2016-ban a közbeszerzések 28 százalékánál csak egyetlen jelentkező volt, ami magas korrupciós kockázatra utal. Ilyen esetekben általában úgy írják ki a közbeszerzési feltételeket, hogy azon alig tudjon részt venni valaki, vagy eleve meghívásos kiírásokról van szó. 

Az elmúlt évtizedben, évenként változóan 25 és 33 százalék között volt az olyan közbeszerzések aránya, ahol csak egyetlen pályázó volt. Nyugat-Európában legfeljebb a közbeszerzések 12 százalékánál fordult elő ilyen.

A nyílt (bárki által hozzáférhető) közbeszerzési kiírások száma csökkent a vizsgált időszakban, 2015-16-ban jóval a 2009-10-es szint alatt voltak. 2011 óta látványos az EU-s közbeszerzések esetén a nem nyilvános kiírások arányának növekedése. A nem nyilvános pályázatok aránya 2016-ban jóval magasabb volt, mint 2015-ben, ami a korrupciós kockázat növekedését jelenti.

Az összevont adatok alapján is rosszabbodott a helyzet

A kutatók egy összevont korrupciós kockázati mutatót is használtak, amit a kiírás átláthatósága, a pályázók száma és a túlárazás lehetősége alapján állítottak. Eszerint 2009 és 2015 között a korrupciós kockázat növekedett, míg 2016-ban az előző évihez képest egy kicsit csökkent. 

Gyanús számok

A túlárazás valószínűségét több módszer szerint is vizsgálták. Például kiszűrték a gyanúsan kerekített számokat az ajánlatok közül: az összes közbeszerzés 60 százalékánál találtak ilyet. 

Az árakat a Benford törvény alapján is vizsgálták (a módszerrel az árakban megjelenő első számjegyek előfordulási gyakorisága alapján lehet következtetni arra, hogy reálisak-e az értékek, a módszert könyvelési csalások kiszűrésére szokták használni). 

A túlárazásokra utaló jelek 2010 és 2015 között emelkedtek, és 2015-ből találták a legtöbb ebből a szempontból gyanús közbeszerzést.

Hogy a kutatók jó módszert találtak a túlárazott tenderek feltárására, arra közvetett bizonyíték, hogy ahol alig volt verseny a közbeszerzés megnyeréséért - kevés vagy csak egy pályázó volt, nem volt nyilvános kiírás - ott jellemzően sokkal inkább találtak túlárazásra utaló jeleket, mint ahol valódi verseny alakulhatott ki. Az is látszott, hogy ahol gyanúsan kerekített értékek jelentek meg az árajánlatokban, ott a Benford-módszer alapján is inkább gyanúsak voltak a számok.

A verseny óvja a közpénzt

Az is világosan látszott, hogy ahol valódi verseny volt, ott fordulhatott elő, hogy végül olcsóbban úszta meg az állam, mint amire számított. Az ilyen esetek azonban a Fidesz kormányzása óta jelentősen ritkultak. 

Míg a 2009-10-es periódusban a közbeszerzések 9 százalékánál fordult elő, hogy az állam által becsült költségnél olcsóbban végezték el a nyertesek a munkát, addig 2014-15-ben már csak a beszerzések 1 százalékánál lehetett ilyen kedvező fejlemény. 2016-ban itt is volt egy kicsi javulás, az arány 1,8 százalékra emelkedett, ám még így sem közelítette meg az évtized eleji arányt. 

Az ilyen árcsökkenések egyértelműen összefüggenek a pályázók sokaságával és a kiírások átláthatóságával: minél több a jelentkező, annál inkább előfordulhat az árcsökkenés. Ugyanakkor az is látszik, hogy ahol nem kerekítik az árakat a jelentkezők, ott inkább van esély az árcsökkenésre. Mindezek az összefüggések azt erősítik, hogy az elemzők helyes módszertant választottak a korrupciós kockázatok feltárására.

Az EU pénzét inkább szórja a magyar állam, mint a sajátját

Egyértelműen kirajzolódott, hogy az EU-s pénzből finanszírozott állami beszerzések esetében mindegyik szempont szerint nagyobbak voltak a korrupciós kockázatra utaló, és a túlárazásra utaló jelek is. A kutatók ezt egyenesen "perverz helyzetnek" nevezték. Szerintük az uniós támogatások egyértelműen korruptabbá tették Magyarországot. A kutatást egyébként az Európai Bizottság támogatásával készítették.

A legnagyobb túlárazásokat az IT-szektor beszerzéseinél találtak, és az építkezések és az ipari megrendelések esetében volt a legkisebb az arányuk.

Kiszámolták: 2 - 3 ezer milliárd forint mehetett a haverok zsebébe

A kutatók két módszerrel vizsgálták azt, hogy mennyibe kerülhettek a túlárazott közbeszerzések: egyrészt összevetették a korrupciós kockázatot mutatott szerződések árait a hasonló, kockázatot nem jelző szerződésekkel. Másrészt összevetették a kiíráskor megadott becsült árat, és a tényleges szerződésben rögzített ár különbségét. Az így kijött különbségeket összeadták, és ebből jött ki a 2 - 3 ezer milliárd forint közöttire tehető veszteség, amit az európai és a magyar adófizetők elvesztettek, illetve amit a kormány kegyeltjei megnyertek az utóbbi évek közbeszerzésein.

2012-re ért a csúcsra a vélhetően korrupcióban elvesztett pénz aránya, és azóta nagyjából változatlan maradt, míg tavaly egy kicsit csökkent. 2012 volt egyébként az az év, amikorra már szinte csak olyan pályázatok voltak, amelyeket az Orbán-kormány írt ki. Addig részben még a korábbi adminisztráció pályázatai futottak ki, illetve az új rendszer felállítása tartott.

A központ teljes, angol nyelvű jelentését itt lehet elolvasni.