Képzelje el, hogy elveszíti a munkáját! Három hónapon keresztül jár az álláskeresési támogatás, utána azonban vagy közmunkára kell mennie, vagy ha erre nincs lehetősége, akkor foglalkoztatást helyettesítő támogatást kell igényelnie. Ez 22 800 forint havonta, ha nincs megtakarítása vagy más segítsége, elsősorban ebből a pénzből kell megélnie.
Igen ám, de közben észreveszi, hogy a település, amelyen lakik, feltételekhez köti azt, ki kaphat ilyen támogatást, és ki nem kaphat. Kapni pedig csak az kaphat, aki rendben tartja a portáját. Azaz:
Mindezek az előírások egy konkrét település, a Pest megyei Áporka rendeleti között szerepelnek. A slusszpoén az egészben pedig az, hogy a település ugyan előírta ezeket a feltételeket, az önkormányzatnak azonban valójában semmi köze a foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz, azt ugyanis a járási hivatal osztja.
Áporka nem az egyetlen település, amely a porta tisztaságához köti a segélyek osztását. Rengeteg önkormányzat teszi ezt, néhol egész konkrétan meghatározva, hogy mit vár a rászorulóktól azért, hogy kiutalják nekik az általában csupán párezer forintos segélyt. A Társaság a Szabadságjogokkért (Tasz) tavaly négy megyében 55 település rendelkezéseit támadta meg, szerintük ugyanis nagyon nem oké, hogy az önkormányzat számon kérheti, sőt, ellenőrizheti, hogy a legrászorultabb emberek rendesen takarítanak-e otthon.
Áporkától negyven kilométerre északkeleti irányban terül el Ecser. A Pest megyei faluban a rendes települési támogatás kiutalását kötötte feltételekhez az önkormányzat. Ez az a támogatás, amelybe például a lakásfenntartási támogatás is tartozik. A segélyrendszer 2015-ös átalakítása után a rendes települési támogatás vált a legfontosabb önkormányzati segéllyé. Ha egy helyi rászoruló elakad a rezsibefizetéssel, vagy nincs pénze gyógyszerre, ezt kell igényelnie az önkormányzattól, amely településtől függően, pár ezer forinttal kisegítheti.
Ha megfelel a helyi képviselőtestület által rendeletben megfogalmazott feltételeknek.
Ez vonatkozhat például az anyagi helyzetére, Ecseren azonban a lakásfenntartási támogatást többek között a következő feltételekhez is kötötték:
Ha mindezek nem teljesülnek, a jegyző fogja felszólítani az érintettet arra, hogy teljesüljenek.
Áporka és Ecser előírásai azonban kismiskák néhány más település feltételeihez képest. A teljesség igénye nélkül:
Küngösön előírás, hogy a segélyekért folyamodóknak gyomlálniuk kell a házuk előtti ötméteres területet. Márkón, hogy kötelező háztartásokként legalább egy kukát kihelyezni.
Az igazi bajnokok azonban nem álltak meg itt:
A nyugati országhatárhoz közeli Újrónafőn előírás, hogy a segélyért folyamodóknak rendszeresen tisztálkodniuk kell, a ruháikat naponta tisztán kell tartaniuk, és tiszta helyen is kell tárolniuk őket. A vécét pedig rendeltetésszerűen kell használniuk. Mindezeket az önkormányzat helyszíni szemle során vizsgálja.
A Pest megyei Nyáregyházán pedig a rászorulók csak akkor kaphatnak segélyt, ha nincs nyoma a portájukon rágcsálóknak és légyinváziónak,
Ja, és ha nem folyik szét az udvaron a “trágyalé”.
Valamint, ha a kerítésük a településkép rendezettségét mutatja, a ház előtti árok pedig nincs teledobálva szeméttel.
Ezekhez képest a pannonhalmai önkormányzat kifejezetten visszafogott volt, amikor azt írta, hogy a gépkocsit rendezett állapotban kell tartani, a kertet pedig művelni és veteményezni kell. Ezt pedig a helyi családsegítő szolgálat ellenőrzi is.
A fenti rendeletek elsősorban arról árulkodnak, hogyan látják és mit gondolnak az egyes önkormányzatok a szegények segélyezéséről.
Boros Ilona, a TASZ munkatársa a 444-nek elmondta, hogy a borsodi szegénytelepeken például sok rászorult el sem jut odáig, hogy a hivatal valóban megvizsgálja, mennyire tiszta a háza és az udvara: ha az önkormányzat nem akar nekik adni, akkor az első vagy a második elutasítás után maguk mondanak le arról, hogy egyáltalán megigényeljék a segélyt.
“Ha egyszer-kétszer nem kapnak választ, reakciót vagy pénzt, többet nem próbálkoznak. Ők nem tudnak arról, milyen jogi lehetőségeik vannak a visszautasítás ellen, nincs eszközrendszerük az elutasítás kezelésére” - mondta Boros Ilona. A rendeletek attól azonban még ott vannak, a hivatal munkatársai pedig ellenőrizhetik, hogy valóban az előírásoknak megfelelő-e egy rászorult portája.
Boros Ilona szerint sok éve zajló folyamat már, hogy az önkormányzatok a “tiszta udvar, rendes ház” szabályhoz kötik a rászorultak segélyeit. Erre 2015 áprilisáig a szociális törvény felhatalmazást is adott nekik. A civil szervezet szerint azonban alapvető problémák vannak ezzel a szabályozással.
“A szociális törvényben benne van, hogy ezek a támogatások rászorultságtól függő támogatások. Magyarul a rászorultaknak szólnak, azért, hogy kevésbé legyenek szegények. Egy ilyen célzatú támogatást nem lehet olyan feltételhez kötni, amelyik kifejezetten a céllal ellentétesen hat” - mondta Boros Ilona. Annak az elvárása viszont, hogy így vagy úgy, de tartsák rendben a portájukat, éppen ezt teszi.
“Ráadásul szerintünk ez alapjogokat is sért, hiszen az önkormányzat ellenőrizheti a te lakásod belsejét, a vécéjét, a magánéleted legbensőbb szférájába is betekinthet” - magyarázta Boros Ilona.
A szervezet a hasonló feltételeket előíró önkormányzati rendeleteket az elmúlt években többször is megtámadta az illetékes kormányhivataloknál. Eddig főképp Északkelet-Magyarországon, most azonban négy közép-, illetve nyugat-magyarországi megye településeinek rendeleteit panaszolták be.
A TASZ álláspontja szerint ugyanis ezek a rendeletek a szociális törvény 2015-ös módosítása óta jogellenessé váltak, a törvény ugyanis azóta már nem írja elő konkrétan azt, hogy az önkormányzatok a lakókörnyezet tisztaságához köthetik a segélyezést. Így
nem is lehetne előírni ilyen, a rászorultságtól független feltételt.
Ráadásul rengeteg önkormányzat a rendes és a rendkívüli települési támogatásokon kívül az aktív korúak ellátásra vonatkozó juttatásokat is ilyen feltételekhez kötötte (ide tartozik a 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő segély is). Holott ezek elbírálása és kiutalása 2015 óta már nem is önkormányzati hatáskör (a rendes önkormányzati támogatásról már volt szó korábban, a rendkívüli ettől abban különbözik, hogy akkor igényelhetik a helyiek, ha váratlan krízishelyzet éri őket, például árvíz vagy viharkár).
A TASZ 55 település 76 rendelkezését panaszolta be négy megyében, végül azonban a kormányhivatalok csak részben adtak igazat nekik, kivéve a Pest megyei kormányhivatalt, ők mindent rendben találtak.
A győr-moson-soproni és a komárom-esztergomi kormányhivatal egyetértett velük abban, hogy az aktív korúak ellátásra vonatkozó szabályok tényleg nem önkormányzati hatáskörbe tartoznak, ezért az azokat érintő rendeleteket hatályon kívül kell helyezni. A Győr-Moson-Sopron megyei hivatal abban is egyetértett velük, hogy a rendkívüli önkormányzati támogatások esetében sem lehet semmilyen lakókörnyezeti feltételhez kötni a segélyt, hiszen aki létfenntartási gondokkal küzd, annak ez jár. A Veszprém megyei kormányhivatal azonban csupán azt állapította meg hat település esetében, hogy a rendeletek megfogalmazása túl pongyola.
Boros Ilona szerint a fő panaszukat, mi szerint az egyik legfontosabb támogatást, azaz a rendes települési támogatást nem lehetne olyan feltételekhez kötni, hogy kinek mennyire tiszta a portája, elutasították. A kormányhivatalok álláspontja szerint ugyanis a települési önkormányzatoknak a 2015-ös törvénymódosítás után is van felhatalmazásuk arra, hogy ilyen feltételeket szabjanak.
Áporka, Ecser, Újrónafő és még egy sor másik település rendeletei így továbbra is hatályban maradnak, 25 önkormányzatnak azonban így is módosítania kellett a szociális rendeletét.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.