Ráesett egy könyvespolc a román nőre, és magyarrá változott

érdekes adat
2018 január 18., 12:39

Hosszú évek óta talán a legérdekesebb anyagával jelentkezett a Magyar Hírlap, amikor csütörtökre virradó 1 óra 11 perckor közzétették ezt az interjút Roxana Tudorral, a magyarrá változott román nővel.

A Bukarestben élő, Olténiában született reklámmenedzsernek nincsenek vér szerinti magyar felmenői, mégis teljes átéléssel beszél arról, hogy magyarnak érzi magát.

A fordulat akkor történt, amikor 35 éves korában, 2015-ben ráesett egy könyvespolc. Így vallott erről:

"Korábban nem szimpatizáltam a magyar kultúrával, magyar szóval se nagyon találkoztam. Aztán egyszercsak rám zuhant egy könyvespolc."

Nagyon nehezen gyógyult, szörnyű fájdalmai voltak, de kínját enyhítette Zámbó Jimmy egyik dala, amit nem sokkal a balesete előtt hallott először véletlenül. És ahogy Jimmy dallamára lábadozott, magyarrá vált. Ha legközelebb Budapestre jut, virágot fog vinni a sírjára, hálából.

Roxana Tudor
photo_camera Roxana Tudor Fotó: Picasa

Elkezdett magyarul tanulni, aztán fokozatosan felfedezte a magyar ízeket, dalokat és a csíki sört is. Néhány kulcsmondat a nyilatkozatából:

  • Fénylik a tekintetem, amikor a magyarságról beszélek – szokták emlegetni.  
  • A magyarok viszont tárt karokkal és nyitott szívvel fogadtak, úgy bántak velem, mint családtagjukkal. Ez nagyon megindított, olyan jó volt átölelni őket, és könnyes szemmel velük énekelni az Ismerős Arcoktól a Nélküledet… 
  • Bár a legközelebb Vörösmarty Mihály Szózata áll hozzám, a románoknak egy másik kedvenc versem, József Attila Tedd a kezed című versét szoktam ajánlani.
  • Amíg ettem cukrot, odavoltam a kürtőskalácsért, mézeskalácsért, dobostortáért. Nagy kedvencem a Csíki sör is. 
  • A népviseletek közül viszont a hargitai a kedvencem, varrattam magamnak egyet és büszkén hordom, a születésnapomon ebben mentem dolgozni is. Amire még nagyon vágyom, hogy egyszer magyar állampolgár lehessek, hogy papírom legyen arról, hogy az én népemhez tartozom, az én arany magyar nemzetemhez – erről is írtam egy verset, mint egy honvágytól szenvedő kisgyerek.  

Tavaly szeptemberben hasonlóakat mondott egy román lapnak is. 

(Magyar Hírlap)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.