A halálnál is biztosabb

Vannak dolgok, amikkel sosem szeretném szembetalálni magam. A sötét sarok mögül előugró, mindenkiben Soros Györgyöt felfedező Németh Szilárddal. A teljes sebességgel érkező Reuben Fosterral. Vagy Tom Bradyvel, ha csapata hátrányban kezdi a negyedik negyedet. A francba is, még csak egy teljes negyed se kell neki, alig 14 perccel az AFC csoportdöntőjének a vége előtt a Jaguarsnak még 17 pontos előny megszerzésére is volt lehetősége, a vége mégis sima New England-i győzelem lett. A Patriots tehát megint döntős, amin csak az lepődik meg, aki az elmúlt majd két évtizedben egyáltalán nem követte ezt a sportot. Február 4-én* a Philadelphia Eagles-szel találkozhatnak. Azzal a csapattal, ami 57 éves történelme során még semmit se nyert, és amikor legutóbb esélye volt a végső győzelemre, pont Tom Brady állította meg őket.

New England Patriots – Jacksonville Jaguars 24:20

Sose becsüld alá a zombikat

2:23 másodperccel az első félidő vége előtt úgy tűnt, hogy a Jacksonville még az első félidőben véget vet az amerikai főcsoport döntőjének. Blake Bortles vezérletével a jaguárok addigra már 203 jardnyi támadást halmoztak fel, és már megint csak 44 jardnyira voltak a Patriots célterületéről. Bortles tökéletes passzal indította Lewist, akit csak a 32 jardosnál sikerült levinnie a védőknek, de az irányító túl későn indította a játékot. A büntetés után pedig Butler azonnal bezsákolta, így a Jagsnek puntolnia kellett. Ki tudja, miért, de nem pörgették le az órát, így a New England egy extra időkéréssel futhatott neki a saját 15 jardosáról a következő drive-nak. Ami aztán sorsdöntőnek bizonyult

Ez volt az a drive, amiben a jacksonville-i Church brutálisan megfejelte Rob Gronkowskit - ezért a szabálytalanságért az egyetemi bajnokságban sima kiállítás járt volna. Itt csak 15 jard, de ennél fontosabb következmény volt, hogy az addig csak procedurális hibákat büntető bírók elkezdték dobálni a zászlókat a Jags védőire. A következő játékban A. J. Bouye ellen hívtak egy vitatható, de megadható interference-t, amivel a New England már a vöröszónában volt, és egyből tédét is szerzett. Az addig teljesen egyoldalú meccs hirtelen nagyon szoros lett, és ez annyira összezavarta a Jacksonville-t, hogy bár még három időkérésük is lett volna a félidő utolsó 55 másodpercében, ők inkább csak lepergették az órát - pedig legalább három pontra simán lett volna esélyük.

Utólag könnyű okosnak lenni, de szükségük lett volna rá, ahogy a bírók jóindulatára is. A vereséget ugyan nem fognám a játékvezetőkre, de az tény, hogy nem lett volna kötelező visszafújniuk Myles Jack labdaszerzés utáni visszahordását a negyedik negyed elején, 20:10-es jacksonville-i vezetésnél. Jack előtt szabad volt a pálya, és a 17 pontos előny talán még Brady ellen is elég lett volna. Tíz pont kevés volt. Nem történt semmi extra, csak Brady. "Brady bradyzni fog. Meg lettünk bradyzve" - nyilatkozta a vereség után maga Jack is.

Danny Amendola csodaelkapásával vette át a vezetést a meccs végén a Patriots. Itt még nem látszik, de sikerült mindkét lábát leraknia.Fotó: David J. Phillip/AP

Az állítólag sérült Brady a Jacksonville puntja után egyből egy 8 játékból álló, 3:19 másodpercig tartó, 85 jardos drive végén megtalálta Amendolát - akinek a drive-ban már volt egy 21 jardos elkapása, és máris három pontra csökkentette a hátrányt. Hat perccel később újra Amnedola volt a célpontja, aki akrobatikus elkapásával már meg is fordította az eredményt.

Így hiába volt bő tíz perccel többet a labda a Jacksonville-nél, hiába játszott élete formájában az első félidőben Bortles, a zombi-Patriots maradt zombi-Patriots, és újra, négy éven belül harmadszor bejutott a Super Bowlba.

Philadelphia Eagles – Minnesota Vikings 38:7

„Csoda volt, mese nincs…”

Hegyi Iván bonmot-ja jutott eszembe, aki így kezdte tudósítását 2002-ben a Zalaegerszeg-Manchester United BL-selejtező visszavágójáról. Való igaz, nem Case Keenumékhoz hasonló győzelmi reményekkel érkeztek Koplárovicsék az Old Traffordra, a végeredmény mégis a hajnali NFC főcsoportdöntőn megtapasztalt mészárszékre emlékeztet. A mérkőzés elején – Kyle Rudolph látványos hatpontosával - még sikerült vezetéshez jutnia a vendég Minnesota Vikingsnak, de ami ezután következett… Először Patrick Robinson halászta el Keenum passzát, hogy aztán 50 jardos nyargalás és pár blokk után egyenlítsen, majd LeGarrette Blount cipelte a célterületre a labdát, a vele szemben álló védővel együtt.

Nick Foles nagyot meccselt, az Eagles lemosta a pályáról a liga egyik legjobb védelmét. A másikat a másik elődöntőben a New England intézte el.Fotó: Matt Rourke/AP

Megvallom őszintén, én ekkor álltam fel és vettem hazafelé az irányt, mivel a mérkőzés eldőlt. Fejben legalábbis, bármit csinált a Philadelphia Eagles, az bejött neki, az az ellenfél minden kísérletük ellen csődöt mondott. Az hazaiak minden csapatrészében – legfőképpen a támadófal hatékonyságában – a vendégek fölé nőttek, amin csak az csodálkozott, aki nem ismerte valós játékerejüket. Mert igenis, Nick Foles a hazai csereirányító képes a nyomás alól is pontos passzokat elengedni, célpontjait jobban használja, mint Keenum és - tűnjön bár szentségtörésnek – de Ertz, Jeffery és Agholor egytől-egyik jobb játszótárs, mint Rudolph, Thielen vagy Diggs.

Ami pedig a védelmeket illeti, már a mérkőzés előtt is tudtuk, hogy a liga legjobbjai közé tartoznak, arra viszont senki sem számított, hogy Harrison Smith-ék ennyire begőzöljenek, ellehetetlenítve a felzárkózást, vagy a fordítást. Ez már megtörtént a múlt héten, de talán mindegyőnk jobban járt volna, ha a New Orleans Saints látogat tegnap a Lincoln Financial Fieldre. (Meksz Dezső, First Down)

*Pontosítás: a cikk eredetijében tévedésből február 10-ét írtam a Super Bowl időpontjaként, pedig a meccset valójában február 4-én, illetve magyar idő szerint február 5-én hajnalban rendezik. Elnézést.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;