A legismertebb svájci múmiát, egy 17. századi jómódú svájci nő földi maradványait több mint negyven évvel ezelőtt egy bázeli templomban találták meg. A test az 1709-ben Strasbourgban született és 1787-ben Bázelben elhunyt Anna Catharina Bischoffé. Szakértők 2015 óta vizsgálják a múmiát, és a friss eredményeik szerint a 67 éves korában meghalt nő Johnson ük-ük-ük-ük-ük-ük-nagyanyja volt.

A múmiát Isaak Bischoff, a 17. századi Bázel kórház-igazgatójának családi sírboltjában temették el a Sarutlanok templomában. A nő kiléte évtizedek óta foglalkoztatta a kutatókat, a sírt ugyanis nem jelezte sírkő. A mumifikálódott tetemet 1975-ben fedezték fel a templom restaurálásakor.

Ötzi, az alpesi gleccsermúmia szakértője, Albert Zink dolgozott Anna Catharina Bischoff múmiáján is. A nemzetközi kutatócsoportot a bázeli Természettudományi Múzeum vezette. A kutatók DNS-mintát vettek Anna Bischofftól, és megalkották a családfáját. Felfedezték, hogy a nő Johann Froben, egy 16. századi bázeli nyomdász leszármazottja.

Bischoff hét gyereket szült, közülük kettő élte meg a felnőttkort, egyikük egy báró, Christian Hubert Pfeffel von Kriegelstein felesége lett. Ez a báró pedig Alexander Boris de Pfeffel Johnson jelenlegi brit külügyminiszter egyik egyenesági felmenője.

Anna Bischoff vélhetően ólommérgezésben halt meg. „Úgy gondoljuk, betegek ápolása során szennyeződött meg” – közölte a múzeum. A szifiliszt akkoriban higanygőzzel kezelték.

A testet a benne felhalmozódott nagy ólomkoncentráció őrizte meg annyira, hogy exhumálhatták és megvizsgálhatták a tudósok. (BBC, MTI)