Az új-zélandi szinte lakatlan szigeten, Manán élt Nigel, a szula. A madár régóta egyedül élt, fajának több példánya nem lakta a szigetet. Viszont természetvédők még korábban betonból emeltek több szulaszobrot a szigetre, hogy ezzel vonzzák oda esetleg a faj példányait. A kutatók ezenkívül napelemmel üzemeltetett hangszórók segítésével is terjesztették a szulahangokat, hátha sikerül további madarakat a szigetre csábítani. 

A trükkök egy madár esetében működtek: Nigel 2013-ban érkezett Mana szigetére, ekkor már több mint 40 éve nem lakta szula a szigetet. Majd le is telepedett, annak ellenére, hogy sokáig nem bukkant fel más egyed. Egészen pár héttel ezelőttig, amikor három további szula érkezett a szigetre, velük viszont nem tudott összebarátkozni. Most pedig meghalt. Így megy ez. 

A sziget természetvédelméért felelős Chris Bell elmondása szerint a madár a betonbarátai mellett hunyt el. Bell maga is egyedül él a szigeten, és szerinte a madárnak meglehetősen frusztráló élete lehetett. 

„Akár magányos volt, akár nem, az biztos, hogy soha nem részesült semmiféle viszonzásban, és ez biztosan egy nagyon különös léthelyzet lehetett, miután éveket töltött udvarlással. Azt gondolom, hogy mindannyian nagyon együtt érzünk vele, mivel egy igazán reménytelen helyzetben volt.”

A szula öt évvel ezelőtt, érkezésekor el is kezdett udvarolni a közel 80 betonmadár egyikének, még fészket is rakott a kinézett szobortárs közelében, majd évről évre a párzási időszakban udvarlási rítusokba kezdett. 

Amikor hetekkel ezelőtt megérkezett a három további szula, a természetvédők bíztak benne, hogy Nigel majd beilleszkedik, de a magányos szula nem mutatott semmi érdeklődést az igazi madarak iránt. A kutatók ugyan nagyon sajnálják, hogy Nigel magányos maradt, de feltételezésük szerint az ő ottléte vonzhatta oda a további szulákat, és most már nagyobb esély van arra, hogy létrejöjjön egy kolónia a szigeten, azaz Bell szerint a madár nem hiába halt meg. (Guardian)