Miközben állítólag nincs is sok csomaglopás, újabb poggyászt nyitottak fel a Liszt Ferenc reptéren

Update: A cikkben említett eset eddig az utas által légitársaságunkhoz nem lett bejelentve. Ha valóban történt ilyen eset, akkor az utasnak jelentenie kell (kellett volna) légitársaságunk felé a történteket, vagyis a poggyászának megrongálását, hogy az ügyet kivizsgálhassuk. Mivel ez nem történt meg, kérem, hogy a Qatar Airways nevét a cikkből töröljék és írják át egy légitársaságra, mivel semmilyen bizonyítékuk nincs arra vonatkozólag, hogy az valóban a Qatar Airways járatának utasával történt.( Qatar Airways)

Soron kívüli hatósági ellenőrzést rendelt el a Liszt Ferenc repülőtéren a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a 444-en megírt poggyászfosztogatások miatt. A földi kiszolgáló cégek munkáját és az egész Ferihegyet üzemeltető Budapest Airport gyakorlatát is vizsgálni fogják. Az ellenőrzés elrendelése előtt pár órával, vasárnap hajnalban  ilyenek történtek az érkezési oldalon:

Mi is csapattal jöttünk a Qatar Airways reggeli járatával, ami 5:20-kor szállt le, a csomagokat 6:10-kor kezdték kiadni, úgy, hogy közben más járat akkor nem is érkezett a reptérre. Az egyik barátom csomagját felnyitották, hiába volt számzárral lezárva, arra se vették a fáradságot, hogy visszahúzzák teljesen a zipzárt. Külön érdekesség, hogy a légitársaság személyzetének csomagjai 5:45-kor már kijöttek, utána kellett még idő /25 perc/, amíg a többi csomagot átkutatták – gondolom én…

Ezt a levelet Lacitól kaptuk, aki vasárnap érkezett Budapestre, azon a napon, amikor a 444 komoly visszhangot kiváltó cikket közölt arról a 2018-as, január közepi éjszakáról, amikor három, különböző irányból Budapestre érkező utas poggyászát is kifosztották Ferihegyen. Az utóbbi napokban megkárosított utasok által nekem írt levelekben visszatérő motívum volt, hogy az esetek nagy része éjszaka vagy kora hajnalban történt.

Ide is lepkehálóval kell fogni az embereket, előfordul, hogy az éjszakai műszakban egyetlen ember kezeli a csomagokat 

- mondott egy lehetséges okot az esti esetekre a repteret jól ismerő, a földi kiszolgáló cégekhez közelálló forrásunk.

Az ügyre a repteret üzemeltető Budapest Airport is reagált a Facebook-oldalán:

A Társaságunkhoz bejelentett poggyászlopási esetek száma a 2016-os kilencvenkettőről tavaly ötvenháromra csökkent. 2017-ben a Budapest Airport Zrt. poggyászkezelő rendszerébe több mint 3 millió csomagot vettek fel a légitársaságok, illetve a velük szerződésben álló földi kiszolgáló szervezetek, vagyis a rendszerben kezelt csomagok 0,002 százaléka lehetett érintett. A poggyászlopások, illetve a csomagok károsodása így szerencsére nagyon ritka, de természetesen tisztában vagyunk vele, hogy e téren egyetlen eset sem elfogadható.

Na de miért van egyáltalán bármennyi csomaglopás Ferihegyen?

Ennek a megértéséhez először érdemes felvázolni, hogy kik is a legfontosabb játékosok a reptéren, hogy utána megnézzük, mi is történik a csomagunkkal becsekkolás, illetve leszállás után.

A játékosok

A repülőteret a Budapest Airport nevű cég üzemelteti. (Ennek egyébként az AviAlliance nevű kanadai reptérüzemeltető vállalkozás a többségi tulajdonosa.) Ők a felelősek az egész infrastruktúráért és a reptérfejlesztésért, ha úgy tetszik, ők a házigazdák, ha Budapestről vagy Budapestre repülünk. De a csomagjainkat nem ők kezelik, pontosabban csak egy rövid szakaszon és bizonyos esetekben, de erre rövidesen visszatérünk.

A csomagjaink célbajuttatásának a repülőjegyünket eladó légitársaságok a felelősei. Bár a jegyeladással ők vállalják, hogy a bőröndöt velünk együtt épségben eljuttatják a célállomásig - és nagyon szerencsés esetben ők is kártalanítanak, ha megloptak minket - a csomagkezelést nem ők maguk végzik. Erre a Liszt Ferenc repülőtéren működő és egymással versenyző négy, úgynevezett földi kiszolgáló - gyakran használt angol kifejezéssel "ground handling" - cég egyikével szerződnek le. Ezek a török Celebi, a Malév Ground Handling, a skót Menzies, és a magyar magántulajdonban lévő Budport. A földi kiszolgáló nemcsak a csomagokkal foglalkozik, ők takarítják és töltik fel étellel-itallal a gépeket. A légitársaságok jellemzően tenderen választják ki a földi kiszolgálójukat. Ha Budapesten megdézsmálták a csomagunkat, akkor az esetek túlnyomó többségében jó eséllyel e négy cég valamelyik munkatársa nyúlta le a zokniba rolnizott eurónkat.

Annak, hogy a meglopott légiutasoknak olyan rosszak az esélyei a kártérítésre, az egyik oka éppen a játékosok nagy száma: mivel a poggyászunk legalább két repteret és ugyanennyi földi kiszolgálót jár meg, ritkán egyértelmű akárcsak annyi is, hogy melyik repülőtéren veszett nyoma a bőröndbe csomagolt napszemüvegünknek. Ritkaság az olyan aránylag egyértelmű eset, mint a vasárnapi cikkünkben leírt januári éjszaka, hiszen ekkor különböző városokból érkeztek utasok a Liszt Ferencre, mégis mindnek kinyitották a poggyászát. Bár elvileg ekkor is megtörténhetett volna, hogy a három indulási reptéren lopták meg őket. Csak éppen nem lett volna életszerű.

Ami a földi kiszolgálók embereinek az ellenőrzését illeti, azért az őket foglalkoztató cégek, a reptéri rendőrök és a Budapest Airport a felelősek.

Nézzük most végig, nagyjából mi is történik a csomagunkkal onnantól, hogy becsekkoltunk, illetve a fordított úton, leszállás után!

A becsekkoló pultnál a légitársaságunk szerződéses földi kiszolgáló partnerének embere veszi el a bőröndünket és teszi a szállítószalagra. Amíg a csomag a szalagon halad, addig a "házigazda" Budapest Airport felségterületén jár. Ezt a részt a BA nemcsak bekamerázta, hanem olyan technikával is felszerelte, ami rögtön jelez, ha egy poggyász kicsit is elmozdul a normális útjához képest. Ezt az itt történő lopások ellen találták ki. Ezen a szakaszon történhet meg egyedül, hogy a csomagunkhoz a BA nyúl hozzá: ha biztonsági aggály merül fel, vagyis az, hogy esetleg valami veszélyes van a csomagunkban, a BA embere egy rendőr kötelező jelenlétében, egy e célra szolgáló szobában kinyitja és megnézi. De ha ilyen történne, akkor az illető köteles egy, a vizsgálatról beszámoló cédulát tenni a csomagunkba, miközben az aktusról jegyzőkönyv is készül.

A szalag végénél egy rakodó - aki már a légitársaságunk földi kiszolgálójának az embere - a kocsijára pakolja a csomagokat, amiket elvisz a géphez, ahol a földi kiszolgáló személyzete bepakolja a bőröndöket a raktérbe. Az összes forrás, akivel beszélni tudtam, egyetértett abban, hogy a poggyászlopások túlnyomó többsége itt, a repülőgépek felnyitott gyomrában történik. Mert itt van rá idő, alkalom és itt a legkisebb a lebukás veszélye.

"Úgy dolgoznak, mint a zsebesek" 

- mesélte egyik beszélgetőpartnerem. Ami alatt, mint kiderült, azt értette, hogy a csomagból kiemelt pénzt vagy ékszert a tolvaj pár perc múlva a "beton közepén, ahol nincsen kamera", észrevétlenül átpasszolja valakinek, aki sosem járt a repülő környékén, így nem is gyanús és nem is szerepelhet semmiféle biztonságikamerás felvételen. Bennfentesek szerint a tolvajokra a csapatmunka a jellemző. Ha például túl nagy összeget emelnek ki, azt gyorsan szétosztják, hogy senkinél se találhassanak gyanúsan sok készpénzt. 

Egy két évvel ezelőtt publikált blogposztsorozat - ez itt az első része - színes képet fest arról, hogy az anonim szerző szerint hogyan dolgoznak a poggyászrakodó bandák, figyelőket állítva a fontos pontokra. Itt egy jellemző idézet:

Egy figyelő lent a másik kettő fent. A fentiek közül egy pakol egy „túr”. Vagyis átnéz mindent, amire ideje van. Egyesével kinyit, átnéz és visszazár minden csomagot, ami a keze ügyébe kerül. Természetesen osztályozva. A drága, jó poggyászok mehetnek elsőnek fel. Az első csomag általában egy nagyobb méretű. Ez lesz a takaró fal, ami mögött lehet tevékenykedni. Aztán jöhetnek sorban a keményfedeles Samsoniteok, Delseyk, stb.

A bejegyzés persze lehet a fantázia műve is, de beszéltem olyannal, aki szerint elég jól festi le a valós helyzetet.

Ha mindenki erről beszél, és az ország hírének is ciki, akkor miért nem szüntetik meg egy csapásra a lopásokat?

Jó sok olvasóval leveleztem meg cseteltem a poggyászfosztogatások témájában. Szinte mindenki felvetette, hogy ha egyszer a repterek úgyis szigorúan őrzött területek, a csomagok pedig elég jól behatárolható utat tesznek meg ott, miközben a modern technológia régóta lehetővé teszi személyek és tárgyak mozgásának követését, az érintettek miért nem akadályozzák meg a lopásokat. Miért nem vesznek minden rakodótól ujjlenyomatot, miért nem követnek minden csomagot, miért nem megy valami felügyelő a rakodókkal?

Több iparági szereplővel való beszélgetés alapján úgy tűnik, hogy a reptéri lopások kicsit olyanok, mint az elütések és helyesírási hibák egy online híroldal cikkeiben: kínosak, feltűnőek, de csak olyan áron lehetne radikálisan kiirtani őket, amit talán még maguk a felháborodott leveleket író olvasók sem szeretnének. (A dologhoz persze hozzátartozik, hogy akikkel erről beszéltem, nem meglopott utasok voltak.)

Első körben nézzük meg a légitársaságokat, hiszen végül is ők vállalják a felelősséget a csomagjaink célbajuttatásáért. Ők nemcsak elvben tehetnének a csomagtrükkök ellen. Egyik, a ferihegyi viszonyokat jól ismerő beszélgetőpartnerem elmesélte, hogy itt is akad olyan légitársaság, amelyik a presztízs miatt stopperrel méri, hogy a poggyászok mennyi idő alatt jutnak el a leszálló gépük rakteréből az utasokhoz. Ez már önmagában igen hatékony lopásgátló eszköz. Van viszont olyan repülős cég, amelyiknek évek óta nem jelent meg a képviselője a reptéren. Az ok természetesen az árverseny. A prémium légitársaságok be tudják építeni az áraikba a plusz kontrollt, a mezeiek és a fapadosok nem, hiszen a közönség már megszokta, hogy repülni nagyon olcsó.

Elvileg a reptérüzemeltető BA is munkába állíthatna plusz ellenőröket, hogy azok végigkövessék a poggyászok útját, hiszen az utasok elégedetlensége jellemzően náluk szokott lecsapódni. De ez jókora befektetés lenne, tekintve, hogy a Liszt Ferencen durván évi százezer le- és felszállás történik. A repülőtér méretei miatt pedig a totális bekamerázás sem életszerű, de ekkora méretekben minden technikai megoldás igen drága lenne. Az egész árát pedig az utasok fizetnék ki a végén. Ami persze nem ördögtől való gondolat, de éppen a netes híroldalak példája mutatja meg, hogy ha a fogyasztók valamit ingyen vagy olcsón kaptak sokáig, akkor nagyon nehéz elfogadtatni velük, hogy ha azt jobb minőségben - helyesírási hibák nélkül, korrektúrázva - szeretnék, akkor azért sajnos fizetni kell. 

Természetesen a földi kiszolgáló cégek is alkalmazhatnának ellenőröket, biztonsági technológiát vagy szigorú emberszűrést. De ők a légitársaságok megbízásaiért folyó árverseny miatt húzódoznak ettől. Ami pedig a rakodónak jelentkezők szűrését illeti, egy beszélgetőpartnerem már a felvetést hallva szabályosan hahotázni kezdett. Nem ő volt az egyetlen ugyanis, aki színes szavakkal mesélte el, manapság milyen nehéz embert találni erre a nem is jól megfizetett fizikai munkára, nemhogy igényesen szűrni.

A jelenlegi helyzeten a rendőrség is javíthatna. Ők azonban mind reptéri források, mind az utasbeszámolók szerint eléggé passzívan állnak a helyzethez. A szó klasszikus értelmében vett nyomozást jellemzően akkor folytatnak, ha tettenérés van, ami ebben a műfajban igen ritka. A Liszt Ferencen a rendőrök ellenőrizhetik a munkába érkező és onnan távozó munkavállalókat, szúrópróbaszerűen. Egy forrásom ugyanakkor elmesélt egy olyan esetet, amikor a rendőrök megelőző-elrettentő célzattal kimentek razziázni a betonra, több autóval. Az akció után pont az a légitársaság tiltakozott, amelyiknek a gépénél jártak, vagyis akinek elvileg segítettek. Ők azonban inkább úgy érezték, hogy a villogó rendőrautók látványa gyanút kelthetett az utasaikban, hogy valami nincs rendben a céggel. 

Az iparág szereplői tehát lényegében azt sugalmazzák, hogy a poggyászfosztogatás az az ár, amit ki kell fizetnünk azért, hogy összességében nevetségesen olcsón utazhassunk jó messzire. Bőven lehet, hogy ez igaz, de izgalmas lenne legalább kipróbálni, hogy mi történne, ha tennének is ellene érdemben.

Ha beütött volna a baj, a legfontosabb jótanács, hogy az esetet mindenképp érdemes bejelenteni mind a földi kiszolgáló cég pultjánál és a rendőrségen. Alap, hogy a feladott csomagokba nyilván nem szabad értéket tenni, de amire külön érdemes figyelni, az az, hogy a beszállókapunál, az utolsó pillanatban elragadott kézipoggyászunkból mindenképp érdemes minden értékeset kiszedni.



November végén 476 újság, rádió, tévécsatorna és internetes oldal ajándékozta oda magát nemzetstratégiai közérdekből az új fideszes médiaalapítványnak, az eddiginél is jobban a kormány felé hajlítva a magyar nyilvánosságot.

A 444 nem közpénzből működik, és szerencsére senki sem tud bennünket a Fidesznek ajándékozni.

A hosszú távú, biztos működéshez viszont a te segítségedre is szükségünk van. Idén 50 millió forintot szeretnénk olvasóinktól összegyűjteni, 36 millió már összejött, ezt nagyon köszönjük!

Hogy elérjük a kitűzött célt, kérjük támogasd rendszeresen a 444-et!

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.