Megszólalt a világot az olimpián előadott esetlen produkciójával egyszerre felvidító és felháborító Elizabeth Swaney-ügyében a téli extrémsportban valóban klasszis teljesítményre képes magyar sportoló, Gyarmati Panka. Ő snowboardos, ifjúsági világbajnok, nyert már világkupa-futamot, világbajnoki hatodik. Olimpiára mégsem jutott el. Négy éve egyetlen hellyel csúszott le Szocsiról, most sípcsonttörése akadályozta meg a részvételét. Talán ezért is elsősorban azoknak a szemszögéből értékelte Elizabeth Swaney paródiáját, akik nem tudtak részt venni az olimpián. 

Azt írja, hogy már az is meglepte, amikor megtudta, hogy Elizabeth indul az olimpián, „akit, bár nagyon pici a téli extremsport világ, mégsem ismertem. Picit utanajártam, és már akkor meglepődtem a teljesítményén”. 

Gyarmati Panka azt írja, hogy „Több barátnőm is van, aki hobbiszinten freestyle síel, de már évekkel ezelőtt is többet láttam tőlük. Sosem fordult meg a fejükben, hogy megpróbálják az olimpiát, reálisan mértek fel a helyzetet, nem gondolták, hogy ki tudnának állni a világ legjobbjai ellen”. 

„A téli olimpián ennyit talán sosem hallottak Magyarországról” - írja Gyartmati aki szerint Elizabeth Swaney nem csak önmagat hozta kellemetlen helyzetbe, hanem Magyarországot és a freestyle sportágat is. 

A snowboardos az előző olimpiai kvalifikációra több freeskis fiúval utazott együtt, „akik nagyon keményen dolgoztak, ott voltak az összes versenyen, és bár büszkén képviselték volna hazájukat, mindezt támogatás nélkül tettek. Sajnos lecsúsztak a versenyről, ezt követően pedig abba is hagyták a versenyzést”. 

Ami a legmeglepőbb állítása, hogy a hazai freeski társadalom nem tudott róla, hogy van egy kvótánk az olimpiára, és esélyt sem adtak nekik a kijutásra. 

Gyarmati szerint „sokaknak álma az olimpia. Az út azonban végeláthatatlan edzésekkel, csalódasokkal, sérülesekkel es könnyekkel tarkított”. Nemcsak ő maradt le kétszer az olimpiáról, a „svájci, utolsó kvalifikaciós verseny lefújását követően sok csalódott arcot, könnyes szemeket láttam. Ez az a dolog, ami arra is rávett, hogy picit hangot adjak gondolataimnak, érzeseimnek. Egyik éremesélyesnek térdserülése miatt ugyancsak ki kellett hagynia versenyeket, és bár az utolsó világkupát megnyerte, meg így sem szerzett kvótát.”

Azzal folytatja, hogy több nagyon jó teljesítmenyű síelő azért nem juthatott most ki, mert mi kvótát kaptunk. „Sokakban egy világ dőlt össze, úgy érzik, kárba veszett a sok edzés es mindaz a sok áldozat, amit ezért hoztak”. 

Végül azzal zárja a posztját, hogy nem szeretné támadni  Elizabeth Swaney-t, aki megkapta azt a támogatást, amit anno a többiek nem, ő volt az, akit a szövetség kiválasztott, segítettek, hittek benne. „Neki sikerült, és talán meg példát is tud mutatni, hogy semmi sem lehetetlen”. 

Mint korábban megírtuk, Swaney úgy tudott kijutni az olimpiára, hogy világkupaversenyeken indult, simán lecsúszott mindenféle trükk nélkül, és mivel olyan kevesen vettek részt ezeken a versenyeken, illetve egy országot csak néhány versenyző képviselhet az olimpián, amatőrként teljesítette a feltételeket. 

Ugyanakkor „ez az eset a szervezők számára is jó tanulópénz, és négy év múlva, a kvalifikáció megregulázása után talán egy ennél is jóval színvonalasabb versenyt láthatunk...az egyetlen kérdés,hogy ilyen áron megérte?”