Elizabeth Swaney olimpiai produkciója semmi ahhoz képest, ahogy eljutott idáig
2018 február 19., 14:14
Nem törték meg a kritikák az olimpián a síakrobatikát magyar színekben újraértelmező Elizabeth Swaney-t
Itt a bizonyíték, hogy valóban nincs az a kudarc, ami megtörné a síakrobatikai paródiájával az egész világot megdöbbentő, magyar színekben versenyező Elizabeth Swaney-t. A Magyar Nemzetnek nyilatkozott az olimpikon, aki büszke az eddig elért teljesítményére.
link
Forrás
Mármint arra, hogy sok, egyéb sportágakban (korcsolya, görkorcsolya, evezés, bob, szkeleton, futás, tánc, pompomlány) összeszedett kudarc után mindig felállt és végül teljesült a nagy álma és kijutott az olimpiára. Ehhez azért kellett az is, hogy olyan kevesen versenyeznek ebben a sportágban, hogy már azzal ki tudott jutni az oimpiára, hogy a többiekkel ellentétben ő meg sem próbál trükközni, csak lecsúszik a félcsőben. A produkciója miatt ugyan a magyar illetékesek már nem győznek elhatároldóni tőle, de minden lepereg róla.
Az interjúban megerősíti, hogy tényleg csak 25 évesen volt először síléc a lábán, két évvel később váltott síakrobatikára, mert
„eleinte félelmetes is volt a freestyle változat, de aztán úgy gondoltam, a félcsőben rengeteg lehetőség van, egyedibb és nagyobb kihívás is”.
Ebből az olimpián az égvilágon semmit nem mutatott meg, pedig az első tízbe jutást tűzte ki célul maga elé a 24 fős mezőnyben. Erre azt mondta:
„Én is, ahogy mindenki, mindig a legjobbat akarom kihozni valamiből. A vízen végzett edzéseken többféle trükköt is képes voltam bemutatni, de tény, hatékonyabban szerettem volna átültetni azt a tudást a hóra. A folyamatos fejlődés elengedhetetlen.”
Arra a megjegyzésre, hogy sokan szégyenteljesenként jellemzik a teljesítményét, úgy reagált, hogy „úgy vagyok vele, hogy ha valaki azt gondolja, hogy amit véghezvittem, az bátor és inspiráló, az nagyszerű, ha pedig valaki az ellenkezőjét, hát, az nem tudom, hogyan segít neki, hacsak úgy nem, hogy a félcső vagy bármi más újdonság kipróbálására ösztönzi. Szóval remélem, valahogy mégiscsak segít ez az embereknek.”
Anyai nagyszülei kivándoroltak a második világháború után, anyja már Venezuelában született. Elizabeth Swaney nem nagyon beszél magyarul, „az utóbbi néhány évben kezdtem el magyar leckéket venni, főleg a sísport szakszavaival, a magyartudásom nagy része innen jön. Habár nagyon sokat kellene még gyakorolnom.”
A magyar síszövetséget ő kereste meg, a felkészülését saját maga finanszírozta, ezért öt különböző munkát is vállalt. Sokan Eddie Edwarsdhoz, az amatőr síugróhoz hasonlítják, de ő nem nagyon ismeri az ugrásaival a testi épségét kockáztató brit sztoriját, csak annyit tud róla, hogy „keményen dolgozott azért, hogy eljusson az olimpiára. Pozitív megvilágításban gondolok az én teljesítményemre is, remélve, hogy ez másokat is inspirálhat.”
Arra a kérdésre, hogy mit csinálna másként, azt mondta:
„Mindig javulni akarok, és sohasem vagyok elégedett a produkciómmal, szerintem ezzel mindenki így van ebben a sportágban, mert nagyon sok lehetőség van a fejlődésre.
Egyértelmű, hogy én is szeretnék több időt a levegőben tölteni és több trükköt végrehajtani, ki is vagyok éhezve a több lehetőségre és a még nagyobb fejlődésre.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.