Elizabeth Swaney olimpiai produkciója semmi ahhoz képest, ahogy eljutott idáig

Borzongással vegyes döbbenettel, leesett állal nézte a fél világ, ahogy az amerikai, anyai ágon magyar származású, a téli olimpián magyar színekben induló Elizabeth Swaney elképesztően béna gyakorlatot mutatott be hétfő hajnalban Phjongcshangban, a síakrobatika félcső selejtezőjében. 

Gyakorlatilag semmilyen trükköt nem mutatott be, sőt ami azt illeti, elég bizonytalanul mozgott a félcsőben. 

A paródiának is beillő produkciót Eddie, a Sas teljesítményéhez hasonlítják, pedig Swaney jóval nagyobb formátumú hivatásos próbálkozó, és nincs az a kudarc, ami kedvét szegné. 

A szerepléstől még az sem tudta eltántorítani, hogy hiába próbált két közösségi finanszírozási oldalon is pénzt síbolni az olimpiai felkészülésére, egyetlen dollárt sem adott neki senki.  A sportoló igazi magyar gógyival került ki az olimpiára: a kvalifikációhoz bizonyos számú top 30-as eredményt kell felmutatni a Világkupából, viszont ebben a szakágban eleve csak huszonegynéhány indulója van egy átlagos VK-versenynek. Swaney pedig azokat szokta megelőzni, akik elesnek. A legjobb eredményét, egy 13. helyet egy olyan versenyen érte el, ahol egy másik, párhuzamosan rendezett viadal miatt tizenöten indultak.

A síző a hétköznapi életben egy szoftverfejlesztőket szerződtető fejvadász cégnél dolgozik, emellett szezonálisan síoktatóként is dolgozik - igaz, a szakmai felkészültséget jelző szintek legalján rekedt már évek óta. De ez neki nem elég, konkrétan mindent megpróbál, hogy valamilyen sportágban kiemelkedő, de legalábbis ismert legyen. A síakrobatika messze nem az első dolog, amit teljesen feleslegesen erőltet, nemcsak sízőnek, de bármilyen extrémsportolónak pocsék, és erről ő maga készít rendszeresen bizonyító erejű felvételeket.

De idézzük fel előbb a hétfői produkciót! Alább Swaney gyakorlata: 

És - összehasonlításképp - a kanadai Cassie Sharpe teljesítménye a selejtezőben: 

A selejtezőt megnyerő Sharpe egyébként elég nagyvonalúan nyilatkozott az amerikai-magyar próbálkozóról, mikor Swayne-ről kérdezték, azt válaszolta, „ha rászánod az időt és az erőfeszítést, hogy eljuss ide, ugyanannyira megérdemled, hogy itt légy, mint én”.

Nem volt ilyen megbocsájtó Kele János sportkommentátor, aki szerint Swaney a trambulinról hugyozott bele az eszmébe. „Egy valamit felejtsünk el baromi gyorsan: az összehasonlításokat Michael Edwardsszal és Eric Musambanival. Míg utóbbi kettő esetében teljesen egyértelműen az olimpiai eszme veleje, azaz a küzdelem, önmagunk és a határaink leküzdése - tehát: a sport leginkább egyetemes, fundamentális értéke - kapott rivaldafényt, addig Swaney szereplése mindent megcsúfolt, amiben mi, sportszeretők hiszünk” - írta a magából kikelt sportkommentátor.

Azt nehéz eldönteni, hogy Swaney vajon azért dokumentálja ilyen gondosan edzéseit, mert szívesen nevet saját magán, vagy éppen az önreflexió totális hiánya miatt, de szokásának köszönhetően szépen végigkövethetőek hiábavaló próbálkozásai.

A síelés a legnagyobb szerelem, Swaney síoktatói (!) feladatokat is vállal, és Vajna Tímeához hasonlóan nagyon szeret egy szál semmiben és királylányruhákban síelni.

Futóként is régóta szeretne bizonyítani, eddig mindhiába, de mindent megtesz, hogy teljesítmény hiányában is felhívja magára a figyelmet.

Korábban - a magyar származású, de caracasi születésű édesanyjának köszönhetően venezuelai színekben - szkeletonosként próbált kijutni az olimpiára, felkészüléséről nagyon jó kép, edzéséről szuper, igaz, kicsit megvagdosott videó készült.

Mindent jó nézni, amit csinál, de a legszórakoztatóbb talán az, amikor görkorizni próbál.

A történetnek van egy egyáltalán nem vicces része is. 

Négy évvel ezelőtt jelent meg egy írás az Elite Daily-n, melyet Swaney jegyez, és amelyben arról ír, a sport segített neki abban, hogy ki tudjon lépni egy abuzív kapcsolatból. A cikkben arról mesél, 22 éves korában került kapcsolatba egy nála tíz évvel idősebb, nagyon menőnek számító férfival, aki előbb arra vette rá, hogy gyakorlatilag folyamatosan álljon a rendelkezésére, ha éppen szexuális vágyait akarta kielégíteni, majd szépen lassan házirabszolgát csinált belőle. Ő lett a sofőrje, vele rendeztette át a lakását (és ezt szó szerint kell érteni, vele cipeltette a bútorait), és engedély nélkül szinte sehova sem mehetett, míg Swaney végül elhatározta magát, és kilépett a kártékony kapcsolatból. Mint írja, a természet, a sport, barátai és edzői segítsége nélkül sokkal nehezebb lett volna meghoznia a döntést, hogy végleg szakít a kizsákmányoló férfival.

De történjen vele bármi, Swaney lelkesedését képtelenség letörni. 

Nemcsak különböző sportágakban, de a sporthoz inkább csak kapcsolódó tevékenységekben is szerette volna kipróbálni magát. Bár nyoma sincs annak, hogy lenne táncos múltja, valószínűleg elegendőnek találta akrobatikus képességeit ahhoz, hogy jelentkezzen az NBA egyik táncos-csapatához, a Utah Jazz Dancershez. Alább a csapat egyik videója és Swaney lelkes posztja arról, hogy megy a meghallgatásra. A poszt kommentjei között sajnos arról is, hogy nem került be a táncosok közé.

Nem jött össze a dolog. És? És akkor mi van? Elment búsulni egy sarokba? Nyilván nem. 

Hanem inkább jelentkezett pompomlánynak az Oakland Raiders amerikaifutball-csapathoz. 


Amennyire tudjuk, sajnos ott sem találták elég meggyőzőnek a produkcióját. Kérdés, mit kezd majd a nemzetközi és magyar gyűlölethullámmal, mely egyre jobban beteríti a közösségi oldalakat. Swaney-t azzal vádolják, viccet csinál az olimpia és a sport szentségéből, és az, hogy kiskapukat használ ki, hogy kijusson a versenyekre, erkölcsileg minimum megkérdőjelezhető. 

És hogy ezt vajon hogyan viseli majd? Ha tippelni kell, tök jól. És valószínűleg már készül is valami újabb nagy dobásra.