Ha sokat facebookozol, az elmúlt napokban igen jó eséllyel botolhattál bele egy zenés videóba, amin az Orbán-Tiborcz-klán tagjainak fényképei, illetve egyéb, főleg fideszes közszereplőket ábrázoló fotók pörögnek, miközben a Karthagó együttes legendás busongója, a Requiem szól, elferdített szöveggel, ami a klip részeként el is olvasható, mert kiírják jó nagy betűkkel. 

A Requiem az a fejhangon énekelt búbánatos sláger, amit az együttes egy 1981-es, székesfehérvári koncertje közben meghalt rajongójának emlékére írtak, és ami úgy kezdődik, hogy 

Volt egy fiú és volt egy lány
A fiú elindult az álmok útján

és az a refrénje, hogy

De ugye eljössz még,
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést
Ugye eljössz még,
Talán eljössz még
Mi várunk rád ha szól a dübörgés.

Ez a mostani változat viszont nem a Kádár-kor halott rockeréről, hanem az Orbán-kor igencsak eleven szimbólumáról, a miniszterelnök Európai Csalásügyi Hivatal által üldözött milliárdos vejéről, az Elios nevű közvilágításszerelő cég egykori tulajdonosáról, Tiborcz Istvánról szól. 

És azzal a szöveggel indul, hogy

Volt egy fiú és volt egy lány
Így állnak ők a nemzet lábán

A refrénje meg az, hogy

De ugye Elios még?
Ugye Elios még?
Ha olvastad az OLAF-jelentést.
Ugye Elios még,
Talán Elios még?
Mi várunk rád, mert vonz a sötétség!

Ha esetleg nem is hallottad még, esélyes, hogy olvashattál róla. A Karthago együttes ugyanis március 8-án olyan bejegyzést rakott ki a hivatalos fb-oldalára, ami azzal kezdődik, hogy

Ezúton szeretnénk tájékoztatni a kedves Facebook közösséget, hogy az MSZP Kiskunfélegyházi Szervezete által közzétett kampányvideóhoz, amelyen a Requiem c. dalunk politikai kampánycélú, vicces „átdolgozása” hallható, a KARTHAGO együttesnek semmi köze nincs!! Nem mi játsszuk, nem mi énekeljük. 

és ami utána arról szól, hogy mennyire felháborítja a daluk politikai célú, engedély nélküli felhasználása, illetve hogy megteszik az ilyenkor szokásos jogi lépéseket. Ez a hír rendesen be is száguldotta a magyar on- és offline sajtót.

link Forrás

Azért is sanszos, hogy találkoztál már vele, mert baromi rövid idő alatta ez lett minden idők egyik legnézettebb magyar nyelvű politikai videója. Az alkotók számításai szerint a kiposztolása utáni 72 órán belül egymilliónál is többször töltötték le. Egyedül a Veszpresszón - egy,a videót eredeti helyéről, a Youtube-ról egyszerűen ellopó, majd magához feltöltő fb-oldalon - 633 ezer megtekintőnél jár.

Csakhogy a politikai paródiát nem az MSZP csinálta - amire még a Karthago is rájött, a bejegyzésben ugyanis azóta "az egyik párt" lett a szocialistákból. Sőt mégcsak nem is az MSZP-hez vagy bármely más párthoz lazán kötődő aktivisták. Hanem abszolúte civil kommentelők. Méghozzá cinkesek.

Az egykori - általam alapított és szerkesztett, a New York-i Gawker Media által fenntartott - cink.hu blog  törzsolvasói és -kommentelői olyan szoros és lelkes közösséget alkottak, hogy még ma is, több, mint két évvel a szájt bezárása után, vannak kifejezetten aktív, zárt Facebook-csoportjaik. A nézettségi listákat letaroló protest-videó egy ilyen zárt csoport tagjainak szórakozásból alkotott műve. 

Így készül a magyar politikai sláger

Talán érdekes dolog felidézni, mi kell egy magyar netes politikai megasláger megszületéséhez.

"Lényegében az egész videósztori azzal a felcsúti disznóval kezdődött. Azzal, amit a video első jelenetében láthatsz." 

Az egész alapötlete egy ügyes kezű, Coub-, fotómontázs- és videókészítésben baromi profi csoporttag fejéből pattant ki, akit az egyszerűség kedvéért innentől nevezzünk Miszter Gecinek, mert ő maga is gyakran hívja így saját magát. 

Én is aközé a 90% közé tartozom akik 1990 óta minimum egyszer a Fideszre szavazott. Mondhatjuk azt is, hogy Fidesz-szavazó voltam

- nyit karakán vallomással Miszter Geci, hogy utána rátérjen a dal sztorijára.

"Pár napja, miközben dolgoztam és a youtube szólt a fülesemben, néha néha olvasgatva az aktuális cikkeket, pont az Elios-ügyről olvastam, amikor a Karthago Rekviem számára váltott a lejátszási lista. Szól a fülemben az Ugye eljössz még, olvasom, hogy Elios, és azonnal bevillant a kép: ugye Elios még, ugye Elios még, ha hallod majd... Azonnal meg is osztottam ezt a barátaimmal egy fb-csoportban és beindult a közös munka."

A netes alkotási folyamatban az a jó, hogy baromi gyors, ha pedig több tucatnyi potenciális résztvevője van, akkor még annál is gyorsabb:

"5 perc sem telt el, és már kész volt a szöveg, azonnal szerveztük a zenei megoldást, énekest kerestünk csoporton belül, készült a képi megfogalmazás. Volt aki online művészeti vezetőként segített, és olyan is akadt, aki végül elrontotta az egészet: történetesen én. Egy munkafázist rámentettem az éles verzióra, így került fel elcsúszott énekhangsávval, rossz helyre rakott vokállal a mű." 

Így emlékezett a kezdetekre Mr Gold:

Az első szövegverziót még én írtam be ide kommentként, azt csiszolta Miszter Geci. Mert poén, nabumm 

A szöveget utána egy másik csoporttag, Ms Yellow gondozta:

Én a végleges szöveget lektoráltam, vesszők, ilyesmi, szóval semmi érdemit nem tettem hozzá :D 

Az Új Takács Tamás, vagyis az énekes egy általában szenvedélyesen kommentelő középiskolai tanár volt, akit nevezzünk Mr Pinknek. Manapság már rég nem kell semmiféle drága vagy bonyolult szerkezet egy ilyen dal zenéjének rögzítéséhez,:

"Engem felkértek a éneksáv technikai megvalósítására. A szöveggel kapcsolatban is tettem pár módosítási javaslatot, mert egy nehéz, magas hangnál nem mindegy, milyen magánhangzót kell énekelni, és a prozódiát kicsit csiszoltuk. Mint csóró közalkalmazottnak, felszerelésem nincs, úgyhogy lementem a kibaszott 3 fokos próbaterembe, és egy 100000 forint értékű alap laptop saját külső mikrofonjával felvettem párszor a dalt, miközben a G. küldte zenei alap szólt a fülembe a telefonról, fejhallgatón.. Ezeket a sávokat effektezte és vágta össze G."

És hogy miért bújt bele Mr Pink ennyire szívesen Takáts Tamás bőrébe? 

Párttag, pártszimpatizáns nem vagyok, ellenben jó poénnak tűnt, és a hatalomnak fügét mutatni mindenkor üdvös és istennek tetsző dolog. 

Mr Pinktől azt is megtudtuk, hogy egészen pontosan mire volt szüksége a felvétel ekészítéséhez:

"Ezúton kijelentem, hogy a telefon, a fejhallgató és az amúgy DELL márkájú laptop is saját tulajdonú, közvagyont nem vettem igénybe a felvétel során. Ágyas házi szilvapálinkát fogyasztottam közben, előtte pedig, mivel melóból mentem, egy kiskereskedelmi forgalomban 529 forintért kapható "mexikói" tonhalkonzervet ettem. Volt benne bébikukorica."

Szóval megvolt az énekszólam, a zene, a képanyag és a dalszöveg, amiket Miszter Gé mixelt össze, majd publikált. Bár nyilván a minél több ember elérése volt az egyik céljuk, ez azután történtekre azért még ők sem számítottak:

"Készítettem egy youtube csatornát, ahová felkerült 3 verzióban: énekkel, karaoke változatban és zene nélküli verzióban is. Gondoltuk pár százan majd megnézik, de nem így történt. Úgy felkapta az istenadta nép, hogy nem győztük követni. Simán letöltötték, azt sem tudjuk már, hogy mennyi kalózfelvétel keringhet a közösségi médiában. Egyikünk csinált egy összesítést azokról a felületekről amiket ismerünk, és azt már kijelenthetjük, hogy az Utolsó Békemenetre írt beharangozónkat több, mint 1 millió ember látta 72 óra alatt."

Miszter Geci számára az egész váratlan eseménysor legfőbb tanulsága az, hogy

"A humor, az irónia áttört egy gátat. Pont úgy, mint amikor gyerek voltam. Én még emlékezem a 80-as évekre, és most érzek hasonlót. Félszavakból is értjük egymást, és ha csak így lehet kommunikálni, akkor így kommunikálunk." 

Szerzői jogok

A sztori fontos eleme, hogy az eredeti dalt szerző karthagós Szigeti Ferenc igencsak rossz néven vette a műve ilyenformán történt felhasználását, illetve hogy többen is kegyeletsértőnek érezték, hogy egy halott emlékére írt dalból politikai mém lett. (Az ügyben kerestem Szigetit, egyelőre nem tudtam elérni.)

Fontosnak tartom leszögezni, hogy az egész akció nem róluk, és nem az elhunyt srácról szól. Nem volt szándékomban sem az együttest, sem a srác családját, sem a rajongókat megbántani. Úgy is fogalmazhatsz, hogy egy vagyok a Karthago-rajongók közül

- mondta erre Miszter Gé.

A férfi, aki az együttes Facebook-posztját követően a háttérben azonnal felvette a kapcsolatot Szigeti Ferenccel, hogy megoldást találjanak a feszültségre, elismeri, hogy Szigeti joggal neheztelhet a szövege megváltoztatása miatt. De úgy érzi, hogy alapvetően jóhiszeműen járt el. Ami például abban mutatkozott meg, hogy "habár felületesen", de előre tájékozódott a youtube-os szerzői jogokról. (Hiszen a videót ő ide töltötte fel.) 

"A film feltöltésekor a Youtube jelezte, hogy a film zenei tartalma más tulajdona, de, és ez fontos, hogy az igénylő engedélyezi tartalma használatát YouTube-videódban, és hirdetések jelenhetnek meg rajta. Ezt a főszabályt én elfogadtam, továbbá utánanéztem, hogy anyagi kár nem érheti a szerzőket. Ellenkezőleg, ők ebből jövedelemre tesznek szert, mivel a Youtube és az Artisjus megállapodása ennek a jogi és az anyagi kereteit is megoldotta."

Miszter Gé ugyanakkor azt is leszögezte, hogy

De, és ez fontos, mind ez nem mentesít engem az alól a felelősség alól, hogy a szöveghez úgy nyúltam hozzá, hogy nem kértem az engedélyüket. Bocsánat, bocsánat, ez egy MÉM.

Majd, némi megkötéssel, újra bocsánatot kért:

"Ami fontos, hogy ezúton megkövetek mindenkit akit a MÉM megbántott. Ez a kijelentés azonban nem vonatkozhat a videoban szereplő bűntársakra, úgy mint: Bayer Zsolt, Orbán Viktor, Tiborcz István, Orbán Ráhel, Abdulhusszain bin Ali Mirza (bahreini energiaügyi miniszter), Garamvölgyi Balázs (Bahrein tiszteletbeli konzuli ügynöke), Garancsi István, Lázár János, Bencsik András, Széles Gábor, Csepreghy Nándor, Fritz Tamás, Csizmadia László, Kósa Lajos, Mészáros Lőrinc, Stefka István, Kövér László, Habony Árpád, valamint Rogán Antal, ugyanis valójában róluk és az ország legnagyobb rablásáról szól ez a sztori. A zene csak egy lehetőség és egy eszköz volt számomra, hogy e módon adjam a világ tudtára a mondanivalómat. Fogalmazhatunk úgy is, hogy éltem a tágabb értelemben vett alkotói szabadsággal."

Most már mindent tudtam, csak egy kérdés nem hagyott nyugodni: mitől jutott idáig egy olyan Fidesz-szavazó, aki a párt kilencvenes évek eleji, 180 fokos jobboldali fordulata után is kitartott mellettük? Miszter Gé erre a kérdésre meghökkentően szenvedélyes és igen személyes választ adott:

Mellékszál, de számomra fontos, hogy néhány, a videoban szereplő "közszereplőt" személyesen is ismerek. Például  Bayer Zsolt az az ember, akivel volt szerencsém vidéken 1-2 alkalommal igazi magyar pálinkától jó magyarosan berúgni. Volt szerencsém megismerni a ma már a Nemzeti Békét fémjelző Békekövetet egy teljesen más oldaláról tapasztalni, és bizonyos értelemben megkedvelni. Ma is azt mondom, hogy ő például egy kellemes, szórakoztató, vicces pasi ha nem politikáról, hanem mondjuk művészetről, kultúráról, történelemről beszélgetsz vele. Még akkor is, ha nem feltétlenül értesz vele egyet. Sok közös pontot találtunk, például azt, hogy mind a kettőnk családját kizsákmányolták, kirabolták a komcsik a 2. világháborút követően. Mindenünket elvették. Közös fájdalmainkat tudtuk megbeszélni ilyenkor, és én így bizonyos értelemben meg tudom érteni. 

Azonban én más életet élek. Mondhatni a fővárosból kis faluba költözve egy teljesen más Magyarországot látok már. Talán ott húzhatnám meg a vonalat közöttünk, hogy én képes voltam megváltoztatni a véleményemet. Mert azt vallom, hogy csak az az ember képes igazából, és főleg nem érdekek mentén megváltoztatni mások véleményét, ha képes önmagát legyőzve, a saját véleményén is változtatni, amennyiben az indokolt. Ő maradt ott, naponta védve a védhetetlent, kiszolgálva a tolvajok fejedelmét, nekem ez azonban nem megy, mert közben látom a valóságot. 

Láttam a másodikelmúlnyolcév alatt elmenni Németországba a nagyobbik fiamat, láttam a kisebbiket Londonba költözni, minden nap látom a lányunkat hogy már gimnazistaként hogyan készül elhagyni ezt az országot, láttam a kis falunkból elmenni 67 fiatalt külföldre, láttam a barátomtól miként vették el a trafikját, látom ahogy tönkre mennek kis vállalkozók, mert már a verseny sem létezik a piacon, csak az, hogy ki tud közelebb kerülni a döntéshozókhoz. A nyáron láttam egy temetőt, mert a világszínvonalú egészségügyünk olyan kórházakat működtet ahol az édesanyámat 2 nap alatt elvitte egy kórházi fertőzés. És már látom azt hogy nem én vagyok egyedül a szerencsétlen vesztes, hanem százezrek sorsában osztozom. Úgy is mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, mert én már látok!