• A Nógrád megyei gyerekvédelmi szakemberek túl sok roma gyereket emelnek ki családjukból, nagy részüket a szegénység miatt. Ezt állítja egy átfogó kutatásra hivatkozva az Európai Roma Jogok Központja, ami decemberben pert is indított az Emmi ellen. 
  
• Szeretnék, ha bíróság mondaná ki, hogy jogsértő a rendszer működése, és ha hosszú évek után végre változna valami a gyerekvédelem területén. Most ugyanis nagyon úgy fest, hogy a kormány úgy próbálja meg kezelni a gyerekszegénységet, hogy kiveszik a gyereket a családból.
  
• Az Abcúg.hu cikkét Prókai Eszter írta.

"Én ezt nem tartom problémának [mármint, hogy nincs kiságy, kiskád, stb.], mert ez az ő kultúrájuk. Ők így élnek már évszázadok óta, így nevelik a gyerekeiket. (…) Sok családnál, hogy nincsenek meg azok az eszközök (kiságy, fürdető kád) amik elvártak lennének, már emiatt is kiemelésre tesznek javaslatot, ezek viszont anyagi jellegű problémák, amire mi nem kiemelés kezdeményezésével reagálunk, hanem segítjük a szülőket abban, hogy a gyermeket a legmegfelelőbb módon el tudják látni. (…) Hogy valaki szakellátásba kerül vagy sem, a szakember (a családgondozó) személyiségétől, személyétől függ. Mindegyik máshol érzi a tűréshatárt, hogy meddig tartható meg a gyermek a családjában.” (gyerekjóléti alapellátás, munkatárs)”.

– részlet a Gyerekesély Közhasznú Egyesület kutatásából. 

Az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) pert indított  az Emmi ellen, mert szerintük a minisztérium irányítása alá tartozó Nógrád megyei gyermekvédelmi intézmények szüleik társadalmi származása, vagyoni helyzete miatt emelik ki a gyerekeket a családjukból. A szervezet egy évtizede kutatja, hogy milyen arányban vannak roma gyermekek a gyermekvédelmi szakellátásban, ennek mik az okai, kik a felelősei. A roma gyerekek mindegyik kutatás szerint többségben voltak a vizsgált szakellátásokban, a legutóbbi felmérést Nógrád megyében végezték, ott közel 80 százalékos volt az arányuk. Ez utóbbi adta az alapot a per megindításához is.

Nógrád megye az egyik legkedvezőtlenebb helyzetű megye. Jelentős elmaradásban van a fejlesztések területén, a vásárlóerő tekintetében a hatodik legrosszabb helyzetű megye. Tartós jövedelmi szegénység jellemzi, az itt élők alacsonyan iskolázottak, kedvezőtlen a munkaerő-piaci helyzet, rosszak a lakásviszonyok. A megyében az országoshoz képest jelentős arányú a roma lakosság: a teljes népesség közel húsz százaléka.

A kiemelt gyerekek közötti nyolcvan százalékos roma arány azonban olyan mértékű, amit önmagában nem magyaráz sem a cigány népesség megyén belüli magas aránya, sem az érintett falvak cigány népességének többségére jellemző mélyszegénység. A helyzet azonban a helyi szakemberek véleménye szerint nem új fejlemény, lényegében hosszú évtizedek óta ez a jellemző.

A kutatás a gyermekvédelmi szakellátásban gondozott gyermekeket teljesen lefedi, átfogó képet ad a Nógrád megyei szakellátásról, mind a 308 gyerekről vettek fel adatlapot, az azokon szereplő kérdéseket pedig részben a gyermekvédelmi gyámok, részben pedig a megyei TEGYESZ nyilvántartását kezelő munkatársak töltötték ki – mondta az Abcúgnak Gellér Judit, az ERRC jogásza.

Az adatfelvétel és a beszélgetések végül a következő eredményeket hozták:

• bár a gyermekvédelmi törvény szellemiségének alapvetése, hogy szegénység miatt gyereket kiemelni nem lehet, ennek ellenére a családok szegénysége, mélyszegénysége a legtöbb kiemelésnél jelen van
• a roma gyerekek nagy részét anyagi okokból emelik ki családjukból, de az indokok között erősen ott van a velük szembeni előítéletesség is
• a vezető indok a gyerekek elhanyagolása, veszélyeztetése, a „szülői alkalmatlanság”. Ennél jóval ritkább érv a szülők fizikai – mentális állapota, szenvedélybetegsége, a gyerekek deviáns magtartása, a szociális és lakáshelyzet, illetve a fizikai bántalmazás
• a szakellátásba kerülő gyerekek legnagyobb része soha nem kerül vissza a családjába. Ugyanakkor az adatok elemzése és az interjúk is azt támasztották alá, hogy a kapcsolattartás nagyon erős a gyerekek és a szülők között. Egyértelműnek látszik, hogy itt nem a szülők és a gyerekeik közötti kedvezőtlen kapcsolatokról van elsősorban szó, hanem olyan környezeti körülményekről, mint az elégtelen jövedelem, a kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzet, a nem megfelelő lakáskörülmények
• az érintett családok helyzete, a különböző problémák előfordulása közel azonos mértékű a cigány és a nem cigány családok körében, ugyanakkor a szülői elhanyagolás, veszélyeztetés (a „szülői-családi probléma”) valamivel gyakoribb kiemelési indok a roma, mint a nem roma családok között
• az interjúkban megkérdezettek szinte kivétel nélkül alapos és magas szintű szakmaisággal jellemezhető szakemberek, azonban szemléletük sokszor előítéletes. A szakemberek egy része saját maga is bevallja, hogy a romák értékrendje a bekerülés fő oka.

“A magyar gyermekvédelmi rendszer megelőzés helyett a kiemelést adja válaszként a mélyszegénységre. Ez a rossz gyakorlat ugyanúgy tetten érhető az egész országban, mint Nógrádban. A perrel a rendszert szeretnénk változásra bírni” – mondja a szervezet jogásza. Nem azt állítják, hogy a gyerekek családból kiemelése minden esetben ördögtől való, tiltott dolog, de minden esetben a gyerek legfőbb érdekét kellene figyelembe venni, megelőző támogatást nyújtani a családoknak, és nem az íróasztal mögül kell dönteni, sajnos azonban sokszor ez tapasztalható. “A jelenlegi magyar gyerekvédelmi rendszer sokkal inkább a gyerek anyagi jólétére koncentrál, és nem a jól-létére, amibe a az érzelmi jólét is beletartozik. Az a szempontrendszer alján helyezkedik el, ha egyáltalán felmerül, mint tényező” – mondja Gellér Judit. 

Probléma szerinte, hogy az elhanyagolás, mint egy ok a közbelépésre, erősen ködös kategória. “Mit nevezünk annak? Szubjektív értékelésre ad lehetőséget, egy koszos szoba, egy málló vakolat is okot adhat ilyen alapon arra, hogy kivegyék a gyereket a családjából”. A tanulmányban megszólaló, a gyyerekvédelmi szakellátásban dolgozó egyik munkatárs is hasonló véleményen volt: 

A gyerekek kiemelése ellen a szülők teljes mértékben tiltakoznak. Ők nem érzik magukat abban hibásnak, hogy a gyereket be kellett utalni. Mert nem érti azt, hogy az a lakás miért nem lehet koszos? Mert ő neki az nem kosz, azt nem éli meg piszkosnak”.

A szervezet úgy gondolja, hogy a minisztériumnak felelőssége van abban, hogy ez a rendszer így fennáll. „Az Emmi felelőssége abban áll,  hogy a szociális ágazat iranyítójaként eltűri és fenntartja a gyermekvedelmi szervek diszkriminatív kiemelési gyakorlatát.  Az lenne a feladata,  hogy folyamatosan monitorozza a gyakorlatot és adjon szakmai támogatást a gyámhatóságoknak,  hogy a családokat egyben lehessen tartani.  Mint arra az ombudsman is rámutatott, a szegénységre visszavezethető kiemelés országos probléma,  ezzel a minisztérium is tisztában van,  mégsem lép fel a gyakorlattal szemben és nem biztosítja azokat a feltételeket,  amelyek preventív erővel bírnak és a családban nevelkedest  szolgálják” – mondta Kegye Adél, a szervezet jogi képviseletét ellátó ügyvéd.

Ezért perlik az Emmit, és nem az egyes külön eseteket viszik a bíróság elé. Ez egy rendszerszintű probléma, aminek ezek a családok áldozatául esnek. A per célja, hogy felhívják a figyelmet a rendszer rossz működésére, ha már az ombudsmani jelentés és az ENSZ Gyerekjogi Bizottságának ötévente kiadott jelentése, ami szintén rávilágított, hogy magas a roma gyerekek aránya a gyermekvédelemben, nem érte el a döntéshozók ingerküszöbét. 

Többek között azt szeretnék, ha a minisztérium megszüntetné a jogsértést, összehívna egy civil szervezetekből és szakemberekből is álló szakmai munkacsoportot, megbízna egy szakmai munkacsoportot azzal a feladattal, hogy dolgozzon ki egy szakmai útmutatót a gyermekvédelmi szakemberek számára az anyagi veszélyeztetettség és a nemzetiségi hovatartozás miatti kiemelés elkerüléséhez. Ezeken felül készítsen a nemzetközi gyermekjogi és alapjogi sztenderdeknek megfelelő intézkedési tervet a nemzetiségi és az anyagiak miatti kiemelések megszüntetésére.

Azt a szervezet képviselői is látják, hogy mivel a rendszer egészének megváltoztásáról szól a per, felmerülhet, hogy nehéz lesz nyomonkövetni, ellenőrízni, hogy be is tartják-e a bírósági ítéletet. Hasonló problémák merültek fel a közelmúltban hozott kúriai ítélet ügyében is, amikor egy kaposvári szegregáló iskola bezárására és egy deszegreációs terv elkészítésére kötelezte a bíróság az érintett minisztériumot és a kaposvári önkormányzatot. Az ítélet bertartásának, végrehajtásának nehézségeiről ebben a cikkünkben írtunk.

“Ez egy folyamat kéne, hogy legyen. Mi sem azt várjuk, hogy egyik napról a másikra majd minden megváltozik, de talán legalább most elindultunk valami felé” 

– tette hozzá Gellér Judit.