Lélektelen játékkal, simán esett ki a Manchester United a Bajnokok ligájából
2018 március 13., 22:39
Kívülről csillog, de belülről rohad Manchester legújabb rozsdaövezete
"Kétszer is ültem már ebben a székben korábban. Először a Porto edzőjeként - a Man United kiesett. Aztán a Real Madrid edzőjeként - a Man United akkor is kiesett. Szóval nincs ebben semmi új ennél a klubnál."
link
Forrás
Alig negyed óra telt el a United-Sevilla (1-2) BL-nyolcaddöntő hármas sípszava után, de José Mourinho úgy érezte, a mutatott játék - és a kiesés - nem rúgta eléggé vesén az angolok drukkereit, így inkább még egyszer odahatott. A kiejtett szavak után a sajtóteremben megfagyott a levegő: senki nem hitte el, hogy a portugál edző még látványos öltáncot is lejt a klub önérzetén azt követően, hogy éppen a megelőző másfél órában taposta ki belőle a lelket is.
Mourinho ellenben az igazi ripacsok vad ösztönösségével érzett rá, hogy ez a tökéletes pillanat megmutatni, mekkora hatalma van a United felett.
Csak, hogy lássuk: akkora, amekkorával egy elméletileg látványos kudarcot hozó meccs után is simán megengedheti magának az élcelődést a klub hagyományain - egyszerűbben mondva, a Ferguson-korszakon. De hisz miért is ne tenné? Pontosan tudja, hogy nincs a klubnál ember, aki hatalmasabb lenne nála, hogy nincsen karakter, akitől tartania kellene. Ismerjük már: ő csak akkor bátor, ha nincs mit veszítenie, és mivel most olyan kommunikációs hazardírozásba kezdett, amilyen vakmerő húzást a pályán soha nem engedett még meg magának, azt is sejthetjük, hogy
ez a klub már az övé. Lenyelte, szőröstől-bőröstől.
Egyébként is, van még bárki, akit ennél a klubnál érdekelnek a szurkolók? Számít itt bármi a hatalmas, embertelen profit hajkurászásán kívül? Érdekes itt egyáltalán az eredmény? Szinte biztos vagyok benne, hogy éjjel felrobbant a Twitter, minden szurkoló a United hestegjét kereste, a világon minden harmadik újságíró José szavait másolta szolgai alázatossággal onnan ide, innen amoda, Instáról Snapchatre, Guardianből Facebookra. Márpedig az emberek figyelme = kurva sok pénz, azaz - minden rendben. Hiszen mi is lehetne annál menőbb, mint amikor egy futballcsapat azzal keres pénzt, hogy veszít?
Szomorú, de elkerülhetetlen a következtetés:
a United immár nem is futballcsapat, hanem multinacionális nagyvállalat
- hadd ne mondjam: ágazati mammut -, amely történetesen egyébként foglalkoztat néhány futballistát is (mert épp rajta maradt elfekvőben), de nagyon várja már a pillanatot, amikor erre nem lesz szüksége, és a pénznyomda magától fossa majd a bankókat. Valószínűleg nincs sok idő hátra addig, amíg - valahol a Távol-Kelet egy kies zugában - összefutunk az első olyan drukkerrel, aki már nem is valamelyik sztárjátékosért fog rajongani, hanem mondjuk a marketing-, vagy a könyvelési osztály vezetőjéért, legszebb csapattal kapcsolatos élményeként pedig nem valamelyik nagy fordítást emeli ki, hanem a negyedéves üzleti jelentés hetvenkettedik sorát.
Szép új világ, az. Bassza meg.
Illeszkedik bele viszont, hogy egy klubnak - oppardon, multinacionális vállalatnak - már nem egyszerűen futballistákra van szüksége, hanem bulvárcelebekre. Akik néha persze rugdossák a labdát, jóhogy (a látszat fontos), de valójában inkább az a dolguk, hogy
felhajtást generáljanak maguk körül.
A felhajtás ugyanis figyelem, a figyelem meg ugye pénz, a pénz pedig természetesen - pénz. És mi más lenne fontosabb, mint a pénz, igaz?
Mit motyogsz ott a hátsó sorban? Te, igen, te, szemüveges, tornából felmentett, pattanásos kis hülyegyerek! KUPÁÁÁÁÁÁK? Mi van, ember, józan vagy? So fuckin 1998. 2018 lenne, vagy mifene, a kupák már senkit nem érdekelnek. Apropó, láttad Pogba új haját? Én igen, Lingarddal csináltak egy kihívást épp Lukaku Snapchatjén, amikor Zlatan betagelte őket, és akkor éppen úgy fordult, hogy egy picit látni lehetett a csíkot ott hátul benne, tudod, arannyal. Két centivel vastagabb, mint tegnapelőtt volt, ja, nagyon durva. BÉEL? Mit tudjam én, hogy ki nyerte a BÉEL-t tavaly, eleve, milyen szó ez? Biztos kurva fontos lehet, ha eleve bével kezdődik.
link
Forrás
Azt mondjad, mennyien követik az Instán. Vagy Facebook? Jajj, eleve, Facebook, azt meg kihasználja még egyáltalán? Youtube-on majd leírásba frissítsd be, addig WhatsAppon ráírok egy haveromra, tudja-e ki az a Matics.
Biztos valami sales-es, fene egye meg, az ő nevüket sose bírom megjegyezni.
A baj csak az, hogy felhajtás mindig akörül van, ami érdekes. A United most az, mert azért ne tagadjuk, ennyi pénzből semmi érdemlegeset elérni, az aztán tényleg művészet - meg is rendezhetné, mittudomén, az Alföldi. Vagy a Vidnyánszky. Melyiket követik többen Twitteren? Szente Vajk? Akkor ő, bánom is én, csak adjunk el rá háromezer jegyet, a többi nem számít.
Üsd a vasat, amíg meleg, ezt valami okos ember mondta egyszer, talán Bulgakov? Tudja a franc. Mindenesetre maradjunk érdekesek, mert ha nem, mehetünk vissza a balettbe ugrálni - igen, te is José, mehetsz majd síppal a szádban edzést tartani, igazi játékosoknak! Nem vicc!
link
Forrás
Mire akarok kilyukadni? Hát arra, hogy ha a United belesüpped a középszerűségbe, akkor többé már lesz érdekes. És ha nem lesz érdekes, akkor nem jönnek majd új szponzorok sem, hogy kifizessék Griezmann gázsiját, és akkor tényleg csak a pénzéhes chilei kutyatenyésztők maradnak, akiknek mindegy. Minden mindegy. És akkor majd mi lesz? Ki jön majd a hideg, esős, ocsmány Manchesterbe celebkedni London és/vagy Párizs helyett? A resztli. A bohócok resztlije, a játékosnak hitvány, cirkuszi mutatványosnak is hatodrangú senkik, akikkel még egy napszemüveget sem lehet majd eladni.
Így omlik össze a kártyavár.
A tartalmatlanság ugyanis mindent kipusztít maga körül.
Előbb az értelmes nyilatkozatok tűnnek el, aztán az érdemi gondolatok is, ezt követi az egészséges önkritika kámforrá válása, hogy aztán majd egyszer csak azt vegyük észre, nincsenek sehol a labdakihozatalok, és már a védekezés sem működik.
Az elbutulás permanens és megállíthatatlan, a folyamat irreverzibilis. Ha egy klub megszűnik futballcsapatnak lenni, akkor ott alea iacta est - Manchesterben pedig a Rubicon egyértelműen és látványosan a döntéshozók háta mögött habzik egy ideje. Már, ha tetszenek érteni, mire gondolnék itt.
Woodward, te szemét. Erre.
A pénzgyárak másik messzirel kiszúrható ismertetőjegye ugyanis, hogy soha, semminek nincs felelőse. Gazdája van - a pénznek. De felelőse a kudarcnak sosem. Elő lesz-e vajon véve most például az, aki szerződést hosszabbított egy edzővel, majd ugyanaz az edző képtelen volt értékelhető tizenöt perces periódust megszervezni a spanyol bajnokság hatodik helyezettje ellen? Az egy dolog, ha a prímás szarul húzza, de aki ilyenkor még mindig bele-beletesz a vonójába, az vajon mit érdemel? Süketüljön meg? Valószínűleg már eleve az volt, másképp minek lelné örömét a macskazenében. De mondjuk, ha már ötletek, akkor az étterem tulajdonosa esetleg kirúghatná a fenébe. A prímással együtt. Talán.
Woody, takarodj!
Kedvem lenne, mint Cicero, mindenhol és mindnen alkalommal e felkiáltással befejezni gondolataimat. Ceterum censeo, Karthágó tőlem lehetne José, bánom is én, de valami változzon tüstént, izibe', de azonnal. Kezdésnek mondjuk elég lenne, ha a munka ismét munka lenne, a focista focista, az edző meg edző.
Ugyanitt alig használt, francia gyártámányú hajmodell - grátisz belga típusú festőálvánnyal - eladó, vagy tetszőleges mennyiségű virágföldre cserélendő.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.