A Békemenet talán a legfélreértettebb tömegmegmozdulás, leginkább persze azok szemében, akik sosem jártak még rajta. Még a legbékésebb, legjóhiszeműbb ellenzékiek is hajlamosak az Orbánhoz leghűségesebb, fanatikus Fidesz-légiók, Kubatov-falanxok és nyugdíjas-rohamosztagok extrém-bizarr parádéjaként gondolni erre az eseményre. Mintha valami egyszerre félelmetes és nevetséges Németh Szilárd-klónahadsereg masírozna ilyenkor végig Budapest utcáin. Pedig ennél semmi sem áll távolabb a valóságtól, az általam végigjárt eddigi három Békemeneten tapasztaltak szerint legalábbis. 

A Békemenet nem a szélsőség orgiája, hanem a Fidesz-szavazók derékhadának, vagyis a jellemzően kicsi és nagyobb falvakban és kisvárosokban élő alsó- és alsó-alsó középosztálybeli szavazóknak szervezett, csoporttudat-erősítő és hangulatjavító, majálisszerű fesztivál. Egy olyan gigantikus séta, ahol a résztvevők azt a fajta közösségi élményt élhetik át, mint a hatvanas évek kádárizmusának polgárai hetven-nyolcvanezren tartva a Népstadion felé a Stefánia úton. Ott sem annyira a meccs volt a lényeg, mint hogy ki lehetett menni az utcára, vidáman vonulni az út közepén, ötpercenként megállapítani, hogy milyen sokan vagyunk és belebotlani régi ismerősökbe. Nem véletlen, hogy a Békemenetet szervezők között olyan fontos szerepe van egy volt kádárista újságírónak. 

A Békemenet ezen kívül nagyon hasonlít egy katolikus misére is, aminek a lényege 95 százalékig a közösségi összetartozás tudatának erősítése és mondjuk 5 százalékban Jézus kereszthalálának és feltámadásának ritualizált újraélése. Egy tipikus magyar vasárnapi mise résztvevőinek kétharmados többsége még véletlenül sem tartja be Jézus és az Egyház életvezetési tanácsait és nem kis részük talán még a Teremtő Istenben sem hisz, mégis fontosnak érzi, hogy olyan csoporthoz tartozzon, amelyik ilyenekről beszél, és időről időre összejön, hogy megmutassa, létezik.

Amúgy is jó rég volt Békemenet, így már nagyon kijárt egy ilyen "hű de sokan vagyunk" élmény a Fidesz szurkolótáborának. 

Hiába ilyenek az előzmények, ez a most kezdődő Menet persze alakulhat még akárhogyan is. A naivabb megfigyelők azt tippelgették, hogy az Elios-, Tiborcz- és Kósa-ügy árnyékában képes lesz-e fideszesek tízezreit megmozgatni az az ebben a formában ki nem mondott, de mégis  jól érthető üzenet, hogy

Még a Tiborcz-gyerek is jobb, mintha egy arab lopná el ugyanazt

vagy hogy

Inkább 10 hülye Kósa mint 1 okos néger.

A kérdés szerintem nem ez, a Békemenetet ugyanis, eddig legalábbis, nem az aktuális témák vagy konkrét jelszavak hozták össze, hanem az eddig elemzett - némi túlzással politikafüggetlen - közösségi érzés, illetve az a tény, hogy a legtöbb résztvevő szervezetten érkezett, olyan kis helyről, ahol mindenki ismer mindenkit és a távollétet meg kellett volna magyarázni.

Szóval én most, amikor a tömeg még csak gyülekezik, arra tippelek, hogy meglehet itt a százezres nagyságrend, vér pedig sem szó szerint, sem verbálisan nem fog folyni, hanem relatíve csendes menetelés lesz és intenzív ázottkutya-szag, utóbbi a szitáló eső és a sok kabát miatt.

Aztán persze simán rámcáfolhat az élet, a valóság nemsokára kiderül, maradjatok velünk és figyeljétek a fotelból, mi történik Budapest utcáin a következő pár órában!