• A Fidesz legyőzésének két kulcsa a mozgósítás és a koordináció.
  
• Ez utóbbit lehetett volna okosabban is csinálniuk. A DK például az MSZP-vel kötött megállapodása miatt bukhatott 150 millió forintnyi kampánytámogatást.
  
• Az ellenzék dolgát könnyíti, hogy nincs szükség mind a 106 választókerületben koordinációra.
  
• A feladat még a legkedvezőtlenebb forgatókönyv esetén is csupán annak megakadályozása lenne, hogy a Fidesznek 50-nél több egyéni képviselője legyen. 
  

A Fidesz igényeire szabott választási rendszer és a közvélemény-kutatásokból kirajzolódó kedvezőtlen erőviszonyok ellenére se lenne lehetetlen az ellenzék számára legyőzni idén a kormánypártot - már amennyiben a Fidesz szempontjából vereségként értékeljük azt is, ha ugyan továbbra is az övék lennének a legnagyobb parlamenti frakció, de már csak 99 képviselővel, vagyis eggyel kevesebbel, mint ami az abszolút többséghez kell a 199 fős országgyűlésben.

Induljunk ki a pillanatnyi helyzetből. A Medián legfrissebb felmérése szerint jelenleg 60 százalék körüli részvétel mellett a választani tudó biztos szavazók körében a Fidesz 54, a Jobbik 16, az MSZP-P 12, a DK 9, az LMP 5 százalékon áll. Ez alapján a Fidesz 47 listás mandátumot szerezhet, amihez, ha a külhoni magyar állampolgárok levélben leadott szavazatait is hozzáadjuk, és azok száma nem duplázódik a négy évvel ezelőttihez képest, akkor összesen 48, legvégső esetben 49 fideszes jelölt juthat listáról mandátumhoz.

Azt most hagyjuk, hogy a valóságban ellenzéki szempontból ennél bíztatóbb a helyzet, a Medián mérése szerint az ellenzéki pártoknak nagyobbak a tartalékaik a most még bizonytalan, de április 8-ig még mozgósítható választók körében. Forgatókönyvük szempontjából nem annyira lényeges, inkább csak növeli a Fidesz leváltásának esélyét, ha ennél kevesebb listás mandátumhoz jut a párt. Vagyis az ellenzéknek elsőként mindent meg kell tenni a választók mozgósításáért - amiben nagy szerencséjükre a kormány is besegít a békemeneteléssel és a Facebookot elárasztó migránsellenes propagandával.

Már a vázolt esetben is annyira lenne csupán szüksége az ellenzéknek, hogy ne engedje győzni a Fideszt 50-nél több egyéni körzetben a 106-ból. A könnyebbik feladat ötven olyan választókerület azonosítása, ahol nincs különösebb értelme próbálkozni. A 2014-es választási eredmények alapján legalább 52 ilyen körzet van az országban: olyanok, ahol a Fidesz listás szavazatainak száma meghaladta, vagy nagyon megközelítette az 50 százalékot, és olyanok, ahol az ellenzéki szavazatok közel egyenlő arányban oszlottak meg a Jobbik és a baloldali pártok között. Ezek esetében számolnunk kell azzal, hogy az ellenzéki szavazók átszavazási hajlandóságát még a baloldali pártok között se vehetjük száz százalékosnak. A Jobbik esetén már ötven százalékos átszavazási hajlandóság is kiemelkedő volna.

Ezzel el is értünk az ellenzék első, már elszalasztott lehetőségéhez. Mivel 50 körzetben eleve feladhatták volna a harcot, abban az ötven egyéni választókerületben valamennyi ellenzéki párt állíthatott volna egyéni jelöltet. Aminek a kampányfinanszírozás szempontjából lett volna jelentősége, a szabályok szerint ugyanis a legalább 54 képviselőjelöltet állító pártok már kétszer annyi, majdnem 300 millió forintos állami támogatásra jogosultak, mint az ennél kevesebb jelöltet állító pártok. Vagyis az MSZP-P és a DK jelöltállítási megállapodása, amely alapján a 106 egyéni körzet egyikében sem indítanak egymással szemben jelölteket, a megállapodás alapján csak 46 jelöltet állító DK-t 150 millió forinttól fosztotta meg - már amennyiben feltételezzük, hogy az ötvenen túl fennmaradó 56 körzetből mindegyik, a koordinációban érintett párt legalább négyben jelöltet állíthatott volna.

Ami már csak azért is előnyös lett volna, mert ebben az esetben az ellenzéki pártoknak csupán 56 körzetben kellene koordinálnia az indulást. Ezek közt van a XII. kerületi budapesti 3-as választókerület kivételével az összes budapesti választókerület, ahol a pártok támogatottsága alapján a 13. kerületben a Jobbik akár még jelöltet is állíthat a szocialista Hiszékeny Dezsővel szemben, a többiben viszont a DK, az MSZ-P, az Együtt vagy az LMP jelöltje indulhatna a fideszes jelölt egyedüli kihívójaként. Így Budapesten az MSZP-P 8, a DK 6, az LMP 2, az Együtt és a Jobbik 1-1 jelöltet állítana. Az LMP még két vidéki körzetben - Hadházy Ákos és Szél Bernadett választókerületiben - indulhat győzelmi esélyekkel, a pécsi 1-es és a veszprémi választókerületben már most egységesen beállt az ellenzék független jelöltek mögé. A fennmaradó vidéki körzetek közül kilencben az MSZP-P, kettőben a DK jelöltje számít a legesélyesebbnek, a többi - 56 körzetre kiterjedő koordináció esetén 24 körzetben a Jobbik mögé kéne beállniuk a baloldali pártoknak.

Így az ellenzéknek esélye lenne rá, hogy megakadályozza a Fidesz abszolút többségét a Parlamentben.

A számításokhoz a 2014-es választás eredményeiből indultunk ki. A körzetek erőviszonyait a választókerületekben leadott listás szavazatok alapján mértem fel, mert az jobban mutatja egy párt helyi támogatottságát.