Ilyen észrevétlenül magyar válogatott még biztosan nem vonult vissza, mint Lázok János. A Nemzeti Sportnak tűnt fel, hogy sehol sincs a 33 éves játékos, megkeresték, klasszikus beszélgetés lett a magyar sportújságíró és a magyar focista között:

Hónapok óta eltűnt a szemek elől. Mi van önnel?

Reméltem, hogy még jó ideig nem teszik fel nekem ezt a kérdést.

Merthogy?

Úgy döntöttem, abbahagyom.

Tessék?

Igen, ezt még nekem is furcsa kimondanom. Nem akartam nagydobra verni. Reméltem, szépen csöndben elfelejtenek, és senkinek sem tűnik fel, hogy hiányzik a nevem az NB I-ből.

Lázok mondjuk nem volt a magyar futball állócsillaga, de azért kétszeres válogatott, igaz Németország (0-3) és Hollandia (1-6) ellen állt be csereként. Különböző klubokban 242 NBI-es meccset játszott, 52 gólt szerzett.

A pályafutását így értékelte, ezzel megalkotva a magyar focista örök mottóját: 

„Büszke vagyok arra, amit elértem. Lehetett volna sokkal jelentősebb pályafutásom is, de nem véletlen, hogy csak ennyire futotta.”