Bátor kiállás ez Boldog Istvántól olyan tízezrek mellett, akiket betelepítettek az országba és nem voltak hajlandóak elfogadni a szokásainkat, vallásunkat

Tökéletes időzítéssel, döntsük el, hogy Magyarország megmarad-e magyar országnak poszt után dobta be Boldog Isván ezt a bejegyezést:

Boldog Istvánnak - aki parlamenti életrajzában is azt írja, hogy büszke arra, hogy „az Alföld szívében, a kunok hazájában” élhet - nyilván semmi újdonságot nem jelent, de talán érdemes röviden felidézni a kunok magyarországi történetének kezdetét. 

A mongolok elől menekülő kunok 1239-ben védelmet és bebocsátást kértek Magyarországra, amit IV. Béla engedélyezett, arra számítva, hogy a közeledő mongolok ellen komoly erősítést jelentenek, és kevésbé lesz kiszolgáltatott a magyar főurakkal szemben. A határon megkeresztelték a kunokat őket, és elfoglalták a szállásterületüket. 

Az életformájuk azonban sok konfliktust okozott. A kunok megkeresztelése pusztán formalitás volt, megmaradtak pogányoknak, hitüket nem is tartották titokban a keresztény Magyarországon. A földművelésre áttért magyarok és a kunok nomád állattartása is állandó problémát okozott, nyájaik letaposták a vetést. Sorra érkezetek a panaszok a királyhoz, a főurak is lázítottak az uralkodó katonai erejét erősítő kunok ellen. 

IV. Béla ezért szét akarta telepíteni az egy tömbben, saját szabályai és vallása szerint élő kunokat, de jöttek a mongolok. A király hívására a kunok Kötöny vezetésével megérkeztek a Pest alatt gyülekező magyar táborba, a fejedelmet és kíséretét azonban meggyilkolták a magyar nemesek, mert úgy tartották, hogy a kunok a választott hazájuk helyett a mongolokkal akarnak összejátszani. A kunok ezután fosztogatva és gyújtogatva elhagyták az országot, a muhi csatában nem vettek részt, a mongolokkal viszont a magyar nemesek jólértesültsége és fejedelmük meggyilkolása ellenére a korábban befogadott kunok nem álltak össze. 

A tatárjárás után IV. Béla aztán visszahívta őket, az ország több részén, de főként a mai Kiskunság és Nagykunság területén telepedtek le, megtartották pogány szokásaikat, öltözködésüket és nomád életmódjukat, továbbra is jelentősen eltérve a magyarok akkora már átalakult kultúrájától. Részt vettek az ország védelmében, Béla a fiának, Istvánnak a kun fejedelem lányát, Erzsébetet választotta feleségül. Az ő házasságukból született IV. (Kun) László. Tőle várta el 1279-ben a pápa követe, Fülöp fermói püspök, hogy térítse meg és telepítse le a kunokat, a bárók is támogatták ebben. A kunok fellázadtak és fosztogatni kezdték az országot. A királyi seregek a mai Hódmezővásárhely mellett mértek rájuk súlyos vereséget 1282-ben. Ezután jelentős autonómiát kaptak, haderejükkel segítették a királyt, még Mátyás király is telepített be kunokat, hosszú idő alatt asszimilálódtak.

Most pedig már Boldog István is büszke, a kunok hazájában élő politikus, aki a magyar Magyarországért szólal fel. 

Fotó: Boldog István/Facebook
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.