Péntek délután Székesfehérváron zárta kampányát a Fidesz. A rendezvényt Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára celebrálta, és rövid beszédet mondott Cser-Palkovics András polgármester is, aki főleg arról beszélt, mennyire sok támogatást kapott városa az elmúlt években a kormánytól. 

Utána az Ismerős Arcok elénekelte a Nélküledet, és jött Orbán Viktor, akit nagy „Viktor, Viktor” skandálás kísért a színpadra. Orbán egyből azzal kezdte, hogy valójában ez nem is egy kampányzáró, hanem egy utolsó nagy nekiveselkedés a két nap múlva esedékes, vasárnapi választás előtt. Volt már olyan választásban része, folytatta, amikor szombaton és hétfőn is többen voltak a fideszesek, de pont vasárnap nem - utalt a 2002-es vereségre. 

Első poénja az volt, hogy a nagy politikai filozófust, a boxoló Rocky Balboát idézte, aki szerint „mindig a végén van vége”.  

„A jövőben is úgy fogunk kormányozni, hogy képviseljük a magyarok szabadságvágyát, függetlenségét, rangos helyet biztosít a magyaroknak a nemzetközi színtéren és a legnemesebbek között nevezi ki a helyét” - mondta Orbán, aki ezek után kijelentette, hogy „

„sok nagy csatát nyertek már, megnyerhetetleneket is, és vasárnap is győzni fogunk."

Orbán ezek után felsorolta az elmúlt két ciklus eredményeit. „Megmentettük a csődbe zuhanó gazdaságot, hazaküldtük a korábban érinthetetlennek hitt IMF-et, sőt kiváltottuk magunkat az adós rabszolgaságból, megadóztattuk a bankokat és multikat, helyettük a családoknak adtuk a pénzt, megvédtük a nyugdíjukat, és kétszámjeggyel emeltük a béreket, és meghirdettük a nemzeti politika, művészet és kultúra reneszánszát”  

Azzal foglalta össze ezt a blokkot, hogy megnyert csaták szegélyezik az elmúlt nyolc éves utunkat, majd rátért a választás jelentőségének sulykolására. A miniszterelnök már korábban is beszélt arról, hogy ezúttal sorsdöntő választás következik, mert „nem csak képviselőket választunk, jövőt is, nem csak a következő négy év forog kockán hanem évtizedek, és a döntés ezúttal visszafordíthatatlan lesz”.

Orbán ismét az 1990-es választáshoz mérte a vasárnapi szavazást, és azzal folytatta, hogy 

„el akarják venni az országunkat, idegeneket szolgáló pártokat akarnak hatalomba juttatni.” 

Tankönyvszerűen mondta fel a sokszor hallott kulcsszavakat: kötelező betelepítési kvóták, háttérhatalmak, Brüsszel, kerítés lebontása, beözönlő bevándorlók tömegei.  

„Magyarország a mi hazánk, nekünk nincs másik, ezt kell megőrizni, mert nélküle hontalanok, árvák leszünk a nagyvilágban” - ismételte meg kis módosítással a március 15-i beszédében elmondottakat. 

A beszéde végén az egybegyűltek helyett feltette a kérdést, hogy „Mit kell tennünk? Mit tehetünk még?” Orbán szerint az első és legfontosabb, hogy „mondjuk el mindenkinek, milyen veszély fenyegeti a hazánkat.” 

Az első sorosozás is csak a beszéd vége felé érkezett el. Orbán arról beszélt az utolsó percekben, hogy Európa vezetői egy milliárdos spekulánssal közösen fenyegetik a kontinens biztonságát, és nem szabad félnünk nyíltan beszélni erről egymás között:

„Mondjátok el hát mindenkinek, hogy az első tízezer bevándorlót még az idén Magyarországra akarják telepíteni, és a Vona-Gyurcsány paktumot már megkötötték, hogy a migránsokat nekünk kell betelepíteni, nem lesz miből támogatni a családokat, és fizetni a nyugdíjakat.”  

Orbán, mint megannyiszor már, végül leegyszerűsítette a helyzetet, és azt hangsúlyozta, hogy két jövő közül választhatunk: Soros jelöltjeinek a milliárdos hatalma és pénze az első, a Fidesznek Magyarország. Más út nincs.  

A miniszterelnök végül figyelmeztette híveit, hogy a fegyelmezettebb, kitartóbb oldalunkat kell mutatniuk, nem szabad elhinniük, hogy zsebben van a győzelem.