Ha a nők nem esnének ki évekre a munkából és nem maradnának egyedül szülés után, akkor talán több gyerek születne

„A természetes reprodukció helyreállítása nemzeti ügy, nem egy nemzeti ügy a sok közül, hanem a nemzeti ügy”

- mondotta Orbán Viktor tavaly, amikor 2018-at a családok évének nyilvánította. A kormány célja, hogy 2030-ra 2,1-re emelkedjen a születési ráta, vagyis az a szám, ami megmutatja, hogy a szülőképes korú nők átlagosan hány gyereket szülnek.

Magyarország tényleg sokat költ arra, hogy több gyerek szülessen, és a „népesedési akciótervnek” van is eredménye: a 2011-es mélypont (1,23) óta folyamatosan nő az arányszám, és a KSH friss adatai szerint „a 2017. évi termékenységi szint mellett 100 nő 150 gyermeket hozna világra élete folyamán, számszerűen egy gyermekkel többet, mint egy évvel korábban.” Azt még a KSH is megjegyzi, hogy ez azért nem rohamos növekedés.

A családtámogatási rendszer eredményeit és kudarcait nemrég alaposan körbejártuk, és az egyik tanulság éppen az volt, hogy még mindig sok az ellentmondás és a bizonytalanság a rendszerben, miközben abban hatalmas az egyetértés, hogy ennél aztán semmi nem fontosabb.

Mivel a kormány céljai és módszerei folyamatosan alakulnak, ezért nagy segítség lehet a döntéshozóknak a kutatás, amelyet a szép hosszú nevű Ampók Alapítvány a Kisgyermekeket Nevelő Családok Lelki Egészségéért és a Norvég Emberi Jogi Központ végzett közösen. Összehasonlították a két ország szabályozási rendszerét, beazonosították az előnyeiket és hátrányaikat, és 

olyan szakpolitikai lépésekre tettek javaslatokat, amelyek Norvégiában már beváltak, és Magyarországon is működhetnének.

A Norvég Alap támogatásával futó projekt keretében készítettek egy tévéreklámot, ami az apa főállású szülőként történő otthon maradását népszerűsíti, illetve megjelentették az eredményeiket összegző kis könyvet, amely a honlapjukon elolvasható. Ebből most csak három konkrét javaslatot emelünk ki.

Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy Norvégia családpolitikáját – mint a skandináv államokét általában – három fő cél határozza meg: 

  • a család és a munka összeegyeztetése; 
  • a fizetett és fizetetlen munka (vagyis kb. a házimunka és a gyerekkel kapcsolatos teendők) nők és férfiak közötti egyenlőbb megoszlása; 
  • és a gyermekek érdekeit alapul vevő gyermekgondozási megoldások.

Norvégiában a családpolitikának nem az az elsődleges célja, hogy minél több gyerek szülessen, de a kutatás szerint ez a szabályozási környezet pozitív hatással van a termékenységre, a nők körében a születési ráta 1,62, vagyis látható mértékben magasabb még az elmúlt évek alatt sokat nőtt magyarországi aránynál is.

De akkor nézzük a konkrét felvetéseket!

1. Szülés után legyen könnyebb visszamenni dolgozni

A tanulmány szerint szükség lenne a szülés után otthon tölthető, támogatott gyermekgondozási idő lerövidítésére. A norvég nők kevesebb mint egy évet vannak otthon, míg a magyar nők számára természetes, hogy az óvodáig, három évig otthon maradnak, de két vagy három gyerek vállalása esetén ennél is hosszabb időre kieshetnek a munkából. A norvég nők ezzel szemben jó eséllyel vissza tudnak menni dolgozni két gyermek születése között is.

„Fontos lenne garantálni, hogy ha Magyarországon az anyák rövid időre – akár már következő gyermekükkel terhesen is – vissza szeretnének menni dolgozni, akkor ne veszítsenek el kedvezményeket”

- hangzik a javaslat. Norvégiában egy évnél rövidebb idejű a szülés utáni támogatott szabadság, de a szerzők szerint „Magyarországon drasztikus lépés lenne ilyen mértékűre csökkenteni”, ezért két évnyi gyermekgondozási szabadságot javasolnak, de úgy, hogy akik nem tudják vagy kívánják a gyermeküket bölcsődébe íratni, azok kaphassanak további támogatást.

2. Az apák legyenek többet a gyerekkel

Az apák gyermekgondozási szabadságra vonulása nem szünteti meg önmagában az egyenlőtlenségeket, de jó hatással van a fizetett és fizetetlen munkák igazságosabb elosztására családon belül, a norvég „apakvóta” bevezetése pedig a nők munkaerő-piaci aktivitására is kedvező hatást gyakorolt. Utóbbi azt jelenti, hogy a szabadság egy része kizárólag az apák számára van fenntartva, és ha a férfi nem veszi igénybe, akkor a lehetőség elveszik.

Apró részkérdés, de sokat jelenthet, ha az apák közvetlenül a szülés után tudják segíteni a gyermekágyas anyát és az újszülöttet. Az erre vonatkozó javaslat, hogy 

az apai szabadságot, amelyet a szülés utáni két hónapban köteles kiadni a munkáltató, emeljék fel ötről tíz munkanapra. 

Az ilyen célú apai szabadság Norvégiában és a legtöbb skandináv országban is két hét.

3. Több és jobb és rugalmasabb bölcsőde

Bár ezek őrülten vitatott kérdések, de a tanulmány abból indul ki, hogy a nőknek jót tesz, ha vissza tudnak térni a munka világába, amikor erre igényük van; illetve a gyerek szocializációját is ösztönzi, ha 18-24 hónapos kora között elkezd bölcsibe járni. Ehhez képest a magyar valóság úgy néz ki, hogy a jó bölcsődékbe nagyon nehéz bekerülni, és a kevés férőhely miatt pláne elutasítják azt a jelentkezőt, aki csak félnapos szolgáltatást venne igénybe - pedig nyilván sokan vannak, akiknek épp erre lenne szükségük.

Ezeken a problémákon nem túl meglepő módon azzal lehetne segíteni, 

  • ha több férőhely lenne, 
  • ha rugalmasabb időbeosztásban fogadnák a gyerekeket, 
  • és ha támogatást kapnának azok, akik ilyen vagy olyan okból (például a kevés férőhely vagy a rugalmatlan időbeosztás miatt) magánbölcsődékbe íratnák a gyereküket, de nincs elég pénzük.

A javaslatok között szerepel még az alanyi jogon járó juttatások felülvizsgálata, a női munkavállalók és a munkaadók közötti bizalom növelése, illetve a gyed extra szigorítása. Az összefoglaló tanulmány szerzői - Füstös Mónika, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktorandusza és Sáfrány Réka, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szakértője - abban bíznak, hogy „érdemi párbeszéd indulhat meg a döntés-előkészítésért felelős szereplők, állami és nem állami szervek között”. 

Szerintük ez hozzájárulhatna a magyar támogatási rendszer bővítéséhez és többdimenzióssá tételéhez, ami nélkül a kedvezőtlen demográfiai trendeket nem lehet megfordítani.

„Ehhez szükséges, hogy mindkét szülő egyaránt fontosnak tekinthesse a szerepét a családban; hogy mind az apáknak, mind az anyáknak legyen lehetősége a gyermekkel minőségi időt tölteni, valamint saját fizetett munkáját a legmagasabb szinten ellátni.”

A címlapi kép ebből a svéd fotósorozatból van.