Nemrég jelent meg Galló Béla politológus könyve Szili Katalinról, aki szocialista házelnökből lett a Miniszterelnökség munkatársa, egymilliós fizuért. A kvótanépszavazáson természetesen nemmel szavazott, a kampányban pedig fideszes fórumon is fellépett.

Ezek után nem nagy fordulat, hogy Schmidt Mária közalapítványa adta ki a róla szóló könyvet, amelynek előszavában a szerző reményét fejezi ki, hogy „az elfogulatlan olvasó értékeli majd ezt a tárgyilagosságot”.

A tárgyilagosság rögtön az ajánlóban kiütközik:

„Aki ismeri őt, tudja, Szili kivételes képességekkel rendelkezik. Egyik titka a kikezdhetetlen embertisztelet. Nemcsak azokat tartja fejben, és ajándékozza meg figyelmével, akikkel egy oldalon küzd, de mindenkor és szelíden azokat is a keresztnevükön szólítja, akikkel vitája van.”

Már ez a rövid összefoglalás sem kerüli meg a kényes kérdést:

„Hogyan teremthet valaki értéket, és lesz meghatározó szereplője demokratikus közéletünknek, ha politikai pályája még a Magyar Szocialista Munkáspártban indult?”

De aztán azzal zár, hogy

„Pályaíve és teljesítménye a demokratikus magyar baloldal egyik sikertörténete.”

A Fideszig ívelő sikertörténetet egy hét múlva Schmidt Mária mutatja be a Terror Házában.