Olyan undorító dolgot talált egy kismama a füredi Tescóban vett csirkemellben, hogy mi sem merjük megmutatni a címlapon
2017 január 12., 14:29
A hollandoknak már nem kell, de mi két kézzel lapátoljuk magunkba a hibrid csirkét
2050-re az előrejelzések szerint 9 milliárd ember fog élni a Földön. Ez nagyon komoly élelmezési kérdéseket vet fel, melyek megoldásában komoly szerepe lehet a baromfiágazatnak is. Nagyjából ez volt a felütése annak az eseménynek, melyet Baromfi Világnap néven rendeztek csütörtökön a a városligeti Vajdahunyadvárban. Mivel a találkozón elsősorban szakmabeliek vettek részt - nahát -, úgy készültem, végre megtudom, mitől gyanúsan nagy néhány csirkemell, mik okozzák azokat a borzalmakat, melyeket néha a hús belsejében találunk, és hogy hogyan áll az alternatív gazdaságok jövője. Nem pont azt kaptam, amit vártam, de néhány dolgot tényleg megtanultam.
„Az állatvédők nyomására egyre keletebbre szorul az ágazat”
- hangzott el a konferencián, ami tulajdonképpen annyit tesz, hogy az országos és az uniós rendelkezések miatt, illetve civil szervezetek és a társadalom nyomására a jobb helyeken már nem lehet élhetetlen körülmények között tartani az állatokat. Ráadásul európai uniós tervek szerint 2025-től csak olyan tojást lehet majd árulni, mely alternatív gazdaságból érkezik. Ez még a teremben is hallhatóan kisebb felháborodást keltett, néhány sorral mögöttem valaki félhangosan be is nyögte: „szaros tojást”. Ebből viszonylag gyorsan rájöttem, hogy túl skandinávra volt állítva az agyam, amikor arról ábrándoztam, hogy boldog csirkékről is hallok majd, de mentem volna vegán fesztiválra inkább, ugye.
A szigorúan szakmai, az olyan egyszerű halandó számára, mint jómagam, már érthetetlen témákat megelőzően a szakemberek sorra vették, kik és mik jelentenek fenyegetést a baromfisok megélhetésére, az ágazat fejlődésére.
A rendezvény tanúsága szerint az ágazatra fenyegetést jelentenek tehát:
- A radikális állatvédők, akiket csak a jó ég tudja, ki pénzel. Ráadásul „kiszámíthatatlanok”, és befolyásolják a nagy áruházláncokat. (Semmiképp sem összekeverendők a szimpla, rendes állatvédőkkel.)
- Az EU. Jönnek a szigorú szabályaikkal, meg az állatjóléttel, nem könnyű megfelelni nekik. (De az jó lenne, ha több pénzt adnának.)
- A milleniálok, akik azt hiszik, mindent jobban tudnak.
- A környezetvédelmi problémák.
- Az antibiotikumok, mert félnek az emberek, hogy az elfogyasztott baromfiban túl sok van belőlük, és ez veszélyes lehet az egészségükre.
- A lassú növekedésű genotípusok (slow-growth vagy boldog csirke).
- A brazil export.
Az egyik előadó, Jim Sumner, az amerikai baromfi- és tojásexport tanács elnöke szerint szintén probléma, hogy rengeteg tévhit vert gyökeret az emberek fejében, ilyen például az, hogy hormonnal tömik a csirkéket, hogy gyorsabban növekedjenek. Ezt egész egyszerűen mítosznak nevezte, és megjegyezte, a felmérések szerint az amerikaiak 76 százaléka ebben a hitben él. Szintén sokan vetik fel, hogy nem elég humánus módon vágják le a csirkéket, mondván, a tényleges leölés előtti kábítás nagyobb szenvedést okoz az állatnak, mint maga a levágás. El kell kábítani az állatot? Hát persze, hogy el kell, állítja Sumner, aki nevetve említette meg, mégis honnan tudják a magukat humánusnak tartó értetlenkedők, mit érez az állat, amikor elkábítják? A ketreces tartást is a védelmébe vette, szerinte teljesen téves elképzelés, hogy az alternatív gazdaságokban, szabadon tartott baromfi jobban érzi magát, a tyúkok ugyanis „szeretnek közel lenni egymáshoz”. Másképp nem is tojnának ugyanis. Az antibiotikumok használatával kapcsolatos aggodalmakat - mint mondta - azzal szokta lenyugtatni, hogy megkérdezi az okvetetlenkedőket, a gyereküknek szoktak-e adni, amikor betegek? Na ugye. Kiderült, hogy a madárinfluenza, ami jelentős károkat okoz az ágazatnak, szintén túl van kicsit lihegve.
Az állatok szabad tartásáért küzdők Sumner szerint nem tudják, hogy az így élő baromfik sokkal jobban ki vannak téve a betegségeknek. Azt képzeljük el, hogy Hollandiában például csak és kizárólag, 100%-ban lassú növekedésű baromfit szabad csak árulni, ami szerinte őrület. Persze megtehetik, hiszen nekik nem gond, hogy többet fizessenek a nagyobb költséggel nevelt állatokért (sic!). A hollandok agyát ráadásul annyira átmosták a civil szervezetek, hogy a brojler csirkéket robbanó csirkének (plofkip) nevezik.
Miért bántják ilyen sokan a luficsirkét?
A brojler csirke ezen a konferencián egyértelműen a jövő zálogaként szerepelt, de szélesebb körben meglehetősen ellentmondásos az intenzív tartástechnológiával nevelt szárnyasok megítélése.
Abban az előadóknak igazuk volt, hogy rengeteg hülyeség kering róluk, és abban is, hogy olyan helyeken, ahol konkrétan éheznek az emberek, kimondottan előnyös, hogy már 7-8 hetes korukban levághatóak.
Ahhoz, hogy a 2-2,5 kg-os vágósúlyt ilyen fiatalon elérjék, nagyon precízen kell hizlalni őket, így a takarmányozásuk kulcskérdés a brojlereket nevelő gazdaságokban. Hogy minél hatékonyabb és intenzívebb legyen a termelés, az állatokat oltják, és ha szükséges, antibiotikumokkal kezelik. Csúfneveiket (luficsirke, robbanós csirke) annak köszönhetik, hogy irreálisan gyorsan híznak, naponta akár 50 grammot is.
A témában azonban még itt is szó esett arról, milyen problémákat okozhat a genotípus változása. Erről a Pannon Egyetem Georgikon Karának egyetemi tanára, dr. Dublecz Károly mondott kimondottan érdekes dolgokat. Mint mondta,
a genetikai előrehaladással csökken a baromfi ellenállóképessége, és megjelennek a húshibák, az elváltozások a mellhúsban.
Ilyen például a fehér csíkozottság, ilyet biztosan mindenki méregett már ferde szemmel a konyhapultján. A jó hír az, hogy ez például csak esztétikai hiba, az emberi szervezetre veszélytelen elváltozás. Szintén a brojlerek betegsége a mell elfásodása (wooden breast condition), ilyen hús is sokak elé került már biztosan. Ez az, amikor furcsa, megvastagodott, száraz részt látunk az izomszöveten. Egyelőre úgy tartják, a vénák gyulladása vezet az izomszövet betegségéhez, ami látványnak sem utolsó.
A hollandok még csinálják, de már csak másokkal etetik meg
Az amerikai szakember által emlegetett változás, mely Hollandiában történt, egy viszonylag intenzív kampány eredményeképp született meg. Jim Sumner úgy fogalmazott, az NGO-k nyomására tiltották ki a brojlereket a szupermarketekből, de a valóság ennél azért összetettebb. Hollandiában elképesztően sok baromfitelep működik, és a csirkefogyasztás is kiemelkedő: 2014-ben egy holland egy év alatt 18,4 kg-ot evett meg belőle. Ennek a mennyiségnek 90-95 százaléka intenzív tartástechnológiát alkalmazó telepen nevelkedett. 2001-ben egy Wouter Klootwijk nevű oknyomozó újságíró, aki elsősorban az élelmiszeriparral foglalkozott, tévés műsora egyik epizódját a hollandiai csirkegyárnak szentelte, ekkor született meg a plofkip, azaz robbanós csirke kifejezés. Az adás akkor visszhang nélkül maradt, de a kifejezést elővették 2012-ben, amikor a változások elkezdődtek. Ekkor szállt rá az ágazatra a Wakker Dier nevű, független állatvédő szervezet, és nagyon intenzív kampányba kezdtek a brojlerek ellen.
A szupermarketláncokat megszégyenítéssel próbálták rávenni, hogy ne áruljanak ilyen baromfit, és viszonylag gyorsan célba is értek, az országban működő három legnagyobb lánc már 2013-ban bejelentette, hogy „plofkip-mentessé” válnak.
Brojlereket azonban továbbra is nevelnek, csak éppen exportra.
Úgy lapátoljuk magunkba a hibrid csirkét, mintha nem lenne holnap
Az egyik legmegdöbbentőbb dolog, amit a konferencián megtudtam, hogy az egy főre jutó brojlerfogyasztásban a magyarok a 4.(!) helyen állnak. Csak az amerikaiak, a brazilok és az argentinok esznek belőlük nálunk is többet. Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy a brojler olcsó, az alternatív tartású, tanyasi csirkék jóval drágábbak. Maga a húsfogyasztás mértéke még mindig ijesztő mértékben növekszik a világon, és ez a tendencia várhatóan csak erősödni fog. Magyarország az exportot tekintve is előkelő helyen áll, 2000 óta ebben is nagyot fejlődtünk. Ugyanakkor, ahogy azt már említettem a fenyegető tényezők között, az ágazat szereplőinek meglehetősen komolyan fejfájást okoz a brazil export. A Baromfi Termék Tanács más fórumokon is hangoztatta, hogy véleményük szerint a dél-amerikai baromfihúsok behozatala az uniós baromfiágazatot és a fogyasztókat is veszélyezteti. Brazília a világ legnagyobb csirke-exportőre, az Európai Bizottság pedig arra készül, szabadkereskedelmi megállapodást köt az országgal. Csakhogy egy évvel ezelőtt kirobbant a húsbotrány: a brazil hatóságok súlyos szabálytalanságokat találtak az ország legnagyobb húsfeldolgozó vállalatainál. Az ágazatban érintettek szerint Brazília ráadásul jogtalan előnyt élvezne az uniós országokkal szemben, mert nekik nem kell betartaniuk a ránk érvényes, szigorú előírásokat.
A nemzetközi szintű Baromfi Világnap bevezetését a Baromfi Termék Tanács kezdeményezte. A világnap megtartását az Európai Baromfi-feldolgozók és -kereskedők Szövetsége (avec), a Nemzetközi Baromfi Tanács (IPC) és a tudományos baromfis világszervezet (WPSA) is támogatja.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.