Magyarországon évtizedek óta téma, hogy kevés gyerek születik, elég csak megnézni a népszámlálási adatokat: az ország népessége 2011-ben már 10 millió alá csökkent. Az Orbán-kormány politikájában a gyerekvállalás ösztönzése 2010 óta téma, a miniszterelnök azonban az áprilisi választások utáni rádióinterjújában jelezte, hogy még jobban rá fognak kapcsolni, azt akarja, hogy több gyerek szülessen az országban, és ehhez megállapodást szeretne kötni a magyar nőkkel.

A kormánynak már így is rengeteg olyan intézkedése volt, amelynek a célja a gyermekvállalás ösztönzése: családi adókedvezményt vezettek be, bölcsődenyitási programot indítottak, a háromgyerekes családoknak pedig tízmillió forinttal támogatják a lakásvásárlását.

Oké, de egyáltalán meg tudják hozni a gyerekvállalási kedvet ezek az intézkedések? Mitől vállal valaki több gyereket? Mi köze ehhez a kormánynak, mi az egészségügynek, mi a férfinak, és mi a nőnek?

Ezekről a kérdésekről szervezett konferenciát szerdán a TASZ. Egy tucat különböző hátterű előadó beszélt, az általuk mondottak közül szemezgetünk.

Mi történt korábban? Milyen főbb törekvések voltak már Magyarországon a születésszám növelésére?

„Amikor a kérdést megkaptam, rögtön tudtam, hogy ez a Ratkó-korszak” - kezdte az előadását Pető Andrea, az MTA doktora, a CEU oktatója. Ez volt az a 9 hónapos időszak az 50-es években, amikor megtiltották az abortuszt az országban, és

amikor olyan mértékben emelkedett meg hirtelen a gyermekszületések száma Magyarországon, mint soha azóta.

Ahhoz viszont, hogy ezt elérje, brutális eszközöket alkalmazott az akkori kommunista kormány. Az, hogy a terhességmegszakítást 1952 augusztusától nem engedélyezték, csak az egyik lépés volt. Emellett „hatalmas” propagandakampány indult az anyaságkultusz erősítésére,

az abortuszt pedig olyan szinten kriminalizálták, hogy a rendőrségeken kellett térképet vezetni róla, az abortőrökből pedig közellenség lett.

A szülésekért az állami propagandában a nők voltak felelősek, a férfiak szerepe alig került elő.

Pető Andrea szerint most már látszik, hogy a születésszám ugyan tényleg megnőtt, de ez nem segített a népességproblémán: ezek ugyanis előrehozott szülések voltak, azaz aki akkor szült, később már nem vállalt olyan mértékben gyereket, a születésszám pedig újra elkezdett csökkenni.

Ráadásul Pető szerint az abortuszok sem maradtak el, éppcsak nem jelentek meg a hivatalosok statisztikákban, azokat bújtatva végezték, és az került előnybe, akinek pénze és kapcsolatai voltak. „Az anyák nem döntöttek később is gyerekvállalás mellett, így ez egyszerűen csak egy nagyon népes generáció lett” - mondta.

Mik azok a szociálpolitikai intézkedések, amelyek tényleg segíthetik a gyerekvállalást?

„A szociálpolitika az állami újraelosztó rendszer: az állam beszedi az adókat, majd egy más logika alapján újraosztja, akár pénzben, akár szolgáltatások útján” - mondta Szikra Dorottya, az MTA főmunkatársa, az ELTE docense. Ha a családokat akarja az állam támogatni, akkor nyithat például bölcsődéket vagy költhet többet egészségügyre.

Szikra három fő szempontot emelt ki, amelyek mentén az állam hathat a gyermekvállalási kedv növelésére:

• A nők munkahelyi előremenetelének, elhelyezkedésének támogatása.
• A magas színvonalú szolgáltatások, például bölcsődék elérhetővé tétele.
• Az apák szerepvállalásának elősegítése.

Mindhárom területen van mit fejleszteni.

Szikra szerint hiába fejleszti a kormány már évek óta a bölcsődéket, még mindig csak a gyerekek 16 százaléka jár bölcsibe, és hosszúak a várólisták, azaz nem mindenki számára van hely.

Ráadásul 10-ből 6 házasság válással végződik, ennek a megelőzésén szintén tudna segíteni az állam, ha több pénzt fordítanának a családsegítő szolgáltatásokra, akár pszichoterápiára. Mert ha a párok elválnak, abból nem lesz második, illetve harmadik gyerek.

Az apákat szerepvállalását pedig legjobban az olyan apakvótákkal lehet ösztönözni, amelyek csak nekik járnak, azaz nem adhatóak át az anyáknak. Magyarországon ez mindössze pár nap, más országokban akár több hónap. „A kimutatások szerint ez megerősíti a kapcsolatot a gyerekkel, és a család egyben tartását is” - mondta Szikra.

De ehhez kell egy olyan légkör is, amely azt közvetíti, hogy nem ciki férfiként gondoskodó munkát végezni.

„Az nem igaz, hogy ha több pénzt rakunk a családpolitikába, akkor a másik oldalon kijön a több gyerek” - mondta a kutató. Ha így lenne, akkor 2010 óta ugrásszerűen meg kellett volna nőnie a születésszámnak, és nem az látszódna, ami egyébként látszódik: hogy a társadalom alsó és felső rétegeiben születik a legtöbb gyerek. Helyette komplex szolgáltatásokra, az apák gondoskodó szerepének erősítésére és támogató szociálpolitikára van szükség.

Szikra kérdésre még azt is hozzátette, hogy hiába támogatja a kormány a nagycsaládos modell szerint a harmadik gyerek megszületését kiemelkedően, valójában szerinte nem ott van a gond: a második gyerek az, aki nem akar jönni.

Milyen munkaerőpiaci változtatás kell ahhoz, hogy nőjön a gyerekvállalási kedv?

„A nők elsősorban dolgozni szeretnének, és ennek függvényében látják a gyermekvállalás kérdését is” - mondta Vajda Róza, az MTA munkatársa. Szerinte egy friss felmérés is azt igazolja, hogy a megélhetési gondok jelentik a gyermekvállalás fő akadályát.

„A rossz munkakörülmények és az otthoni tehervállalás egyoldalúsága miatt ellentétbe kerül egymással a nők anyasága és a munkájuk” - mondta.

Erre még a politika is ráerősít, amikor a nőkre elsősorban gondoskodó szerepkörben számít, és szembehelyezi egymással a munkavállalást és a gyerekválllalást, utóbbit tekintve a nők elsődleges feladatának. Pedig Vajda szerint ez egy téves gondolat.

A nemzetközi felmérések épp azt mutatják, hogy ott magasabb a gyermekvállalási kedv, ahol növekszik a nők foglalkoztatottsága, és egyenlőbb a férfi-női munkavállalás.

Ezzel szemben a magyar nők jelentős része választani kényszerül: vagy dolgozik, vagy gyereket nevel. Már ha egyáltalán választhat, sokaknak ugyanis nincs képzettsége, emiatt pedig munkája se, mások pedig egyszerűen belemenekülnek a gyerekvállalásba azért, mert nem tudnak elhelyezkedni. Később viszont még annyira sem fognak tudni.

Ezek a nők Vajda szerint függővé válnak: a férjük jövedelmétől vagy a szociális transzferektől.

„Éppen ezért sokan a gyerekvállalásban a szegénység és a kiszolgáltatottság kockázatát látják” - mondta.

Ezen szerinte a zagyva kormányzati üzenetek sem segítenek, hiszen egyszerre van szó a nők munkába állításáról, közben pedig a munkavállalók jogainak megnyirbálásáról is. Szerinte az államnak a munkaerőpiacra való belépést, és az ott való megmaradást kell segítenie. Képzéssel, mentorálással, a munkaügyi központok szolgáltatásinak bővítésével, az elbocsátással szembeni védelem biztosításával.

Mi a teendő az egészségügyben?

Az egészségügyben tapasztalható helyzetről két előadó is beszélt. Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház igazgatója azt mondta, szerinte a magyar egészségügyben sokkal nagyobb a betegek biztonsága, mint a biztonságérzete, a házi- és gyerekorvosi rendszer például magas színvonalú, és a koraszülési ellátások is kifejezetten jónak mondhatóak az országban.

Velkey szerint az esélyegyenlőtlenség az, ami magas, az az, hogy ki milyen ellátást kap, nagyban függ attól, hogy hol lakik és milyen az anyagi helyzete.

Ahol pedig még gondok vannak, az a kommunikáció: mi jár és mi nem jár egy kórházban, vagy hogy egyáltalán hogyan néz ki egy betegút.

A szabad orvosválasztás például sehol sincs ingyen, szerinte az igenis pénzért jár, ha az éjszaka közepén a választott orvost be kell hívni a kórházba levezetni a szülést. „Ha ezt nevén nevezzük, végiggondoljuk, akkor a paraszolvencia kitisztítható lenne” - mondta. A hálapénz ugyanis szerinte megalázó, orvosnak és betegnek egyaránt.

Az első szüléssel kapcsolatos élmény pedig nagyon nagy hatással van a születésszámra: ha rossz, akkor a nők akár úgyis dönthetnek, hogy nem vállalnak be több gyereket.

Erről beszélt Lőrincz Katalin, a Másállapotot a szülészetben Mozaglom aktivistája. Ő anyák élményeiből olvasott fel, akik arról meséltek, hogy az orvos kékre könyökölte a hasukat, vagy a szülőágy úgy volt beállítva, hogy a folyosóról mindenki láthatta a terpeszben lévő anyát.

„A szülés körülményeit jobbá kell tenni” - mondta.

Szerinte van egy sor dolog, amit már holnaptól meg lehetne változtatni, például, hogy a nő megválaszthassa a neki legmegfelelőbb testhelyzetet, ne legyenek nyitva hagyott ajtók, vagy beszólások a szülések közben. Vagy hogy legyen elég steril ruha, ha az apa be akar menni a kórterembe.

Mi köze a férfinak a gyermekvállalási kedvhez?

„A gyerekvállalás nem női ügy, és nem is férfi ügy, ez közös ügy” - mondta Szél Dávid pszichológus. Szerinte már az is problémás, hogy csak a születésszám növeléséről van szó, és nem arról, hogy a gyerekek milyen körülmények között és hogyan élnek, vagy ki gondozza őket.

„Hiába akar egy apa otthon maradni, nem feltétlen teheti” - mondta. Hogy miért?

• A munkája sok esetben pótolható, ő pedig kirúgható.
• Ha zsebbe kapja a pénzt, akkor ez a kérdés fel sem merülhet.
• Vagy egyszerűen annyival többet keres a nőnél, hogy az a bevétel nem eshet ki, és szimplán anyagi döntés születik.

Szél szerint a mélyszegénységben és a felső középosztályban is előállhat az a helyzet, hogy az apák nincsenek a gyerekeikkel. A szülők pedig nem is ismerik egymást szülőként:

Az állam mindössze öt nap együttlétet biztosít nekik a gyerekszületés után, aztán pedig minden este ott találják magukat fáradtan az ágyban, és nem fognak tudni egymással mit kezdeni az új, szülői szerepükben.

Mi a helyzet a szegénységgel, mitől érezze magát biztonságban egy fogyatékkal élő gyereket nevelő szülő?

Mindez ráadásul csak a jéghegy csúcsa. L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány vezetője azt mondta, a leszakadó térségekben ott kellene kezdeni a beavatkozást, hogy

a gyerekét váró anyuka ne éhezzen.

Ezek a területek viszont egyáltalán nem gyerekbarátok, korai fejlesztésre lehetőség csak a nagyobb településeken van, pedig a szegénység inkább a kistelepülésekre jellemző. A kormányzati szlogenek, a részmunkaidős állásokról szóló ígéretek pedig számukra értelmezhetetlenek, CSOK-ot nem kaphatnak, a környékükön pedig még elég tanár sincs az iskolákban.

Csordás Anett, a Lépjünk, hogy Léphessenek Közhasznú Egyesület elnöke pedig arról beszélt, mennyire kevés az a segélynek számító pénz, amit havonta az állam a fogyatékos gyermeküket nevelő anyáknak fizet azért, mert a nap 24 órájában a folyamatos ápolást igénylő gyermekük mellett vannak.

„Magyarországon jelenleg 45 ezer ember ápolja otthon a beteg hozzátartozóját. Ezért a 24 órás munkáért segélyt kapnak, ez 29-59 ezer forint havonta” - mondta.

Ebből, plusz a családi pótlékból kettőjüknek kell megélnie. Ők azt szeretnék, ha ez legalább a minimálbért elérné.