Amikor négy éve a Canopy Growth megnyitotta az első kanadai kannabiszültetvényt egy Ottawa melletti, régi csokoládégyár helyén, már legális volt az orvosi marihuána, és csak idő kérdése volt, hogy rekreációs céllal legalizálják a fű fogyasztását, termesztését, forgalmazását.

Justin Trudeau miniszterelnök tavaly áprilisban jelentette be, hogy betartja a kampányígéretét, és legalizálja a marihuánát. Piaci elemzők már akkor azt várták, hogy a szabadidős marihuána árusításából 2021-re 6 milliárd kanadai dolláros bevétel származik majd, az orvosi és a szabadidős eladások pedig összesen 575 tonnára rúgnak. Az ország legnépesebb tartományának, Ontariónak a pénzügyminisztere már tavaly azt mondta: félő, hogy a legalizáció után annyira megnő majd a kereslet a fű iránt, hogy nem tudják majd kielégíteni.

Amit viszont a Canopy Growth sem látott előre, az az, hogy hirtelen el fogják árasztani a külföldi látogatók: politikusok és rendőri vezetők érkeztek Jamaicából, Németországból, Dániából, Hollandiából, Görögországból és Ausztráliából, orvosok jöttek Új-Zélandról, Brazíliából és Chiléből, illetve annyi befektető és bankár látogatott el az ültetvényre, hogy a cég néha már kénytelen születésnapok alapján csoportokra osztani az érkezőket, illetve minden falra és ajtóra ablakot szereltek. Hasonlóan járt a nyomukban haladó Aphria Inc, a Horizons Marijuana Life Sciences ETF és az Aurora Cannabis Inc.

Közben el is kezdték fújni a tőzsdei lufit, sok befektető máris profitált kannabiszrészvényeken. A Canopy Growth jelenleg egyike a kb. 100 kanadai legális orvosimarihuána-gyártó cégnek, de a piac harmadát leuralta, 2016 óta ott van a torontói tőzsdén, a múlt hónapban pedig a világ első kannabisz-előállítójaként jelent meg a New York-i tőzsdén.

Elhárult a legális füvezés utolsó akadálya

Csütörtökön a kanadai szenátus – konzervatív szenátorok tiltakozása ellenére simán – 56-30 arányban megszavazta a rekreációs célú marihuánafogyasztást legalizáló C-45-ös törvényt, ezzel nincs több komoly akadály azelőtt, hogy Kanada legyen az első G7-es, sőt az első G20-as ország, ami nemzeti szinten legalizálja a füvezést. A döntés azért tartalmazott néhány módosítást, amik ügyében majd az alsóháznak kell döntenie: a szenátus szigorúbban szabályozná a könnyűdrog-hirdetéseket, illetve a tartományokra bíznák, hogy eldöntsék, a lakosok termeszthetnek-e otthon füvet, de a kormány javaslata szerint otthon mindenki legfeljebb 4 tő kannabiszt termeszthetne. A tartományok dönthetik el azt is, hol és milyen formában történhet a fűárusítás.

Még mindig nincs meg a konkrét dátum, amikor már simán rá lehet otthon gyújtani egy jointra. Ginette Petitpas Taylor egészségügyi miniszter idén korábban azt mondta, a piacra csak pár hónappal a törvény hatályba lépése után vezetik be a füvet, mert az új ellátási rendszernek idő kell majd ahhoz, hogy megfelelően működjön. Bár az eredeti tervek szerint már júliusban elindult volna a szmokizás, néhány tartomány vezetése és rendőrségi erők is közölték, hogy több idő kell nekik a felkészülésre.

Bár a liberálisok, akik 2015-ben kampányoltak a legalizációval, azt mondják, az új törvénynek hála nem jutnak majd droghoz a fiatalkorú fogyasztók, illetve a könnyűdrog-kereskedelemhez kapcsolódó bűncselekmények száma is csökkenni fog, azt valójában még senki sem tudja, hogy a fogyasztásra és a bűnözésre pontosan hogy hat majd ki az országos változás.

A füvet az utóbbi években több országban dekriminalizálták, és például Izraelben vagy Csehországban legálisan lehet venni orvosi marihuánát, de ekkora lépést még egy ország sem tett, leszámítva Uruguayt, ami már 2013-ban eljutott oda, ahova most Kanada, de az a változás valahogy nem váltott ki globális hatást. Még Hollandiában sem lehet nagy mennyiségben termeszteni és forgalmazni a füvet, pedig ott már 1976 óta lehet coffeeshopokban szívni. Az Egyesült Államokban is szövetségi szinten tilos birtokolni vagy terjeszteni a marihuánát, viszont az Orbama-kormány óta az állam tartózkodik a felhasználók elleni vádemeléstől abban a (jelenleg) 29 szövetségi államban, ahol az orvosi vagy a rekreációs célú fű fogyasztása legális, bár ennek a gyakorlatnak a Trump-kormány véget vetne.

Az első nagy ország, ami a szabadságot teszteli

„Egy darabig egy kicsit olyan lesz, mint egy science-fiction-kísérlet”

– mondta a Guardiannek Benedikt Fischer, a legnagyobb torontói pszichiátriai kórházának drogfogyasztási szakértője. „Ez a világon egyedülálló, mert először történik ilyesmi egy gazdag országban, és nem olyan, mint az USA-ban, ahol államok szintjén kísérleteznek. A legtöbb ember kb. észre sem veszi Uruguayt, úgyhogy a világ erre most tényleg odafigyel” – mondta.

Persze a nagy, országos kísérleti telepet a tartományonként változó szabályozások további kis laboratóriumokra fogja osztani, de lesznek nagyon fontos országos tapasztalatok: például már akkor, amikor Colorado állam öt éve legalizálta a marihuánát, a szervezett bűnözés reakciója az volt, hogy megnövelték a heroin- és egyéb keménydrog-készleteiket, ami egy egész országban egész más méretű reakciót fog jelenteni. „Vajon tényleg helyettesítőként működik, amivel a krónikus fájdalomtól szenvedők le tudnak jönni az opiátokról? Van pozitív hatása, vagy esetleg negatív következménye lesz, és több opiát lesz a feketepiacon? A fű tényleg kapudrog? Ezekre még nem igazán van válaszunk” – mondta az észak-amerikai opiátjárványra utalva dr. Larry Wolk, a kanadai állam egyik fő egészségügyi tisztviselője.

Bill Morneau pénzügyminiszter elmondta, hogy a hatóságoknak nehéz feladat, hogy kitalálják, milyen áron lehessen értékesíteni a marihuánát, ugyanis elég olcsónak kell lennie ahhoz, hogy kiszorítsa a feketepiacot, sőt az illegális kábítószer-árusokat rávegye, hogy váltsanak át a legális kannabiszüzletre, de nem lehet olyan alacsony az ár, hogy a fiatalok túl könnyen hozzá tudjanak jutni a szerhez. A terv szerint a füvet meglehetősen egyszerű csomagolásban árulják majd, és jellemzően olyan kormányzati testületeken keresztül értékesítik, amik már az alkoholkereskedelmet is ellenőrzik, bár ettől még nem olyan lesz vásárolni, mint töményt venni egy liquor store-ban, hanem inkább olyan, mint gyógyszertárba menni.

Steve Rolles a Transform nevű brit gyógyszerpolitikai agytröszttől a Guardiannek azt mondta, vannak félelmeik azt illetően, hogy az alkohol- és a dohánykereskedelemből nem szűrték le a tanulságokat, és elképzelhető, hogy olyan fogyasztásserkentő marketinggépezet épül majd a kannabisziparra, ami majd a kockázatos fogyasztási magatartásokat is ösztönzi. Kanada eddig lehetővé tette, hogy néhány fontosabb szereplő uralja az iparágat, ezek befolyása egy darabig számottevő lesz, de a hatóságok nyilván nem akarnak olyan nagy érdekeltségeket létrehozni, amik ellenállnak minden változásnak, amik végül a törvényt is megírják – véli Mark Kleiman, az amerikai marihuánaipar szakértője.

Nagy kérdés, hogy a fogyasztók milyen mértékben válnak kicsit, közepesen, nagyon függővé vagy semennyire sem. Raphael Mechoulam izraeli tudós, akit gyakran a „kannabiszkutatás keresztapjának” neveznek, úgy véli a fogyasztók kb. 10 százaléka lesz függő, ami kevesebb, mint az alkohol vagy a cigaretta esetében, de – mint mondta – egyes füvezőknél, akik hajlamosak a skizofréniára, korábban jelentkezhetnek a tünetek. Azt is vizsgálni fogja, hogy a sokat szívó fiatalok központi idegrendszerére hatással lesz-e a marihuána.

A kanadai rendőrségnek addig is ki kell találnia, hogyan tudja kiszűrni a beszívott sofőröket. Ez már most is nagy probléma a világon, függetlenül attól, hogy adott országban legális-e a fű, hiszen az ittas vezetésnél más a mérce, mint a betépett autósok esetén: sokkal nehezebb mérni a kannabisz által okozott érzékszervi károsodást, mint az alkoholnál, így a törvényi határ felállítása és betartatása is bonyolultabb. (Guardian, CNBC)