A palaetnológus Dougal Dixon még 1981-ben állította össze az Ember után című könyvét, melyekben azokat az állatokat mutatta be, melyek az ember kihalása után 50 millió évvel fognak élni a bolygón. A könyv most kapott egy új kiadást az amerikai piacon, ezért Dixonnal a Verge készített egy interjút. 

Dixon azt gondolta végig, hogy a ma élő állatoknak hogyan befolyásolja a mindennapjait, hogy az ember közelségében kell élniük, majd eljátszott a gondolattal, hogy ha kivennénk a képből a környezetpusztító élőlényt, az embert, akkor hogyan alakulna a többi élőlény evolúciója. Dixon fantáziája meglehetősen elszabadult a könyv lapjain, de azért az evolúció és az adaptáció alapjait igyekezett mindig figyelembe venni. Így született meg az őz méretűre megnövő nyúl, vagy a hosszú, vékony lábú ormányos vadász, amelyik a vízben állva tudná kiemelni a halakat. 

Dixon koncepciója szerint különösen a középtermetű rágcsálók terjednének el, például a nyulakból továbbfejlődő, őztermetű patások, vagy a ragadózó patkányok, melyek jóval nagyobbra nőnének meg a ma ismert példányoknál, és számos formában léteznének. 

Amikor megjelent az Ember után, sokan világvége könyvnek aposztrofálták, de Dixon szerint ez félreértés volt: ő arra akarta inkább felhívni a figyelmet, hogy az élet megy majd tovább az ember kipusztulása után, és nem számít, mennyi kárt tettünk. A bolygó tovább fog élni, és újra be fog népesedni. 

Dixon még a hatvanas években, fiatalon az apjával nézett tévét, és amikor épp egy környezetvédő szervezet a tigrisek megmentésére szólított fel, apja közölte, hogy nem kell megmenteni a tigrist, ha kipusztul, akkor majd jön más a helyére, így működik az evolúció. Gyerekként nem nagyon értett egyet a gondolattal, de később, ahogy biológiát kezdett tanulni, belátta, hogy apjának igaza volt. A hetvenes évek közepén kezdett el dolgozni a könyvön, az volt a célja, hogy megmutassa, az evolúció nem egy lezárt folyamat, hanem a jövőben is folytatódni fog.