Miklós magyar egyetemista, aki egy osztrák egyetemen tanul, ott ismerkedett meg Andrew-val, aki kenyai származású, és a családjával együtt költözött hat évvel ezelőtt Bécsbe, mert az édesapja állást kapott az ENSZ-nél.

Miklós múlt pénteken hazaugrott Budapestre egy hosszú hétvégére. Raijettel utazott, a visszaútra az utolsó vasárnapi vonatra, 17:40-re vett jegyet. A barátja szombaton úgy döntött, hogy egy napra utánajön. Andrew a Flixbus nevű buszcéget választotta, mert az olcsóbb a vasútnál, magához vette a szokásos papírjait és gond nélkül meg is érkezett a népligeti buszpályaudvarra.

Ez volt a könnyed baráti látogatásnak indult túra utolsó sikeres mozzanata.

Andrew nem osztrák állampolgár - még nem az, mert már jól áll az állampolgárság megszerzésének folyamatával - ezért szokás szerint a spéci személyi igazolványával plusz a lakcímkártyájával utazott. Ezt az igazolványtípust azok kapják Ausztriában, akik nem osztrák állampolgárok, de tartósan ott dolgoznak. Andrew igazolványát - mivel kiskorúként, a családjával érkezett az országba - az édesapja nevére állították ki, így az is szerepel rajta, hogy ő az ENSZ-nek dolgozik.

A papírjai - amikkel állítása szerint jó pár utat tett már meg az EU-n belül, minden esetben probléma nélkül - idefelé tehát biztosan megfelelőek voltak.

A problémák visszaúton kezdődtek. Andrew busza vasárnap délután ötkor indult. Hősünk közvetlenül az indulás előtt érkezett meg, de a buszsofőr nem fogadta el a papírjait. A Flixbusnál az a szabály - ami a jegyen is szerepel - hogy a nemzetközi járataikra csak érvényes útiokmánnyal, azaz útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal lehet felszállni. A buszsofőr viszont nem akarta érvényes személyi igazolványként elfogadni Andrew kártyáját. Ekkor pár osztrák utas próbált az egyetemista segítségére sietni: volt, aki megmutatta a saját személyijét a buszvezetőnek, hogy az lássa, szinte pontosan ugyanolyan a két okmány. Illetve megpróbálták elmagyarázni neki, hogy a tartósan ott élőknek ilyen a személyije. A sofőrt ez nem hatotta meg, ezért Andrew gyorsan leszállt a járatról, hogy ne támadjon felesleges feszültség.

Ekkor elvileg még odaérhetett a nem messze eső vasúti pályaudvarra, ahonnan a barátja is indult, ezért megpróbált taxit fogni. Három egymás után érkező taxis sem volt hajlandó felvenni, míg a negyedikkel végül eljutott a Keletibe, még pont időben. 

"Éppen össze is futottunk, sikerült jegyet vennie, felszálltunk, elindultunk, de ő nem váltott helyjegyet, míg én igen, ezért nem tudtunk egymás mellé ülni, ő egy sorral előrébb ült egy üres helyre"

- idézte fel Miklós. 

"Ez ment Győrig, amikor egy magyar rendőr és egy rendőrnő felszólította Andrew-t, hogy mutasson papírokat, illetve még egy magyar és egy osztrák rendőr állt mögöttük. Hozzáteszem, hogy egyenesen hozzá mentek oda, nem csak rutinellenőrzés-szerűen nézelődtek. Ezt amúgy furcsálltam, mivel sokszor jöttem már a vasárnap esti vonattal, Győrnél sose jönnek rendőrök, néha esetleg Hegyeshalom után osztrák rendőrök szoktak általános ellenőrzést végezni."

Andrew eddigre már, az átéltek hatása alatt kellemetlenül érezte magát: elmondása szerint több utas is úgy bámulta, mintha valami bűnöző lett volna, és az volt az érzése, hogy egyenruhások is csak a bőrszíne miatt foglalkoztak vele annyit. Amikor Miklós felajánlotta, hogy segít tolmácsolni a barátjának, elmondása szerint lekezelő modorban hessegették el, és angolul kérdezgették tovább Andrewt. A dolognak az vetett véget, amikor az osztrák határőr biztosította a magyar kollégáit, hogy ez valóban megfelelő okmány.

"Végül minden megoldódott, de azóta csak azon gondolkodom, hogy mikor lesz vége ennek az egész gyűlölködésnek. (...) Senki sem úgy születik, hogy azt gondolná a feketékről, hogy utálnia kellene őket, vagy hogy mind bűnözők. Frusztráló! (..) Nem tudok változtatni azon, hogy fekete vagyok. Mindegy, hogy mennyire igyekszem, az sem számít, hogy mindjárt megkapom az osztrák állmpolgárságot, attól még fekete maradok. Miért kell félelemben élnem vagy lehajtott fejjel járnom, mert nem vagyok fehér?"

- kérdezte Andrew a csetelésünk egy pontján. 

Az ügyben megkerestem a Flixbust. 

"Sajnáljuk, hogy utasunkat kellemetlenség érte, azonban úgy véljük, hogy az általunk kialakított rendszer összességében a hatékony és biztonságos utaztatást szolgálja"

- írták vissza. A kifejtős részben elmondták, hogy

"Utazásra olyan úti okmányok fogadhatók el, amelyek körébe kizárólag a személyi igazolvány és az útlevél tartozik. Ezeket egészítheti ki tartózkodási engedély vagy vízum, attól függően, hogy az adott személynek szüksége van-e ezekre a határátlépés során. Az általános ügymenet részeként a bemutatott okmányt az autóbusz vezetője az utas felszállásakor összeveti a jegyen szereplő adatokkal. Utasainkat az általunk kibocsátott jegyeken is emlékeztetjük arra, hogy az autóbuszra csak a nemzetközi utazáshoz szükséges érvényes papírokkal szállhatnak fel.
Amennyiben az utas nem EU-s állampolgár, a nemzetközi utazáshoz szüksége van az útlevelére. A schengeni országból származó tartózkodási engedély, vagy ehhez hasonló dokumentum csupán a vízum kiváltását teszik szükségtelenné.

Az ügyben érintett utas 1 perccel az indulás előtt érkezett az autóbuszhoz, majd útlevele hiányában egészségbiztosítási kártyáját mutatta fel az autóbusz-vezetőnek, amely önmagában nem elegendő a nemzetközi utazáshoz (tartózkodási engedély sem elegendő). A határon túli utazáshoz szükséges a megfelelő utazási okmány megléte is.

(...)

A járatot végző autóbusz-vezető az előírásoknak, valamint a fent felsorolt utazási feltételeknek megfelelően járt el, amikor úgy döntött, hogy az utazáshoz szükséges úti okmányok jelenlétének hiányában nem engedi felszállni az utast."

Ugyanezek a papírok az osztrák határőrnek tökéletesen megfelelők voltak.