100 éve a térség legmodernebb gázgyára volt, ma az ivóvizünket fenyegeti

Épp 104 éve nyitották meg ünnepélyesen Budapest egyik legnagyobb ipari telepét, az Óbudai Gázgyárat. A ma már a város belsejébe ékelődő területen 70 éven át, egészen 1984-ig állítottak elő szénből gázt Budapest számára. A gyárhoz tartozó lakótelep ma is a főváros egyik leghangulatosabb és könnyen besétálható lakóövezete, a gyár területének nagy része azonban a talaj szennyezettsége miatt nem látogatható szabadon, csak szervezett séták keretében.

A gázgyár megnyitása előtt Budapesten több kisebb telepről (Újpest, Buda, Ferencváros, Józsefváros) szolgálták ki a fogyasztók gázigényét, ezeket azonban a 19. században körbenőtte a város. Ezen kívül egyre több utcán jelentek meg a gázlámpák, és egyre több lakásba szereltek be gáztűzhelyet és bojlert. Éppen ezért a 20. század elejére a város vezetői felismerték, hogy az ellátás csak akkor maradhat zökkenőmentes és biztonságos, ha építenek egy nagy gázgyárat valahol a város peremén.

Fotó: Picasa

A mai Pók és a Mozaik utca között lévő, kb. 27 hektáros háromszögtelek tökéletesen megfelelt a kívánalmaknak, hiszen 100 éve ez még a város pereme volt, közel a Duna, és könnyen be lehetett vezetni a vasutat a területre. Ez azért volt fontos, mert a gyár szénből állított elő gázt, ezért nagy mennyiségű szenet kellett vasúton vagy hajón ideszállítani.

A gyár tervezésére egy svájci mérnököt kértek fel, ez volt a módja annak, hogy Budapestre hozzák azt a tudást, ami megalapozta a fejlett, nyugati gázgyárak hatékonyságát. Persze a zürichi Albert Weiss munkáját már két magyar, Bernauer Izidor gépészmérnök és Schön Győző mérnök segítették. Az üzem 1913-ra készen is állt, a termelési ciklus részeinek fokozatos beindítása után végül

1914. június 13-án meg is tartották a hivatalos megnyitót.

Az üzem innentől kezdve napi 250 ezer köbméter széngázt állított elő, melléktermékként pedig rengeteg kokszot és kátrányt, az üzem területén lévő dízel-aggregát pedig megkezdte az áramtermelést egész Óbuda számára.

A ma is működőképes áramfejlesztőFotó: Sarkadi Zsolt

Azonban a nyitóünnepség után alig több mint két héttel Gavrilo Princip Szarajevóban lelőtte Ferenc Ferdinánd koronaherceget, és nem sokkal később kitört a világháború.

A gázgyár szénellátásával eleinte nem volt probléma, azzal viszont igen, hogy egyre több munkást hívtak be harcolni a monarchia hadseregébe. A gyár ezért kezdett igazán küszködni, hiszen a munkások pótlására kivezényelt hadifoglyok nem értettek a gázgyártáshoz.

Gázgyári munkás ugyanis nem lehetett akárkiből, az itteni munka komoly szaktudást igényelt. A gázgyár meg is becsülte a dolgozóit: két lakótelepet is építettek, az aquincumi romok mögött egyet a munkásoknak, délen pedig egy másikat a gyár tisztviselőinek.

Ma mindkét lakótelepet meg lehet nézni, nagyon rendezettek, kicsit a Wekerle-telepre hasonlítanak. A munkástelepen 100 darab 1, 2 és 3 szobás lakást építtetett a főváros, és mindegyikhez ingatlanhoz tartozik egy kis veteményeskert is. Ezek a lakások az akkori fővárosi viszonyokhoz képest elképesztő luxusszínvonalt képviseltek, mindegyikben volt például saját vécé. A telepnek ezen kívül volt saját boltja, postája, vendéglője és munkáskaszinója is, ahol az éves Gázos Bálokat tartották.

A munkásoknak tehát elég jó soruk volt, remek körülmények között éltek a munkahelyüktől néhány méternyire, és a fizetésükre sem lehetett panasz. A gázgyár cserébe annyit várt, hogy rendesen dolgozzanak, és tartsák tisztán a portájukat. A lakótelepen azonban még azt is előírták, hogy piros muskátlit kell az ablakokba tenni, és egy munkáscsaládot már azért is kitehettek, ha nem gondozták ezeket a virágokat, vagy nem tartották megfelelő rendben a házuk környékét.

Így néz ki most a gázgyári lakótelep központi tere. Sok lakásban ma is régi gázgyárosok vagy a leszármazottaik laknak.Fotó: Sarkadi Zsolt

A munkástelep három, I. II. és III. csoportnak nevezett részén kívül a mai szemmel szinte villáknak látszó kertesházakból álló tisztviselőtelepre és a gyár déli részén lévő, az üzem több műemlékét is felújító Graphisoft Parkba (ami egy főleg tech-cégek által használt irodakomplexum) lehet szabadon bemenni, viszont oda, ahol a messziről is látható, a gyár szimbólumává vált 3 kátránytorony van, sajnos nem.

Ide csak az ingatlan fenntartójával előre egyeztetve lehet bejutni, vagy a Beyond Budapest gázgyári sétája keretében, ami nemcsak a lakótelepeket és a Graphisoft Parkot, de a lezárt részt, sőt a három felújított kátránytornyot is útba ejti.

Fotó: Sarkadi Zsolt

Ez a rész azért van lezárva, mert a az itteni talaj több méter mélyen cianiddal, arzénnal és más rákkeltő anyagokkal szennyezett. Ezek az anyagok az üzem 70 éves működése alatt kerültek a talajba, jórészt úgy, hogy a gáz előállítása során keletkező, értéktelen melléktermékek jelentős részét egyszerűen elásták a telken. A Greenpeace adatai szerint közel 200 ezer tonnányi talajt kellene itt kicserélni ahhoz, hogy a telek újra rendesen használható legyen, de ami nagyobb baj, hogy alacsony vízálláskor (a talajban szívóhatás lép föl) a szennyező anyag a Dunába szivárog. A szervezet által elvégzett vizsgálatok alapján

a szennyeződés már a Budapest számára létfontosságú ivóvízbázisokat is veszélyezteti.

Bár korábban a kulturális központ létesítése és a múzeumi negyed ideköltöztetése mellett az is felmerült, hogy a Graphisoft Park terjeszkedne tovább erre a részre, a talajcsere nélkül kockázatos lenne újra birtokba venni a területet, az viszont rengeteg pénzbe kerülne. A lezárt részen álló, műemléki védettségű épületek egyébként nincsenek rossz állapotban, különösen a három kátránytorony nincs, hiszen azokat néhány éve fel is újították.

Kilátás a legmagasabb torony órája mögülFotó: Sarkadi Zsolt

Amíg a helyzet meg nem oldódik, addig viszont a szervezett sétákat leszámítva, többnyire üresen állnak.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.