Csütörtökön Rigában jelentette be Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke, hogy decemberben véget ér a nagy kötvényvásárlási program, amivel elképesztő mennyiségű pénzt öntött az európai gazdaságba az eurózóna jegybankja. Tíz évvel a pénzügyi világválság kezdete után hivatalosan is vége lesz a legnagyobb európai beavatkozásnak, amit a zóna megmentésére vetettek be.

Ugyanazon a napon az is dőlt, hogy Görögország újabb egymilliárd eurós hitelt vehet fel az EU-s mentőalaptól (az ESM-től), mert teljesítette az újabb megszorításokat jelentő feltételeket, illetve az is, hogy jövő nyárig biztosan nem ad kamatot az EKB a nála elhelyezett banki betétekre. Vagyis a válságkezelés nem múlt el, még mindig érvényben vannak egyes intézkedések, de a hatalmas pénzesőnek vége lesz, az európai gazdaság elveszti a mankóját.

Az óriási mankó

Hogy ez a mankó a talpon maradásban segített, vagy pedig féloldalas bicegésre szoktatta a kontinenst, és ezzel még fájdalmakat fog okozni, arról természetesen politikusok és közgazdászok sora vitatkozik. Vannak, akik szerint a kötvényvásárlási program mentette meg az eurót, és így az EU-t is a biztos összeomlástól. De vannak, akik szerint egy egészségtelen rendszert tartott életben az EKB, és a program csak fenntartotta az egyensúlytalanságot, és az eladósodott déli államoktól elvette az esélyt az érdemi kilábalásra, vagy keményebben fogalmazva elkényelmesítette őket. És persze van egy csomó érzékenyebb elemzés, ami szerint az aktuális válság kezelésén sokat segített, de önmagában csodát nem hozhatott.

Draghi maga is arra intette az európai kormányokat a csütörtöki bejelentésekor, hogy elodázhatatlan reformokat kellene eszközölniük, hiába tűnik most egész egészségesnek az EU gazdasága. Van miben bízni, hiszen az Eurostat hét eleji összesítése szerint még soha nem volt annyi embernek munkája az EU-ban, mint most, tartósan alacsony az infláció de nincs defláció sem, és folyamatosnak látszik már a mérsékelt növekedés is. Még akkor is, ha a zóna éves növekedésének kilátását le kellett rontani az év eleji várakozásokhoz képest 2,4-ről 2,1 százalékra. Draghi szerint ennek elsősorban politikai okai vannak, főleg az USA és az EU között kibontakozó kereskedelmi háború kavart be.

Volt, hogy minden hónapban hat és félszer annyi pénzt hoztak létre, mint amennyibe Paks 2 kerül összesen

A kötvényvásárlási program lényege az volt, hogy 2015 elejétől az EKB európai vállalatok, európai intézmények, de leginkább a zónában lévő államok kötvényeit vásárolta fel, óriási tételben. 2016-ban és 2017 elején volt több olyan hónap is, hogy 80 milliárd eurónál is többet költött az EKB kötvényekre. Most az utolsó hónapokban már csak havi 15 milliárdot fog. Hogy ennek a mértékét átérezzük: Paks 2 teljes árát 12,5 milliárd euróra tervezik. A programban összesen több mint 2 billió euró értékben vásárolt fel kötvényeket az EKB.

Ezt a "vásárolta fel"-t úgy kell érteni, hogy jegybankként ennyi pénzt teremtett az európai gazdaság számára. Az EKB a kötvényeket elsősorban kereskedelmi bankoktól vette. A bankok átadták a kötvényeiket, az EKB pedig az értéküknek megfelelő mennyiségű pénzt írt jóvá nekik elektronikusan. A bankok ebből a pénzből hiteleket helyezhettek ki, illetve újabb eszközöket, vagyis kötvényeket vagy részvényeket vásárolhattak, és így friss pénz érkezett a gazdaságba. 

Az EKB a kötvényekért pénzt nem valami kincstárból fizette ki, hanem szó szerint megteremtette azt: odaírták a bank számlájára, hogy ott van az euró.

Lényegében az európai bankok pénzre válthatták ezáltal a náluk lévő eszközöket, hiszen valós kötvényeket adtak el, ennyiben az új pénz megteremtése nem jelentett számukra ajándékot, viszont ami addig lekötve volt, abból szabadon felhasználható pénz lett. Ez már önmagában segített beindítani Európa gazdaságát, hiszen ezt a pénzt a bankoknak el kellett költeniük: a vállalkozások könnyebben juthattak új hitelekhez, illetve a bankok újabb államoktól és cégektől vásárolhattak értékpapírokat. A friss pénzből így beruházások, bevásárlások lettek.

Legalább ilyen fontos hatása volt annak, hogy hirtelen nagy felvevője lett a kevésbé vonzó államkötvényeknek, és ezzel sikerült leszorítani a kamataikat. A program előtt több dél-európai ország állampapírját csak nagyon magas kamatra vásárolták meg a befektetők, mert tartottak attól, hogy ezek az országok fizetésképtelenné válnak, és nem váltják majd be a kötvényeket, a nagyobb kockázatért ezért nagyobb hozamot vártak. Azonban amikor kiderült, hogy az EKB úgyis folyamatosan megveszi őket, akkor ez megnyugtatta a befektetőket, és kisebb kamatra is hajlandóak voltak venni belőlük. A cégek esetében pedig növelte a kötvények értékét a forgalom növekedése.

Volt sok szabály, ami korlátozta az EKB-t is persze. Államkötvényt például szigorúan csak a másodpiacról vásárolhatott, vagyis nem közvetlenül a kötvényt kibocsájtó államoktól vette őket. Ha nem így tette volna, akkor csak az inflációt gerjesztette volna. 

Fontos szabály volt, hogy egy bizonyos papírból nem vehette meg az összes forgalomban lévő kötvény negyedénél - harmadánál többet, nehogy az EKB-nek kelljen csőd esetén dönteni az adósság elengedéséről, átütemezésének módjáról. 

Ezek a korlátok azért kellettek, hogy a piaci mechanizmusok minél inkább érvényesüljenek a beavatkozás ellenére is. A rendszer kritikusai szerint azonban így is sokat torzított az európai gazdaságon a program, mert nem kényszerültek rövid távon fájdalmas, de hosszú távon szükséges reformokra az eladósodott országok, hiszen gazdaságuk versenyképessé tétele nélkül is ki tudtak bocsájtani újabb kötvényeket.

Hogy tényleg elég erős-e Európa ahhoz, hogy e mankó nélkül is jól működjön, az hamarosan kiderül. Draghi bejelentésére egy kicsit gyengült az euró a dollárhoz képest, de a hír érdemi megrázkódtatást nem okozott, sőt, sokan arra számítottak, hogy az EKB talán még hamarabb leállítja a programot. 

Több közgazdász arra figyelmeztetett, hogy rövid távon leginkább az új olasz kormányra lehet hatással a bejelentés: a program leállítása miatt ugyanis óvatosnak kell lenniük, és a tervezett nagyon drága jóléti intézkedéseiket talán alaposabban megfontolják, most hogy tudják, elveszik a mankót, ami eddig sokat segített abban, hogy állampapírjaikra ne kelljen túl nagy kamatot fizetni.