Egy félidőnyi hülyéskedés után Belgium letarolta Panamát
2018 június 18., 18:54
Lukaku: Amikor hatévesen láttam, hogy anyám vízzel keveri a tejet, tettem egy ígéretet
„Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor megtudtam, hogy tönkrementünk. Látom magam előtt az anyámat, ahogy a hűtő előtt állt. Hat éves voltam, hazajöttem az iskolából az ebédszünetben. Minden nap ugyanazt kaptam: tejet és kenyeret.
Aznap viszont azt láttam, hogy anyám valamit belekever a tejbe, felrázza, és mosolyogva odaadja. Akkor megértettem a helyzetet. Már arra sem volt elég pénzünk, hogy egész hétre legyen elég tejünk, ezért vizet kevert bele. Nem csak egyszerűen szegények voltunk, hanem teljesen tönkrementünk.”
Így kezdődik a belga válogatott csatár, Romelu Lukaku cikke a Players Tribune magazinban, ami vasárnap jelent meg. Hétfőn aztán két góllal kezdte el a vébét Panama ellen.
„Nem mondtam semmit, nem akartam, hogy aggódjon. Megettem az ebédet. De aznap ígéretet tettem magamnak. Olyan volt, mintha valaki egy csettintéssel felébresztett volna. Tudtam, mit kell tennem és tudtam, mit fogok tenni.
Megkérdeztem apámat, mikor lehetek profi focista. Azt mondta, 16 évesen. Rendben, akkor legyen 16.”
Onnantól kezdve minden meccs olyan volt neki, mintha döntő lenne, az is, amikor a parkban, vagy a szünetben fociztak - apja cipőjében. A legjobb akart lenni, és közben rengeteg méreg volt benne.
Lukaku imádta a focit, de lakásukban kikapcsolták a tévét, ezért tíz éven át nem tudta nézni a Bajnokok Ligáját. Amikor az iskolában mindenki Zidane góljáról beszélt a 2002-es BL-döntő után, úgy kellett tennie, mintha ő maga is látta volna. Közben patkányok rohangáltak a lakásban.
Leírja, 12 éves korában telefonon beszélt a Kongóban élő nagyapjával, aki azt mondta:
Kérhetek tőled valamit? Vigyázz a lányomra.
Lukaku nem értette, miért kéri ezt, de megígérte neki. Nagyapja öt nappal később meghalt.
Amikor közeledett a 16. születésnapja, az Anderlecht U-19-es csapatában játszott, de rendszeresen csak csere volt, ő pedig tudta, hamarosan profi szerződést kell kapnia. Ezért fogadást kötött a csapat edzőjével. A szezon elején megígérte, hogy 25 gólt fog lőni decemberre, ha a kezdőbe kerülhet. Ha nem sikerül, akkor utána leül a kispadra. Ha sikerül, akkor viszont az edzőnek ki kell takarítania a csapat kisbuszát, és minden nap palacsintát kell készítenie a játékosoknak. Novemberre meglett a 25 gól.
„Legyen ez egy lecke. Ne szórakozz egy éhes fiúval”
- írja Lukaku.
Tizenhatodik születésnapján aláírta első szerződését az Anderlechttel. 11 nappal később pedig már csereként állt be a Standard Liege elleni bajnoki döntőn.
„Elvesztettük a meccset, de én a mennyországban voltam. Ígéretet tettem anyámnak és a nagyapámnak. Ez volt az a pillanat, amikor tudtam, rendben leszünk.”
Innentől rendszeresen játszott.
„Amikor jól mentek a dolgok, azt olvastam az újságban, hogy belga csatárnak hívnak. Amikor nem mentek jól, akkor azt írták, kongói származású belga vagyok. Ha valaki nem szereti ahogy játszom, rendben. De itt születtem, Antwerpenben, Liége-ben és Brüsszelben nőttem fel, és arról álmodtam, hogy az Anderlechtben fogok játszani. Franciául kezdek egy mondatot, hollandul fejezem be, aztán hozzáadok egy kis spanyolt, portugált vagy lingalát, attól függően, hogy melyik negyedben vagyunk. Belga vagyok. Mindannyian belgák vagyunk, de ettől lesz menő ez az ország, nem?”
Lukakunak az egyik legnagyobb élmény, hogy most Thierry Henry-val dolgozhat együtt, aki a válogatott másodedzője. Gyerekkorában őt nézte volna a tévén, de nem volt rá pénzük. Azt írja, ő az egyetlen ember, aki több focit néz, mint ő, állandóan erről beszélnek, és simán vitatkoznak a német másodosztályról is. „Azt mondom neki, Thierry, láttad a Fortuna Düsseldorfot, mire azt mondja, ne hülyéskedj, persze.”
Lukaku így zárja a cikket:
„Bárcsak láthatá mindezt a nagyapám. És nem a Premier League-ről beszélek. Nem a Manchester Unitedről. Nem a BL-ről és nem is a vébéről. Hanem arról, hogy bárcsak láthatná, hogyan élünk. Ha még egyszer beszélhetnénk telefonon, megmondhatnám neki:
Látod? A lányod jól van, nincsenek többé patkányok a lakásban, nem kell a földön aludnunk. Nem kell aggódnunk, jól vagyunk.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.