Szerdán kettőkor a moszkvai Luzsnyiki Stadionban játszott Portugália Marokkóval. Utóbbi szorult helyzetben volt, mert az előző meccsen egy buta öngóllal kikaptak Irántól, így Portugália és Spanyolország ellen kellett volna pontokat szerezniük. Közben Portugália is hajtott a győzelemre, Ronaldóék ugyanis az előző meccsen élvezetes, 3-3-as döntetlent játszottak a spanyolokkal.

A meccset Ronaldo gyors fejese döntötte el, a 4. percben talált be a marokkói kapuba.

Ezután pedig a portugálok megmutatták, milyen is a portugál játékstílus, aminek a lényege, hogy kizárólag akkor lőnek gólt, ha nagyon-nagyon muszáj.

Mivel az 1 gólos különbség is 3 pontot ér, Portugáliának nem volt muszáj gólt lőnie, és nem is lőttek. Mentségükre legyen mondva, hogy takarékosan játszani nem bűn a vébén, ezen a meccsen csak azért volt ez dühítő, mert a marokkóiak nagyon szimpatikusan játszottak, szépen és sokat támadtak, és nem is fáradtak el a nagy hajtásban a második félidőre, ahogyan mindenki várta.

A meccs embere éppen ezért nem is a gólszerző Ronaldo volt, hanem a marokkói Amrabat, aki annak ellenére tette ki a lelkét is ezen a meccsen, hogy az irániak ellen nagyot esett és agyrázkódást szenvedett. A Hollandiában született és az ottani U21-es válogatottban 2008-ig játszó focista rengeteget futott, és szinte kivétel nélkül minden, kicsit is veszélyes marokkói helyzet előkészítésében benne volt.

A marokkóiak a meccs nagy részében a saját kapujuk elé szorították a portugál válogatottat, és nem egyszer csak a kapus, Rui Patrício bravúrjai mentették meg Ronaldóékat a góltól. Ez látszik a statisztikákon is, Marokkó többet birtokolta a labdát, több helyzetük volt, többet lőttek kapura, többször találták el a kaput, és több szögletet is lőttek.

Ezen az ábrán pedig az látszik, mennyivel inaktívabbak voltak a portugálok, az első félidőben például csak négyet passzoltak a marokkói 16-oson belül.

A meccs jelentős részében a portugálok igyekeztek lassítani a játékot, támadni félgőzzel támadtak, taktikusan sosem kockáztatták, hogy igazán kinyíljon a védelmük.

A játékosaik még az ilyen jelenetektől sem riadtak vissza:

Az persze kétségtelen, hogy a portugál jobb válogatott a marokkóinál, és az is, hogy a portugálok játéka még így is élvezhetőbb, mint az izlandiakhoz vagy a görögökhöz hasonló, védekezésre fókuszáló kis csapatoké. Az sem kérdés, hogy megérdemelten jutnak tovább, ha továbbjutnak.

De az is tény, hogy ebben a marokkói válogatottban sokkal több volt, mint amennyit láttunk belőle, ez egy olyan csapat, amiért igazán lehet szorítani.