A világbajnokság legjobb 16 csapat közé 10 európai, 4 dél-amerikai, egy közép-amerikai és egy ázsiai csapat jutott. Ehhez képest a FIFA éppen az 16 közé nem jutó afrikai, az egy-egy képviselővel reprezentáló ázsiai, közép-és észak-amerikai, valamint a vébére ki sem jutó óceániai csapatok arányát fogja növeni a 2026-os világbajnokságra. 

Anyagi okokból érthető, hogy a FIFA miért bővíti a jelenlegi 32-ről 48 csapatosra a labdarúgó világbajnokságot, más meg amúgy sem szokott számítani. 

A biztosan kiszámítható bevételt pedig úgy lehet biztosítani, ha olyan nagy piac, mint például az Egyesült Államok nem marad le a vébéről, mint most, 32 év után. Kellett egy megadott fantomgól is ahhoz, hogy Panama az USA-t megelőzve történelme során először jusson ki a világbajnokságra. Panama aztán megmutatthatta magát a világnak, az amerikai nézők jó részét viszont elveszítette a FIFA.

Nem mintha akkora nyomás lenne a FIFA-n, hogy jobbnál jobb csapatok akarják berúgni az ajtót, bőven elég a mostani 32-es létszám, amiben még így is vannak nagyon gyenge csapatok. Mint például Panama. Ha 48 csapat lesz, több Panama jut majd ki a vébékre. 

Ami egyrészt szép, hiszen egy-egy ilyen kijutás óriási örömet okoz az adott országban, elég csak visszaemlékezni, mi ment nálunk 2 éve az Európa-bajnokság idején. Panamában még jobban megőrültek az emberek, az egyik tévéstúdióban az angolok elleni meccs előtt így hangoltak:

link Forrás

Nagy tombolás volt akkor is, amikor belőtték történetük első gólját, az sem számított, hogy ekkor már 6-0-ra vezetett Anglia. 

A semleges nézők számára viszont pont az a kérdés, hogy érdekes-e egy félgőzzel végrehajtott mészárlás egy olyan csapat ellen, ami ráadásul az ellenszenves vesztes szerepét játszotta, az angol szurkolók pedig leginkább azért imádkozhattak, hogy a sportszerűtlenség határait hírből sem ismerő panamaiak ne okozzanak maradandó sérülést a pályán.

Az üde színfolt helyett Panama három vereséggel búcsúzott végül a világbajnokságtól. De nagy valószínűséggel láthatjuk még őket, legkésőbb nyolc év múlva.

A FIFA megoldása ugyanis az Egyesült Államok-Panama jellegű problémára végül az lett, hogy nem biztosít alanyi jogon részvételi jogot az USA-nak (ami valahol rendben van, ha nem jut ki ilyen mezőnyből, akkor nem is lehet nagyon jó csapat), de megteremti annak a feltételét, hogy ne okozzon gondot számukra a kijutás. Mindezt azzal az egyszerű módszerrel, hogy az eddigi közép- és észak-amerikai világbajnoki kvótát alaposan megemeli a FIFA. Most három csapat juthat ki egyenes ágon abból a térségből, egy negyedik interkontinentális selejtezőn vívhatja ki a részvételt. Ezt tolják fel hatra, ami a térség eddig eredményei alapján teljesen indokolatlan. 

A közép- és észak-amerikai térségből Mexikó helye megkérdőjelezhetetlen a vébén, a legutóbb hét világbajnokságon továbbjutattak a csoportjukból. Az Egyesült Államok is meg szokta ugrani a selejtezőt, bár pont most derült ki, hogy erre azért garancia nincs. Most még lejjebb rakják a lécet. 

Mexikón és az USA-n kívül a 32 csapatos világbajnokságra ebből a térségbőlCosta Rica, Honduras, Jamaica, Trinidad és Tobago valamint most a nulla ponttal búcsúzó Panama jutott ki eddig. Közülük egyedül Costa Ricának sikerült továbbjutni a csoportból, egyszer. Bőven nincs annyi elég erős csapat ebben a régióban, ami alapján hat hely is járna automatikusan a vébén. Így még az is jobb lenne, ha Mexikó és az USA inkább fix helyett kapna, két másik helyért pedig selejtezőt rendeznének. De nemcsak itt nincs, a FIFA mégis szélesre tárja a kaput.

Kínát is ki kéne juttatni valahogy

A létszámbővítésnek nagy nyertese lesz még Ázsia is, a jelenleg 4,5 kvóta (a fél az interkontinentális selejtezőn harcolható ki) helyett 8 járna a kontinensnek. Itt is egyértelmű a szándék, a mostanra állandóan vébérésztvevő Japán és Dél-Korea mellett az óriási piac több szereplője is lehetőséget kapjon. Indiát látványosan hidegen hagyja a foci, de Kínában óriási pénzeket ölnek a bajnokságba. Mérete és lakosságszáma miatt egészen meghökkentő, hogy Kína eddig mindössze egyszer jutott ki vébére, 2002-ben, három vereséggel, 0 ponttal búcsúztak, még gólt sem sikerült szerezniük. 2026-ra minden bizonnyal felgyúrják magukat annyira, hogy ők is állandó szereplői lesznek a világbajnokságoknak.  

Ha hat ázsiai kvóta lett volna már most, akkor a háború sújtotta Szíria például ott lehetett volna a világbajnokságon. Ausztráliával játszottak pótselejtezőt, hosszabbítás után estek csak ki.

Két dolog torzítja az ázsiai csapatok világbajnoki szereplésének értékelését. Az egyik, hogy Ausztrália is az ázsiai selejtezőkben vesz részt 2010 óta. A másik az az orbitális bírói csalássorozat, ami a hazai rendezésű világbajnokságon segítette Japánt és különösen a negyedik helyen végző Dél-Koreát. 

Ahhoz képest, hogy Japán a hazai rendezésű vébé előtt négy évvel, 1998-ban vett részt először világbajnokságon, és mutatkozott be három vereséggel, hatalmast fejlődött az ottani foci. Ok, 2002-ben a csoportkörből való továbbjutáshoz kellett a hazai pálya, de sikerült ez a bravúr 2010-ben Dél-Afrikában és most Oroszországban is. 

Dél-Korea közelíti ezt a teljesítményt azzal, hogy 2002 után - ahol Japánnál is nagyobb bírói segítséggel jutottak elődöntőbe - 2010-ben ők is tovább léptek a csoportjukból, bár a nyolcaddöntő volt a végállomás is számukra. Ehhez képest a brazil vébé óriási égés volt az ázsiai selejtezőből érkező csapatoknak, a négy válogatottnak (Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Irán) esélye sem volt a továbbjutásra, meccset sem tudtak nyerni. A mostani vébén a győzelmek már összejöttek, de csak Japán lépett tovább, a többiek a csoportban ragadtak. 

Ázsiai fociforradalomról szó sincs. Hiába van sok tagország Ázsiában (46), ezek többsége nemzetközi mércével mérve nagyon gyenge. A Japán és Dél-Korea mögött a második sorban lévő, a vébéken rendszeresen szereplő csapatok sem ejtették eddig ámulatba a nézőket (Irán, Szaúd-Arábia, amiről azért még mindig a németek elleni 0-8 a legerősebb emlék, pedig most fejeztek be egy vébét, az oroszok elleni 0-5-tel). Igaz, Irán továbbjutása egy oldalhálóba lőtt utolsó pillantos helyzeten múlt Portugália ellen, azért nem érezni, hogy kevesebb lett a vébé nélkülük. Az időnként megmutatkozó harmadik sor (a 2002-ben rúgott gól nélkül kizuhanó Kína vagy a 2010-es vébén 1-12-es gólkülönbséggel végző Észak-Korea) pedig harmatos. 

Hajrá, Cook-szigetek, ne add fel, Vanuatu

Különösen úgy tűnik indokolatlannak a nyolc ázsiai kvóta, hogy Ausztrália minden bizonnyal inkább az Óceániának járó új kvótára fog rámozdulni, a világbajnokságra való kijutásuk nagyjából azon múlik majd, hogy megverik-e a térség másik komolyabban vehető csapatát, Új-Zélandot. Beleszólhat még a kvótáért folyó harcba másik 10 ország, mint a Cook-szigetek vagy Vanuatu. 

Eddig Óceánia nem adott fixen csapatot, csak pótselejtezős lehetőséget kaptak. Ezzel tudott élni Ausztrália, amikor még itt indult selejtezőn, Uruguayt verték ki 2006-ban 11-esekkel, 2010-ben pedig Új-Zéland jutott ki, mert jó szerencséjére nem Dél-Amerikából, hanem Ázsiából kaptak csapatot, Bahreint kiverték. A legutóbbi két alkalommal rosszabbul járt Új-Zéland, 2014-ben Mexikóval selejteztek (9-3-as összesítéssel estek ki), most Peru vertek ki őket (2-0-s összesítés). 

A valódi ázsiai csapatok gyengeségét mutatja, hogy a 32 csapatos vébére interkontinentális pótselejtezőn egyszer tudtak kijutni, Irán nem Dél- vagy Közép-Amerika csapatot, hanem Ausztráliát verte, amíg még az az óceániai selejteztőkben indult. Aztán az ázsiai kvalifikációhoz csatlakozó Ausztráliának sikerül most úgy kivívni a részvételt, hogy legyőzték a Közép-Amerikából érkező Hondurast. 

Afrikában megvan a fejlődési lehetőség, de egyelőre benne is marad

Afrika kvótái is emelkednek, ötről kilencre. Európa után itt van a második legtöbb tagország, ez alapján nem logikátlan az emelés. Az öt afrikai csapat közül általában egy lép tovább a csoportjából, ez így volt a Dél-Afrikában rendezett vébén is, ahol a házigazda miatt hatan vettek részt a vébén, csak Ghána jutott tovább. 

Az átlagosan egy továbbjutó úgy is kijön, hogy négy éve az öt afrikai csapatból kettő is tovább lépett, északról Algéria, középről Nigéria (a nyolcaddöntőben már nem jutottak tovább). Most viszont 5/0 a mutató, bár Szenegál mindössze több sárga lappal bukta el a továbbjutást. 1982-ben fordult elő utoljára, hogy egyetlen afrikai csapat sem jutott tovább a csoportból. Egy-egy közönségkedvenc mellett egy-egy betliző is akad a vébékén, most Egyiptom esett ki 0 ponttal, 2014-ben és 2010-ben sem szerzett pontot Kamerun, 2010-ben az újonc Togó ment haza pont nélkül. 32-es tornán a legjobban Szenegál (2002-ben) és Ghána (2010-ben) szerepelt, a nyolc közé jutottak, Ghána történelmi elődöntője a rafinált Luis Suarez kezezésén és a kihagyott büntetőn múlt. Ha kevesebb sárgát gyűjt be Szenegál, akkor átlagos vébéje lett volna Afrikának, és lehetne temetni újra az ázsiai focit, mert Japán sem jutott volna a 16 közé. 

Így lehet keseregni a kontinens focijába öntött, minden bizonnyal nagy részében lenyúlt támogatások feleslegességén. A csapatok játékosállománya egyre javul, már fiatalon lecsapnak a tehetségekre az európai klubok, végre lett egy markáns afrikai edzője is egy afrikai csapatnak, Aliou Cissé. Az 5/1-es továbbjutási mutatót ideje lenne már meghaladni, itt előbb-utóbb várható fejlődés is, de kilenc erős válogatott itt sem lesz jó ideig. Hol van az az egy?

Európával szűkmarkúan bánik a FIFA

Ha a minél nagyobb lefedettség=több pénz helyett pénz az lenne a cél, hogy még erősebb legyen a világbajnokság (ahogy nem ez a cél), akkor  nem kéne emelni a kvótákat, sőt csökkenteni kéne. Viszont az emelés talán Dél-Amerika esetében higítja legkevésvé a mezőnyt, miközben egészen furcsa helyzetet teremt. 

Dél-Amerikának az új rendszerben a mostani 4,5 kvóta helyett hat helye lesz. Ez szinte feleslegessé teszi a selejtezőket, hiszen ennek a szövetségnek mindössze tíz tagországa van. 1994 óta már így is 9 ország megfordult a vébén a tízből, az egyetlen kivétel Venezuela. Mégsem érdemtelen a hat hely, a világbajnokságok nagy felülteljesítőiről van szó, Brazília ötszörös, Argentína és Uruguay kétszeres világbajnok. Az elmúlt hat vébén mindössze egyszer, Ázsiában fordult elő, hogy az öt (a brazil vébén hat) dél-amerikai csapatból csupán kettő élte túl a csoportkört, de Brazília azt a tornát is megnyerte. 2010-ben 5/5, 2014-ben 6/5, most 5/4 volt a továbbjutási mutatójuk. Kivételes eset, nagyon nem fog higulni a mezőny, ha innen jön még csapat. 

• 1998 (Franciaország): Dél-Amerika 80 százalék, Európa 67 százalék, Közép- és Észak Amerika 33 százalék, Afrika 20 százalék, Ázsia 0 százalék. Óceánia nem jutott ki. 
• 2002 (Japán és Dél-Korea): Közép-és Észak-Amerika 67 százalék, Európa 60 százalék, Ázsia 50 százalék, Dél-Amerika 40 százalék, Afrika 20 százalék. Óceánia nem jutott ki. 
• 2006 (Németország): Óceánia 100 százalék, Dél-Amerika 75 százalék, Európa 71 százalék, Közép- és Észak-Amerika 25 százalék, Afrika 20 százalék, Ázsia 0 százalék 
• 2010 (Dél-Afrika): Dél-Amerika 100 százalék, Közép- és Észak-Amerika 67 százalék, Ázsia 50 százalék, Európa 46 százalék, Afrika 17 százalék, Óceánia 0 százalék. Óceánia nem jutott ki. 
• 2014 (Brazília): Dél-Amerika 83 százalék, Közép- és Észak-Amerika 75 százalék, Európa 46 százalék, Afrika 40 százalék, Ázsia 0 százalék. Óceánia nem jutott ki. 
• 2018 (Oroszország): Dél-Amerika 80 százalék, Európa 71 százalék, Közép- és Észak-Amerika 33 százalék, Ázsia 20 százalék, Afrika 0 százalék. Óceánia nem jutott ki. 

A 48 csapatos vébé mostohagyereke Európa lett. A mi kontinensünkön van a legtöbb válogatott, 55, ennyi csapatra jelenleg 13 kvóta jut most. Az kétségtelen, hogy arányaiban ez a legtöbb, a vébéhelyek 40 százaléka európai. A magasabb szám viszont eredményességgel is párosul. 1998 óta az Európában rendezett vébéken a legjobb nyolc között hat európai volt, idegenben 3 vagy 4 a negyeddöntőben.

A legjobb négy között 

• 1998-ban 3 európai, egy dél-amerikai
• 2002-ben 2 európai, egy dél-amerikai és egy ázsiai
• 2006-ban 4 európai 
• 2010-ben 3 európai, 1 dél-amerikai
• 2014-ben 2 európai és 2 dél-amerikai csapat volt.

2026-tól viszont az európai túlsúly valamelyest visszaszorul,mert a 16 plusz kvótából csak három jut Európának. (Az összes hely 33 százaléka jut Európának, a korábbi 40 helyett.) Ez azt is jelenti, hogy Magyarországnak alig lesz könnyebb dolga, ha ki akar jutni az 1986 óta elérheteten, de már emelt létszámú világbajnokságra. Számunkra az Európa-bajnokság lehet a valósághoz közelebbi álom, ami viszont jóval magasabb átlagszínvonalú lesz, mint a felhígított világbajnokság, nehezebb ellenfelekkel, mintha a vébére jutnánk ki.  

A plusz három európai kvóta leginkább olyan égések elkerülésére lehet jó, mint ami most a vébéről lemaradó Olaszországot érte. 

A FIFA fenntart még két helyet, amiről interkontinetális selejtezőtornán döntenének, de ebből alapból kimaradna Európa, öt másik konföderációból hívnának egy-egy csapatot (Dél-Amerikából így aztán tényleg szinte mindenki kijuthat), plusz a házigazda kontinens egy résztvevőjét (ez talán lehet európai is). A hat csapat egy minitornán döntene a két kvótáról a világbajnokságot megelőző őszön, már tesztelve a világbajnoki helyszíneket. 

A 48 csapatos vébé lebonyolítása ugyanakkor olyan lesz, hogy a nagyon ügyetlen csapatok egymással nem játszhatnak, nem is hagyják őket sokat szerepelni, de nem is kell egy meccs után hazakullogniuk. Háromcsapatos csoportok lesznek ugyanis, ezekből kettő jut tovább, egy kiesik. Vagyis mindenki játszik legalább két meccset. A háromfős csoport alighanem úgy néz majd ki, hogy lesz benne egy topcsapat, egy érdektelen középcsapat és egy hihetlenül gyenge. Így aztán ezekben a csoportokban várhatóan lesz egy nézhetetlenül rossz meccs és egy olyan, amikor az elitcsapat könnyedén lemészárolja a világnak éppen bemutatkozó válogatottat, akik azért örülnek, ha Panama mintájára 0-6-nál lőnek egyet. 

Ezután pedig egyenes kieséses meccsek jönnek rögtön, a vébé így nem lesz hosszabb egy hónapnál. Az első hetét viszont simán ki ehet hagyni.