Az oroszországi vébé első negyeddöntője, a Franciaország-Uruguay mérkőzés mindkét oldalon egy-egy nagy hiányzóval kezdődött. A franciák a középpályájuk alapemberét, az eltiltott Matuditi voltak kénytelenek nélkülözni, az uruguayiakat viszont ennél is rosszabbul érintette, hogy kulcsemberük, a portugálok ellen két gólt is szerző Edinson Cavani nem épült fel erre a meccsre. 

Mindkét csapat érezhetően nagyon odafigyelve kezdte a találkozót, minden áron semlegesítve az ellenfél erősségeit. A franciák így arra figyeltek, hogy az uruguayiak ne nagyon tudjanak beívelni fantasztikusan fejelő játékosaiknak, míg az utóbbiak, tanulva a nyolcaddöntőben szétfutott argentinok hibájából, arra koncentráltak, hogy Mbappé és társai ne tudjanak lendületből megindulni. A fiatal francia sprinter őrzése Laxalt feladata volt, aki hősiesen végezte a dolgát, amikor pedig már nem tudott mit tenni, valamelyik csapattársa rendre érkezett kisegíteni. 

A hatékony emberfogás talán meg is zavarta Mbappét, aki a 15. percben az uruguayi kaputól hat méterre akár le is vehetett volna egy beívelt labdát, olyan szabadon maradt, de ő meglepetésében egyszerűen fölé fejelt. A félidő közepére fokozatosan fölénybe kerültek a franciák, de az említett gyámolatlan Mbappé-fejesen kívül meg sem közelítették Muslera kapuját. Pogba, Griezmann és Giroud alig értek labdába. 

A 40. percben, miután az addig szintén teljesen súlytalan Betancur sárga lapot érően vágta fel Tolissót, egy beívelésből megszületett a francia gól. Griezmann labdáját a Cavanit helyettesítő Stuanit megelőzve Varane csúsztatta fejjel, védhtetelenül a hosszú sarokba. 

A gól után Uruguay azonnal sebességet váltott, egymás után harcolták ki a náluk szinte gólhelyzetet jelentő szögleteket és beívelhető szabadrúgásokat. A 44. percben Cáceres emelkedett mindenki fölé a francia 16-oson belül, de tökéletes, a jobb alsó sarokra tartó fejesét Lloris a világbajnokság talán legszebb védésével kiütötte. A kipattanót Godin kürölbelül másfél méterről a kapu fölé lőtte. 

Hiába kellett volna az uruguayiaknak megnyomni a második félidőt, annak elején inkább az látszott, hogy a franciák összeségében mennyivel jobb játékosok, és csapatuknak mennyivel szélesebb az eszköztára. Egymás után küldték be az uruguayi 16-oson belülre azokat a veszélyes beíveléseket, amiket a labdához is alig érő Luis Suárez csapattársainak kellett volna a túloldalon. Látványos volt, hogy az uruguayi középpályáról mennyire hiányzik a kreativitás.

Tabarez szövetségi kapitány is látta, hogy baj van, az 59. percben kettős cserével igyekezett felrázni csapatát. De mielőtt ebből bármi megvalósulhatott volna, alig két perccel később Muslera nagyon csúnyán bevédte Griezmann erős, de nem különösebben veszélyes lövését. Ez volt talán a legnagyobb potya egy kapushibákban eddig is erős világbajnokságon.

Uruguaynak nagyon gyorsan gólt kellett volna szereznie, hogy visszajöhessenek a meccsbe, de Lloris kapuját semmivel nem tudták veszélyeztetni. A 75. percben már ott tartott a mérkőzés, hogy a franciák türelmesen passzolgattak a teljesen tanácstalan dél-amerikaiak térfelén. Ebben a periódusban az egyetlen emlékezetes alakítás színészi volt, a legnagyobbakhoz felnövő Mbappétól:

Az utolsó tíz percben már az uruguayiak sem nagyon erőltették a dolgot, mintha beletörődtek volna, hogy a jobb és szerencsésebb franciák ellen itt nem lehet keresnivalójuk. 

A franciák a nyolcaddöntőben az argentinokat, most pedig az uruguayiakat verték meggyőzően, két minden szempontból különböző meccsen. Ezzel végképp bejelentkeztek a világbajnoki címre, már ha eddig esetleg valaki nem tartotta őket esélyesnek. De ahhoz még el kell jutni a döntőbe, és akár Belgiummal, akár Brazíliával kell játszaniuk az elődöntőben, az ennél a kettőnél is jóval nehezebb meccs lesz.