Az észak-afrikai és a közel-keleti dallamok és hangszerek folyamatos kölcsönhatásban vannak a nyugati könnyűzenével, a globalizációval pedig úgy lett egyre erősebb ez a kapcsolat, ahogy még közelebb kerültek egymáshoz a kultúrák. A nyolcvanas évek elején már Peter Gabriel is írt észak-afrikai hatásokkal teli filmzenét, 1987-ben az izraeli Ofra Haza egyik dala megjelent a M|A|R|R|S bombasztikus Pump Up The Volume című számában:

link Forrás

1989-ben a Rolling Stones a marokkói Master Musicians of Joujouka csoporttal közös dalt adott ki:

link Forrás

Ennek a zenei keveredésnek mindig nagyon fontos központja volt Franciaország, hiszen a franciák kiterjedt gyarmatbirodalmat tartottak fönn Észak-Afrikában, és voltak területeik a Közel-Keleten is. Innen évszázadok óta érkeztek bevándorlók Franciaországba, és franciák is gyakran látogattak a gyarmatokra. A bevándorlók száma a birodalom felbomlása után sem csökkent, sőt algériaiak, tunéziaiak, marokkóiak és mauritániaiak tízezrei érkeztek Franciaországba egy jobb élet reményében. A 80-as években aztán a libanoni polgárháború miatt libanoniak, a most zajló szíriai háború miatt pedig szíriaiak is nagy számban indultak el.

Az, hogy Franciaországban hosszú évtizedek óta élnek bevándorlók, látszik a francia könnyűzenén is, elképesztően színes a piac. Az utóbbi 2-3 év talán leghíresebb francia dj-je, DJ Snake például algériai szülők gyereke, és ez hallatszik is a zenéjében.

link Forrás

A tízes évek francia könnyűzenéjének egyik legszínesebb foltja pedig a fokozatosan kollektívává szerveződő, és vasárnap hajnalban Bánkon fellépő Acid Arab.

Az Acid Arab magja a híres párizsi Chez Moune klub két rezidens DJ-je, Guido Minisky és Hervé Carvalho voltak. Őket 2012-ig nem is érdekelte különösebben az arab és muszlim világ zenéje, a hozzáállásuk 2012-ben változott meg, Tunéziában.

Egy sima fellépésre hívták őket, Djerba szigetre, Houmt Soukba, és ahogy a buli előtt járták a várost, betértek egy lemezboltba, ott pedig egy tunéziai zenetudósba botlottak, aki nagyon szívesen kalauzolta őket a helyi zenészek között, és elmagyarázta, mennyire sokszínű is az a zenei világ, amit a nyugatiak többsége egyszerűen észak-afrikai, arab vagy közel-keleti zenének gondol, és homogén egységként kezel.

link Forrás

Hazatérve Párizsba, Minisky és Carvalho észak-afrikai, közel-keleti és török zenészekkel vették fel a kapcsolatot, és olyan francia zenészeket meg dj-ket kerestek meg, akiket szintén ehhez a zenéhez húz az érdeklődésük. Kiadtak három válogatáslemezt francia, szíriai, egyiptomi, libanoni, tunéziai, algériai és török közreműködőkkel, és tettek ezekre néhány saját szerzeményt is, például ezt:

link Forrás

2016-ban pedig a belga Crammed Discs kiadó gondozásában megjelent az első lemezük, a Musique de France, ami már a címében is utal bevándorlóhátterű francia zene sokszínűségére, és annak elfogadására is, hogy ezek a keleti dallamok a franciaországi zenei élet fontos részévé váltak.

link Forrás

Ezen a lemezen is van egy csomó közreműködő, a számok több mint felén feltűnnek főleg afrikai és közel-keleti művészek, olyanok, mint Sofiane Saidi, Cem Yildiz vagy Rachid Taha. A két dj egyre több zenészt ismert meg, így az Acid Arab szépen lassan hatalmas kollektívává fejlődött. A folyamat betetőzéseképp 2017-ben a Crammed Recordson belül saját kiadót alapítottak Acid Arab Records néven.

Ezzel szeretnének tehetséges, arab elektronikus zenét játszó francia, észak-afrikai és közel-keleti zenészeknek lehetőséget adni az európai sikerre. Már van is egy nagy felfedezettjük, ők adták ki a kairói Rozzma első lemezét.

link Forrás

Az Acid Arab nagyon hamar került a francia majd angol és amerikai zenei lapokba, az általuk képviselt egzotikum miatt nagyon szerette őket a sajtó. Több interjúban is beszéltek arról, hogy nagyon kellett figyelniük, hogy ne szálljanak el, és továbbra is nyitottak meg az arab zene sokszínűségének bemutatása mellett elkötelezettek maradjanak.

De kaptak egy csomó kritikát is, elsősorban azért, mert Guido Minisky és Hervé Carvalho fehér európaiak, és azzal, hogy ilyen zenét csinálnak, sokak szerint csak a saját hírnevük érdekében kizsákmányolják az arab zenei hagyományokat, közel-keleti meg afrikai zenészek elől veszik el a lehetőséget, és azzal, hogy európai ízléshez igazítják, bazárivá teszik a keleti kulturális örökséget. Az izgatott francia sajtó ráadásul olyan címekkel számolt be róluk, mint

A techno müezzinjei

vagy

Az Acid Arab 1001 éjszakája.

A Vice zenei magazinja, a Noisey francia kiadásának hosszan beszélt erről a dj-duó, azt mondták, igyekeznek figyelni arra, hogy elkerüljék a kulturális kizsákmányolás bélyegét, és szerintük tényleg az a fontos, hogy az ember nyitott szívvel álljon a színpadon, és a zenéjük őszinte legyen, nem csak az Európában keletiesnek tartott klisék puffogtatása. „Mindig bennünk volt a bulizás tudatos dimenziója is” - mondták egy interjúban arról, hogy a fellépéseiknek tényleg legalább annyira a zenei ismeretterjesztés is célja, mint a veretés.

Az Acid Arab jótékony szerepe jól látszik abból is, hogy az általuk is játszott zene soha nem látott népszerűségnek örvend Európában, ezt a hullámot pedig remekül ki tudják használni az észak-afrikai, közel-keleti és török zenészek. Egyre ismertebb például Oceanvs Orientalis, Batu Ozer és a remek Arabstazy kollektíva is.

Az Acid Arab vasárnap hajnalban a Bánkitó Fesztiválon lép fel. Üröm az örömben, hogy Hervé Carvalho családi tragédia miatt kénytelen lesz kihagyni a fellépést, így Guido Minisky csak egyszemélyes szettel készül.